Paksi Hírnök, 1992 (4. évfolyam, 1-27. szám)

1992-06-17 / 13. szám

PAKSI HÍRNÖK 2 1992. június 17. Beszélgetés a (köz)tisztaságról Csizmadia Máténé, kézi úttisztító: Fönn va­gyok a lakótelepen. A butikoknál van sok szemét, meg a sárga bolt környékén. Néhányan a csikke­ket az emeletről a fűbe dobják, van, aki a szemetet lusta elvinni a konténerig és a csikktartóba gyö­möszöli. Saáry Miklósné, a Dunacenter kft. kommuná­lis részlegvezetője: Korábban a B-szektor miatt nagyon sok támadást kaptunk. A terület rendet­len volt, nem volt parkosítva. Azóta a terület meg­változott, a lakók viszont nem változtak. ■ Több, mint ötven csikktartó tűnt el tavaly már­ciustól idén márciusig. (Egynek 4800 forint az ára.) Ha a Vácikába kimegy az ember autózni, ta­lál egy párat. Sikerült olyan törzsgárdát kialakítanunk, ame­lyiknek a tagjai évek óta együtt dolgoznak. Ez hat-nyolc fő, melléjük igyekszünk az újakat beál­lítani. Az egész városban összesen húszán takarít­ják a közterületeket. Neubauer Béláné, kézi úttisztító: Az én körze­tem a művház -, meg a 10-es ABC környéke és a központi park. Az ABC mellett legalább öt zöld­séges meg tíz-tizenöt asszony árusít, egyik se ta­karít maga után. Azért vagyok én ott, hogy taka­rítsak - ezt mondják. Az embereknek a nyolcvan százaléka lenéz bennünket. Sok baj van a dobo­zokkal. Jó lenne, ha az árusok legalább azokat el­hordanák a konténerbe. Saáry Miklósné: A Fő utcán is előfordul, hogy amit nem tudnak belerakni a kukába, például az üzlettulajdonosok a hullámpapírt, beleteszik a csikktartóba. Ha beszólnának a Dunacenterhez a 10-4U-es számon, Multicar-gépünk az ilyen sze­metet is összeszedné, mint ahogy össze is szedi. Megjegyzendő, hogy az üzlettulajdonosoknak csupán tíz százaléka kötött velünk szemétszállítá­si szerződést. A többi vajon miképpen szállíttatja el a szemetet? VÁROSI KÖRKÉP Péntekről szombatra, illetve szombat­ról vasárnapra virradóra minden, ami üvegből van, betörve, az utcai szeméttar­tók kiborogatva. A játszóterek, járdák kutya szarosak, egyébként is sok kutya csatangol gaz­dátlanul vagy gazdával, de póráz nélkül. A behajtani tilos! - tábla mögött autó parkol, a gazdája éppen takarítja. Szere­ti a tisztaságot: a hamutartóból a csikke­ket a földre szórja, majd elhajt A luxuscikkeket árusító csillogó-villo­­gó butikból a divatosan öltözött tulajdo­nosnő a fölmosóvizet az üzlet előtti útra zúdítja. (Két méternyire van tőle a csa­torna lefolyónyílása.) Ugyanitt napokig hordja a szél (és a gyereksereg) a cso­magolóanyagot A buszmegállóban anya, apa, gyere­kek önfeledten szotyoláznak, a héjakat maguk köré köpködik. Nemrég olvastam egy jónak látszó öt­letet: valamelyik keleti országban min­den utcán eldobott szemétért (ha az csak egy buszjegy is) háromezer forintnak megfelelő pénzbüntetés jár. Ez a pénz a köztisztasági hivatalt illeti meg, ebből te­lik felügyelőkre is. Tisztelt illetékes! Pakson kincsesbá­nya van. V. H. Dóczi Irma, kézi úttisztító: Én a Fő utcán dol­gozom. Ha egy kicsivel többet segítenének ne­künk, nem lenne ennyi szemét ott se. Az SZTK előtti kukában egy szatyorba dugott döglött macskát találtunk nemrég. Elég, ha csak fél órán keresztül bűzölög ott Saáry Miklósné: Ezt se kellene rejtegetni. Aki­nek elhullik az állata elég, ha ilyenkor beszól és a gyepmester díjtalanul elszállítja. A köztisztaságról szóló rendelet-tervezet 4. § 13. pontja szerint a sze­méttelepen tilos engedély nélkül tartózkodni. Hogy lehet ennek érvényt szerezni, hiszen a guberálók mindig ott vannak, néha húszán, harmincán. A hat konténeres autó naponta tizenötször fordul a sze­méttelepen, a két kukáskocsink legalább négyszer, idegen autók is gyakran megfordulnak A szemét ürítését csak balesetveszélyesen tudják megoldani. Városi Önkormányzati Hivatal Közterületfelügyelőség Paks Alulírott, a Kishegyi u. 38. sz. alatti lakos tisztelet­tel kérem az önök segítségét a Kishegyi u. 36. és 38. számú társasházak közvetlen környékét képező közterületen kialakított park, fák, bokrok, cserjék, vi­rágot és füvesített felület védelme érdekében. A fent nevezett közterület gondozását részben már hosszú évek óta a költségvetési üzem, illetve an­nak jogutódja, részben pedig néhány lakó végzi (az utóbbiak természetesen minden ellenszolgáltatás nélkül, csupán a lakókörnyezet szebbé, kulturáltab­bá tétele érdekében). A területen lévő fák és bokrok ültetését is részben a költségvetési üzem, részben a lakók végezték. Jómagam is sok bokrot cserjét ül­tettem, s a száraz években nagyon sokat öntöztük a 2. emeletről lehordott vízzel, hogy azok ki ne szárad­janak. így alakult ki Paks egyik legforgalmasabb pontján, a Kishegyi út és a Barátság útja sarkán egy kulturált a szemnek is szép, ugyanakkor zöld felüle­tével zaj-, por-és benzingőzszűrő, tehát az itt lakók egészségét is szolgáló terület. Ez a terület azonban mindig is ki volt téve az erre járók egy része, s sajnos az itt lakók egy része nemtö­rődöm magatartása következményeinek: átjárás­nak, szándékos és figyelmetlen magatartásból kö­vetkező parkrongálásnak. Az utóbbi időben a Deák Ferenc utcai iskola igazgatójának és nevelőinek kö­szönhetően jelentősen csökkent az iskolások átjárá­sa. Ugyanakkor meg-megújuló gond volt és maradt ezen házak és a környék egyes lakói gyermekeinek labdarúgás közben végzett parkrongálása. Nem a gyermekek játéka ellen, hanem elsősorban a labda­rúgásuk ellen van kifogásunk, mert ez a játék eleve lehetetlenné teszi azt hogy kíméljék a növendék fá­kat cserjéket rózsabokrokat és a zöld felületet Hiá­bavaló érvünk velük és szüleikkel szembenéz, hogy a lakóterület déli részén kiépített, bekerített kispá­lyák várják a játszani akarókat Hiábavaló az az ér­vünk is, hogy a park védelmével, kímélésével mások munkájának a tiszteletét is, annak megbecsülését is kifejezhetné a lakóközösség, illetve ennek tiszteleté­re, a megbecsülésére is nevelhetné gyermekeit Saj­nos, ilyen nevelésre való törekvésről szó sincs, sőt amikor többször is szép szóval, meggyőzéssel pró­báltuk a gyerekeket a parkrongálásról lebeszélni, akkor egyes szülők a gyerekek előtt ellenünk, a köz­érdek, a közterület védelmezői ellen fellépve a park­rongálás folytatására biztatták azokat A labdarúgás ezen a területen ti. kifejezetten parkrongálásnak mi­nősül a zöldfelület itteni kialakítása jellegéből követ­kezően is. A legutóbbi, s legsúlyosabb incidens 1992. május 13-án következett be, amikor egyes lakók a 36. sz. házból maguk is bekapcsolódtak a labdarúgásba, mintegy kifejezetten tüntetve az általuk vélt és kifeje­zett közterületi szabadság mellett, hangoztatva azt, hogy „közterületen mindenki azt tesz, amit akar”. Nos, ha ilyen szabadság van, akkor hol a környe­zetalakítók, a környezetvédők szabadsága? Nem is Amikor billen a konténer ajtaja, már kapkodják, húzgálják róla a hulladékot Ez baleset- és fertőzés­­veszélyes, annál is inkább, mert gyerekek (csecse­mők is!) vannak ott Nemrég a leszakadt konténeraj­tó okozott balesetet. Egy fillért sem kell fizetni a ma­gánszemélyeknek, ha a szeméttelepre viszik a sze­metet Örülünk, ha odavinnék De sokan a szemétte­lepi belső út mellé, a kis fenyveserdőbe rakják Ugyanez a helyzet az Ürgemezőn, a Cseresznyési út mellett, a Fehérvári úton, a házak után; ott szinte egy új szeméttelep alakul ki. Vasadi András, művezető: Az ember kevés, a munka pedig sok. Van olyan hely, ahová nem ju­tunk el minden nap. Ha csak egy kicsit is meg­szűnne „az én házam az én váram”-szemlélek és nemcsak otthon, az ajtón belül vigyáznának so­kan a tisztaságra, hanem az utcán is, sokkal tisz­tább lenne a város. Nem panaszkodni akarunk csak a városlakók segítségét kérjük: mindany­­nyiunk közös érdeke, hogy tiszta legyen a város. Összeállította: GUTÁI ISTVÁN beszélve a dolog morális oldaláról. Jómagam ezen házak lakói között a legidősebb vagyok, aki 39 évet nevelőként dolgoztam, s nem érdemiek egy csipet­nyi megértést sem a szülőktől olyan ügyben, amely pedig mindannyiónk egészségét is szolgálja. Sőt, a gyerekek előtt az idősebbek, a nevelők tekintélyé­nek morális jelentőségének a tudatos lejáratását kapjuk. Megaíázottságunkat csak fokozza az a tény, hogy hosszúra nyúlt kényszerű betegszabadságom alatt (infarktusom után) többször szerveztem a lakó­társak és szomszédok gyermekeinek kirándulást, sétát, játékot, s rendszeresen felajánlottam azt, hogy felügyeletem mellett bátran engedhetik el az ötperc­nyi járásra lévő, de a lakók által messzinek ítélt kiépí­tett pályákra a játékot, benne a labdarúgást is jogo­san igénylő gyermekeiket Ez utóbbi javaslataim is, mint minden kísérletem, észérvem a park védelme érdekében csak közönnyel, vagy meg nem értéssel találkozott Más fórumot nem látván, fordulok önökhöz, hogy a jog és morál, valamint Paks város kulturált arculatának a védelme érdekében próbáljanak megoldást keresni és találni. Én a magam részéről, amint egészségi állapotom engedi, kész vagyok a gyerekek szabadidős tevékenységének a szervezé­sében is segíteni, de a magam és néhány lakótársam és a közterület gondozását végző dolgozók munká­jának a semmibevételét elviselni nem tudom. A kö­zöny, a meg nem értés nem érdekel, de a rongálás eltűrését magát is, én bűnnek érzem. Tisztelettel, fáradozásukat ez úton is köszönve: (A név és a cím a szerkesztőségben.) Paks, 1992. május 14. * * * Laposa Imre felügyeletvezető az ügyben vizs­gálatot rendelt el. A helyszíni szemle során nem állapítottak meg szabálysértést elbeszélgettek viszont a környéken lakó családok felnőtt tagjai­val, akik megígérték, hogy gyermekeiket csak szülői felügyelettel engedik le a parkba, és szava­tolták, hogy a korábbiakhoz hasonló károkozás nem fordul elő. * * * A levél írójának megjegyzései a felügyeletvezető válaszlevelére: 1. A szabálysértési eljárás lefolytatásához megfe­lelő adatokat a környéken lakó családok felnőtt tag­jai (a szülők) szolgáltattak azzal, hogy elismerték: a gyerekeik a parkban futballoznak. 2. A környéken lakó családok felnőtt tagjai ma­guk biztatják a gyerekeket a futballozésra, tehát nem szavatolhatják a jelenség abbamaradását 3. Amikor a felügyelőség folyamatosan figyelteti a megjelölt területet - a felügyelőség is jó! tudja -, a gyerekek iskolában vannak. 4. Azért, hogy a park növényzetében csak kisebb károk keletkeztek eddig, mi nagy árat fizettünk (Kö­zel húszévi állandó konfrontáció a környéken lakó - és állandóan változó - családok felnőtt tagjaival.) 5. „A kutya ugat a karaván halad.” Európába? Paks, 1992. június 3. Levél a fák, cserjék védelmében

Next

/
Thumbnails
Contents