Paksi Hírnök, 1992 (4. évfolyam, 1-27. szám)
1992-06-03 / 12. szám
PAKSI HÍRNÖK 8 1992. június 3. Paks megállító és vendéglátó szerepe a múltban Kereskedők a középkorban gyorsjáratú szekéren A régmúlt tanúskodik róla, hogy egy-egy település kialakulását elsősorban a természeti adottságok szabályozták, a társadalmi tényezők csak másodlagos szerephez jutottak. Kies tájunk déli fodros-dűnés futóhomokja szőlőivel, a nyugati löszhát acélos búzájával és remek kukoricájával, Duna menti árterünk különleges állatvilágával és növényzetével, ma is változatlanul kínálja az élelmiszert, a nyersanyagot (fa, sóder) és a takarmányt. Erre épültek aztán a város társadalmi funkciói, melyek kiemelték környezetéből. Nézzük csak' sorjában: bornagykereskedés, ecetgyártás, erdőgazdaság, gabonakereskedelem, hajómegállító jog, hajózás, halászat, házaló kereskedelem, idegenforgalom, húsipar, kékfestő, kofakereskedelem, korsóipar, kosárfonó ipar, malomipar, mészárosipar, múzeum, nyersbőrkereskedés, országos vásárok, konzervgyár, pálinkafőzés, pergamen-, papírgyártás, piac, révek, sörfőzés, szabad kikötő, takácsipar, téglagyártás, tógazdasági haltenyésztés, tutyigyár, uszoda, vasút vendéglátóipar, önálló villanytelep, zsibárusok stb. Tovább növelte központosító szerepünket a közlekedésföldrajzi helyzetünk, hiszen a víziút vasút és közút városunk teljes hosszában egymás mellett, párhuzamosan halad, önként kínálva az ország, sőt egész Európa közlekedéshálózatába való közvetlen bekapcsolódásunkat A „Duna-part megálló” talán az országban egyetlen olyan terület ahonnan egyformán felszállhatnánk vízi, vasúti vagy közúti járműre. A gondolatmenetet tovább gombolyítva rákérdezhetünk: vajon manapság minden imént felsorolt lehetőséget kihasználunk, mely az átutazókat megállítja? Megteszünk mindent annak érdekében, hogy nemcsak megálljának itt, hanem el is időzzenek, szállást keressenek maguknak, mint a múltban tették? A vendéglátásnak nemcsak étkezést és szállást kell kínálnia, hanem szórakozási és művelődési lehetőséget is a megállított átutazónak. Nézzük csak, mi volt a tarsolyukban fél évszázaddal ezelőtt a paksiaknak, és mivel tudták az átutazót megállásra bírni?! A szabad kereskedelem átutazó vándorai, ugyancsak megtöltötték gyorsjáratú kocsikat, a híres paksi kékfestők termékeivel, akik a nyersanyagot szolgáltató lent is a paksiaktól szerezték be és a paksi takácsokkal szövették vásznaikat. Már az 1720-as években két takácsmester működött Pakson. A kötélgyártó mestereknek oly nagy tekintélyük volt, hogy a megyei főnök az egész környékről kitiltotta a kötélárusító kereskedőket Fényes Elek 1836- ban 187 paksi mesteremberről tudott és 25 dunai malomról. Külön kiemeli a len- és gyapotkelméket készítő takácsokat Az 1891-ik évi agyagipari kiállításon a paksi fekete vizeskorsók országos hírnévre tettek szert melyek likacsos szerkezetük révén kitünően hűtötték a bennük lévő folyadékot Ezek voltak a mai termoszok ősei. Ennél is híresebb volt az 1888- ban bemutatott kitűnő minőségű pergament. A paksi Dusinszky Izrael által gyártott termék felvette a versenyt a külföldiekkel is. Az alispán erről dicsérő szavakat írt a minisztériumba: Magyarországon és Ausztriában egy pergamentüzem működik, de meg sem közelíti a paksi Dusinszky tekercsírómester készítményét, sőt a külföldiek még egyszer annyiba kerülnek. A minisztérium elrendelte, hogy az egyetemi és más oklevelekhez a Pakson gyártott pergamentet használják. Már 1748- ban működtek itt kosárfonók és gombkötőmesterek, akik szintén hatalmas körzetet láttak el szebbnélszebb termékeikkel, helyi nyersanyagot felhasználva. Ezen az őstermelő-önellátó vidéken magas szintre emelkedett a mészárosmesterség, még 1940-ben is 11 mészárszék működött, főleg a hajósok látogatták azokat és itt kikötve töltötték fel készleteiket Üzleteik soráról nevezték el már 1888-ban a mai Kossuth Lajos utcát Mészárszék utcának. Az egyik utolsó mészárszékbolt üzlethelyisége ma is megvan a 4-es számú házban. Egyed Antal leírásában kiemeli a pálinkafőzőket melyek a zsidók kezében vannak, akik az uradalmaktól vették át árendába. Csak a paksi uradalomnak 14 pálinkaégető háza volt A mezőváros fontos idegenforgalmi jelentőségű üzeme lett a sörfőző. A téglagyártást nemcsak a tömött falú házak helyén építendő paksi szükséglet kielégítése tette időszerűvé, hanem a helyben található kitűnő nyersanyag is. Az újvárosi téglaégetőt 1870-ben alapították, ahol meszet is égettek Körkemencés megoldása az akkori viszonyokhoz mérten korszerű volt Évente 700-800 ezer téglát termelt Ma helyén a kenyérgyár áll. Működik viszont a löszfal tövében a gőztéglagyár, mely 1894. óta üzemel. 1935-ben 60 munkást foglalkoztatott, 2-3 millió tégla évi kapacitással. Ok szállították a Paks-Pusztaszabolcs közötti vasúti szárnyvonalhoz a téglákat, amelyeket az üzemépületeknél használtak fel. Ebből a megrendelésből megtérült a befektetésük. Tutyigyárunk is jelentős népi viseleti üzemünk volt az országban az egyetlen, ilyen jellegű gyártási profillal. 1926-ban egyetlen szoba nagyságú helyiségben kezdte el működését Majd felerősödve évente 12-15 ezer párt gyártottak belőle a Schmalz-testvérek. Termékeik a paksi vásároknak egyik legkeresettebb cikkei voltak. 1911-ben helyezték üzembe Paks önálló egyenáramú villanytelepét Nem kell hangsúlyoznom, hogy mekkora előrelépést jelentett ez az idegenforgalom, azon belül a vendéglátás terén is. Végül fontos megállító szerepük volt a malmoknak. Dunai malmaink látványosság szempontjából is leállították az átutazót hiszen Paks, mint említettem közvetlen a Duna-partra épült kilométereken keresztül. A dunai malmok felszámolásával egy időben épültek fel Paks szárazmalmai. 1926-ban helyezték üzembe a Duna partján épült többemeletes Szabó-malmot dunai uszályrakodóval. Napi 200 mázsa teljesítménnyel 12 főt foglalkoztatott Ez az üzem volt a paksi gabonatermelők egyik fő vásárlója. 1933-ban kezdte meg működését a napi 120 mázsa teljesítményű Schönweitz-féle malom. Ezután épült fel az újvárosban két kisebb malom. A négy malom vonzáskörzete a környező falvakon kívül a lisztkereskedők jóvoltából távoli vidékre is kiterjedt. Mellettük a dunai malmok is dolgoztak a jég beálltáig. Az iparon kívül másik jelentős idegenforgalmi lehetőségünk a „kitűnő” közlekedés-földrajzi helyzetünkből adódott. A rómaiak már 41-54 között katonai állomást létesítettek a közeli Lussoniumban, a Sánchegy északi nyúlványán. Itt állandóan az equites Stabesiana és az equites Dalmatae (dalmát) lovasság állomásozott. Paks tehát lóváltó állomás is volt az Eszék-Óbuda közötti római úton, melynek a Sánchegy tövében talált mérföldjelző kövét a Magyar Nemzeti Múzeum őrzi. Az Árpád-házi királyok alatt a Szent István által létrehozott Zarándok-út tengelyébe estünk. Az átvonuló kereszteshadak jelentős fogyasztói voltak a paksi áruknak. A török hódoltság idejéből Wratislav báró császári-királyi követ említi 1591-ben: Paksnak jelentékeny karavánszerája (vendégfogadója) van. Ebben a kis boltocskákban hagymát, kenyeret gyümölcsöt dohányt húst árultak. Ha ezeket az ember itt nem szerezte be, bizony napokig koplalhatott a Paksot elhagyó utas, mire újabb szerájhoz ért. A lakosság az Török kereskedők Koppány vára alatt 1686-ban
