Paksi Hírnök, 1992 (4. évfolyam, 1-27. szám)
1992-06-03 / 12. szám
Paksi Hírnök KÖZÉLETI FOLYÓIRAT 1992. június 3.____________________ÁRA: 16,50 Ft________________________IV. évf. 12. szám TESSÉK, MADÁM! A Villany utcai árokban árusok állnak, a keskeny járdán hömpölyög a tömeg a piactér felé, megáll, összetorlódik, testek koccannak egymáshoz, testszagok keverednek, heló-beló! szól egy fejkendős asszonyság a kifelé sodródók közül, ő már végzett, két autó közötti résben féllábon állva cipőket szandálokat próbálnak, egy utánfutós Audi nyomában napbarnított, kalapos férfi (vállán rojtos szélű szőnyeg, kezében sötét színű fóliazsák, ami talán az eladandó portékát rejti) helyet keres magának, mintha hurkatöltővel nyomna a piac belseje felé bennünket valami. „Bözsi néni, elképesztő, mi van itt” - mondja egy helybeli hölgy társának, már bent a téren, karján bevásárlókosár. A kocsma tövében sarlót kaszát mák-, húsdarálót metszőollót svédfogót szerelőkulcsokat és egyebeket lehet venni.- Mennyiért adod a kaszát?- Kettőszázötven - mondja a lengyel férfi.- A sarló?- Száz.- Csináld meg - hosszabbítót ad vissza neki egy másik vevő -, addig iszok egy fröccsöt.- Itt érdemes kaszát venni. A boltban hatszáz forint - hallom a hátam mögül. Jaj, ha megunom magamat, magam is így élek - szól a sarokból lakodalmas rock ritmusában a kanásznóta, a klarinétos bele-belecifráz, „Tessék, Madám” - nyújtogatja porcelánvázáját a messziről jött árus, „Kettőszáz, tessék, Madám!” Mellette egy kopott férfi műbőr szatyrokat, autóstáskákat kínál. Nem tud magyarul, mutatóujjával írja másik tenyerébe az árat, közben odaér hozzá a helypénzszedő, hogy beszedje a helypénzt- Hatvan forint - mondja. A férfi széttárja a karját. Nem érti.- Hatvan forint - ismétli a helypénzszedő és nyújtja a jegyeket A férfi lassan a zsebébe nyúl, néhány fémpénzt kotor elő. Kevés.- Hatvan forint vagy pakolj össze és menj ki az utcára! Az idegen már-már csomagolni kezd, de aztán előkerül egy gyűrött ötvenes, meg egy húszas, így megváltja a helyét.- Tessenek, tessenek! A zokni, a bugyi! Kétszáz forint öt pár zokni! - hallatszik odébb. Az asztal alatt, ruhakupac tetején csecsemő zokog, a másik oldalon Bermuda-nadrágot rángat, tágít a külhoni magyar kereskedő, bizonyítván, hogy a nadrágba még a nyolcvan kilós ember is belefér. Nincsenek nyelvi nehézségek. Egy óra múlva már csak egy kaszája van a lengyel árusnak, a román fiatalember, aki olyan nehezen fizette ki a helypénzt, százasokat szorongat a kezében, úgy látszik, beindult az üzlet, betonra terített keménypapírjára pulóver, pizsama, Snagov-cigaretta is kerül. A kijárat felől vidám zene hallatszik, rezesbanda fújja: Végigmentem a nagykőrösi utcán, Kacagtak a lányok... - az elégedett kazettaárus szólót énekel. g. i.
