Paksi Hírnök, 1992 (4. évfolyam, 1-27. szám)

1992-05-20 / 11. szám

Paksi Hírnök KÖZÉLETI FOLYÓIRAT 1992. május 20. ÁRA: 16,50 Ft IV. évf. 11. szám E számunkat a Bezerédj Iskola képzőművész szakköre tagjainak rajzaival illusztráljuk, szakkörvezető tanár: Bencze Barnabás. Gyermeknap ’92. GyermekszemmeL Ki ne gondolna vissza néhanap a gyermek­korára? A közeli vagy épp a távoli múltra, ami­kor még egészen másként látta a világot Ami akkor - akár a mainál mostohább körülmények között is - mindig szép tudott lenni valamiért Hiszen a gyermekiét csodás állapot. A naiv, tisz­ta hit kora, a szárnyaló képzeleté, a gátlástalan életkedvé és az édes gondtalanságé. Az anyu­kák még a világ leggyönyörűbb asszonyai, az apukák még mindenhatók. Az idő még végte­lennek tűnik, és a halál csak nevetséges bábfi­gura, akit Vitéz László alaposan elnáspángol s visszakerget a pokol fenekére... Meglehet hogy mindez csak később tudato­sul bennünk. Mindenesetre, lássuk, mit szólnak ma saját dolgaikhoz maguk az „illetékesek”. (A riport alanyai paksi kisdiákok.)- Mit gondoltok, miért ünnepük meg a gye­rekek napját?- Hát azért, mert azok még kicsik. És a kicsi­ket mindenki szereti.- Azért, hogy a gyerekek örüljenek.- Szóval a felnőtteknek fontos az, hogy a gyerekeknek jókedve legyen?- Szerintem igen, mert ha mindig csak sír­nánk, akkor nagyon idegeskednének.- Tényleg, áruljátok el nekem, miért jó gye­reknek lenni?- Mert lehet sokat játszani.- Lehet bohóckodni.- Szoktunk apuval birkózni, meg elvisz a Vi­dám Parkba is.- Mert anyukám meg apukám megveszi ne­kem, amit kérek.- Meg azért is, mert nem kell dolgozni a gyár­ban.- Akkor mostfordítsuk meg a dolgot: mi a rossz abban, hogy gyerekek vagytok?- Megszidnak, ha rosszalkodunk.- Az, hogy iskolába kell járni, a felnőtteknek meg nem.- Szerintem az a rossz, hogy nem hiszik el mindig, amit mondunk.- Meg az is, hogyha egy gyereknek elválik az apukája meg az anyukája, akkor nem tudja, ki­nél lakjon.- Ki szeretne felnőtt lenni közületek?- Én is! Én is! (Az apró kezek mind a magas­ban.)-Hát akkor mondjátok el még azt is, hogy a felnőtteknek miért jó! (Hátha megtudjuk mi is!)- Vezethetnek autót- Kifesthetik a körmüket- Lehet nekik feleségük, és nekem az Emese lesz a feleségem. (Az ifjú „vőlegényjelölt” szavait nagy kunco­gás követi.)- Megnézhetnek minden filmet és akkor fek­szenek le, amikor akarnak.- Azért jó, mert azt csinálnak, amit akarnak...- Nem kell nekik mindig szót fogadni... így festenek hát ezek a dolgok - gyerekszem­mel. A valóságot persze nem mondhattam el ezeknek a kis emberpalántáknak. Egyszer majd úgyis megtudják. De addig - addig övék a vi­dámság, a bolondság, az álmok és a tavasz, a ra­gyogó égbolt - ahogyan a miénk is volt egyszer valamikor... P. E.

Next

/
Thumbnails
Contents