Paksi Hírnök, 1992 (4. évfolyam, 1-27. szám)

1992-05-06 / 10. szám

1992. május 6. 9 PAKSI HÍRNÖK A demokrácia lényege Az utóbbi időben egyre többször esik szó a visszahívás intézményéről. Legutóbb a Libe­rális Klubban volt ez téma. A Paksi Hírnök tu­dósítója szerint Bor Imre polgármester elma­gyarázta a jelenlévőknek mai demokráciánk lényegét, amely a négyéves választásokkal biz­tosítja a nyugalmat, a lehetőséget, hogy a meg­választott testületek - bármely szinten - nyu­godtan végezhessék munkájukat Mivel a de­mokrácia lényegéről van szó, ezért fontosnak tartom ismertetni a más véleményen lévők ér­veit is. Mielőtt belekezdenék, kérem az olvasót hogy ne vegye figyelembe Torgyán József kezdeményezéseit a visszahívhatóság intéz­ményének bevezetéséről. Szerintem Torgyán nem elvi megfontolásból vetette ezt fel, ez csak hatalmi ambícióival magyarázható. Mindenekelőtt fontos leszögezni, hogy a visszahívás intézménye az alkotmányban részlegesen biztosítva van. Népszavazás útján a választók bármikor új parlamenti vagy ön­kormányzati választást rendelhetnek el. Tehát az alkotmány szerint az Országgyűlés és bár­mely önkormányzati képviselő-testület bármi­kor visszahívható új szavazás kiírásával! Nemcsak testületeket lehet visszahívni. Sok választott testület tagjai, illetve kinevezett sze­mélyek is visszahívhatók. Ilyenek például a mi­niszterek, parlamenti bizottságok tagjai, a köz­szolgálati médiák vezetői, önkormányzati bi­zottságok tagjai, önkormányzati újságok fő­­szerkesztői stb. Ebből is látszik, hogy a vissza­hívás intézménye nem ellentétes a demokrá­ciával. Sőt! Az sértené (sérti) a demokráciát, ha nem lehetne visszahívni azokata képviselőket, akikről kiderül, hogy alkalmatlanok munkájuk elvégzésére. Bármilyen furcsa, Magyarorszá­gon szinte mindenki visszahívható, leváltható beosztásából, csak az országgyűlési, illetve ön­­kormányzati képviselőt nem hívhatják vissza választói. A miniszterelnök hibázhat miniszte­reinek kiválasztásakor, hiszen bármikor levált­hatja őket Az egyszerű választópolgár azon­ban nem hibázhat Akit egyszer megválasztott, az négy évig ül a nyakán. Nyilvánvaló, hogy a jelenlegi képviselőket nem lehet visszahívni, mert a listán és az egyéni körzetben választott képviselők száma majd­nem azonos. Igazságtalan lenne tehát ha csak az egyéni körzetben választottakat lehetne visz­­szahívni. Más lenne a helyzet ha a listán válasz­tott képviselők száma jelentéktelen lenne. A problémát csak egy új választójogi törvény elfo­gadásával lehet megoldani. Ezt a törvényt a kö­vetkező választások előtt kellene életbe léptetni. Végezetül: a választott képviselők jó mun­kájához elsősorban nem nyugalomra van szükség. A jó munka feltéiele, hogy a képvise­lő kapcsolatban legyen választóival, ismerje véleményüket és bírja bizalmukat Ha ezek a feltételek nincsenek meg, akkor a képviselő­nek illik lemondania (ahogy ezt a nyugati de­mokráciákban teszik) még akkor is, ha a tör­vény nem teszi lehetővé lemondatását így működik a demokrácia. Ez a lényege. Reméljük, hogy a következő választások után Magyarországon is így fog működni. VAJNAI ATTILA A hagyományoktól eltérően az idén csak Paks város általános iskolásainak versmondó versenyét rendezték meg a Városi Könyvtár­ban. A versenyre 28 tanuló nevezett A zsűri tag­jai tanárok, népművelők, könyvtárosok voltak. A legjobb eredményt a következő tanulók ér­ték el: Alsó tagozat: 1. Simon Péter, II. Sz. Iskola, 2. Volf Klaudia, Deák Ferenc Iskola, 3. Somogyi Éva, Deák Ferenc Iskola. 5-6. osztály: 1. Gyüker Kata, II. Sz. Iskola, 2. Etessy Melinda, Deák Ferenc Iskola, 3. Haholt Adél, Deák Ferenc Iskola. 7-8. osztály: 1. Cseh Ágnes, Bezerédj Iskola, 2. Pacskó Szilvia, Du­­nakömlőd, 3. Babos Barbara, II. Sz. Iskola Köszönet a szép előadás élményéért a versmondóknak, akik a tavaszi szünet első nap­ján jöttek el, hogy a köl­tészetet együtt ünne­peljék, köszönet a felké­szítő tanároknak, szü­lőknek, a postahivatal­nak, mely helyet adott, s az úttörők szervezeté­nek, mely a versenyt anyagilag támogatta. A költészet napi program 18 órakor - Marosi Júlia: Élő nép­­költészet című műsorá­val folytatódott, melyre sokan eljöttek: régi is­merősök és azok is, akik eddig nem ismer­ték. A hallgatóság szí­vébe zárta az énekes­nőt, aki természetes kedvességével, kapcso­latteremtő tehetségé­vel katartikus élményt adó műsorával meghó­dította a hallgatóságot H. Á. HISTÓRIA A HISTÓRIA 1992/3-as száma Rákosival, az illegális kommunistával, a diktátorral, a számű­­zöttel foglalkozik. Olvasható a folyóiratban Rákosi Mátyás 1925-ben tett önéletrajzi vallomása, mely a volt Budapesti Királyi Ügyészség pinceirattárából került elő. Egy esemény - két kép: A Tanácsköztársaság Vörös Riport Filmhír­adójának néhány másodperces részletében a menetelő vörös katonák közül kiválik Rákosi Mátyás, sietős léptekkel letér az útról, majd ru­háját rendezgetve (láthatóan szükségének vé­geztével) visszatér. E filmrészletalapján készítet­te Ék Sándor híres festményét a Rákosi-kultusz idején. Balog Sándor: Rákosi a koalícióban cím­mel közöl írást Rákosi Mátyás, Nagy Imre a Kremlben: A szovjet párt felső vezetése 1953júniusában magyar küldöttséget rendelt Moszkvába. A jegyzőkönyvnek ez az első - bár részleges - közlése. „Matvej” a Szovjetunióban Rákosi Mátyás leváltása után felmerült a kér­dés: mit kezdjenek a bukott diktátorral. Magya­rországon nem maradhatott, ezért a magyar pártvezetés kérésére feleségével együtt „gyógy­kezelésre” utazott a Szovjetunióba, majd mi­után hiába reménykedett a visszatérésben, em­lékiratain dolgozott Hol vannak most Rákosi memoárjai? - teszi fel a kérdést a cikk szerzője, a Szovjetunió volt budapesti nagykövetéségnek egykori munka­társa. „A történeti részt valószínűleg a volt Központi Pártarchívum fondjai őrzik, a titkos részt min­den bizonnyal a PB Kremlben levő archívumá­ban találnánk meg. Remélhetőleg valamikor a kutatók hozzájutnak majd.” Költészet napja ’92.

Next

/
Thumbnails
Contents