Paksi Hírnök, 1992 (4. évfolyam, 1-27. szám)
1992-05-06 / 10. szám
PAKSI HÍRNÖK 6 1992. május 6. Zabhegyező Paksi citerások a gyerekfesztiválon A paksi citerások a fesztivál színpadán Ezt a számot énekelte: „Ha valaki zabot hegyez a zabföldeken...” Egész jó hangja volt. Csak ágy ma gában énekelgetett. Autók húztak el mellette, fékek csikorogtak, a szülei nem figyeltek rá, ő meg csak ment a járda mellett és énekelt. „Ha valaki zabot hegyez a zabföldeken...” Ettől kezdtem magam jobban érezni, végre nem voltam már annyira letört. Ezt a Salinger Zabhegyező című regényéből vett idézetet a Fesztiválkalauz című kiadványban olvastam, amit az április 14-17. között Budapesten, az újpalotai Kontyfa utcai iskolában rendezett gyerekfesztivál alkalmából adott ki a Zabhegyező - a gyerekanimátorok egyesülete. (Gyerekanimátoroknak azokat nevezzük, akik iskolán kívül foglalkoznak gyerekekkel hogy segítsék őket szabadidejük hasznos és értelmes eltöltésében. Az egyesület tagjainak többsége közép- és főiskolás korú fiatal, akik szabadidejükben, nem hivatásszerűen foglalkoznak gyerekekkel elsősorban ifjúsági házakban, iskolákban, klubokban tevékenykednek) Az egyesület alapelve a nyitottság, ennek megfelelően minden gyerekekkel foglalkozó fiatal beléphet vagy, ha nem tagja az egyesületnek, a rendezvényeken részt vehet Nos, a gyerekfesztivál ideje alatt csak egyetlen letört gyereket láttam: Tamási a paksi citerást aki már az első nap délutánján elveszítette pénztárcáját benne a nemrég vásárolt heti közlekedési bérlettel és persze a négy napra szánt zsebpénzével. A szervezőktől kapott segély, no meg a fergeteges programok azonban az ő rosszkedvét is elűzték. Kedden délután „vízi dili” volt az újpesti uszodában: fúvószenekar játszott (no nem a medencében, hanem a galérián), a vízben számtalan színes léggömböt kergetett, ütögetett, űzött a zsivalygó, vizet fröcskölő gyereksereg, majd különböző játékok váltóversenyek következtek (gúlaépítés is volt!), este pedig, immár a fesztivál állandó helyszínén a csoportok bemutatták műsoraikat a színpadon. A soproni középiskolások például Örkény egyperces novelláiból szerkesztett összeállítással léptek fel, megnyílt a japán teaház (füstölővel illatosított, sejtelmes fényű szobában, hangulatfestő zenére gésák szolgálták fel a teát), a zsibongóban a rock and roll, a polka és a dunántúli ugrós lépéseit lehetett megtanulni. Másnap, szerdán rendezték a városismereti játékot és versenyt. A versengő csapatok bebarangolták a fővárost, közben különböző komoly és tréfás feladatokat kellett megoldaniuk a Parlament előtt, a Vörösmarty téren - itt a paksi citerások csoportjának, a Hófehérke és a hét törpe című mesét kellett eljátszani - fantasztikus stílusban. A Vigadó téren Ülő Bika indiánkönyvekről tett fel kérdéseket, jártunk a Várban a Szentháromság téren és a Halászbástyán is, délután pedig a Hősökterén pihentünk meg. Este folytatódott a csoportok bemutatkozása, újra működött a teaház, dolgozni kezdtek az alkotóműhelyek, kinyitott a casino... stb. Ezen az esten lépett föl a paksi citerazenekar is: két népdalcsokrot mutatott be. A gyerekfesztivál csütörtökön érte el tetőpontját. Annak ellenére, hogy a szabadtérre tervezett programokat elmosta a reggel óta készülődő eső, így a nagy gonddal felállított színpadot le kellett bontatni és a kézművesműhelyek is az iskola épületébe szorultak. Csak ízelítőül sorolok fel néhányat a választékból: megnyílt a hologramkiállítás. (Hologram: háromdimenziós kép negatívja, lézersugárral átvilágítva térhatású képet ad - Idegen szavak szótára). Számítógépes játékok és játszók, rádióamatőrök találtak egymásra, újra pörgött a korong a kerámiaműhelyben, ahogy a kalapkészítő műhely termelése fokozódott, egyre több girardi-kalapos fiú és lány tűnt fel a vásári forgatagban, itt húsvéti tojást festettek, ott jelvényt és kitűzőt készített egy manufaktúra, nem messze tőle zoknikígyó készült (Volt igazi kígyó is a kavalkádon: a Sárkány Magazin hozta el bemutatójára a jámbor állatot A magazin kínai útiélmény-beszámolót és természettudományi vetélkedőt is tartott (Működött a szkanderautomata, rögtönzött eszperantó-tanfolyamra is be lehetett iratkozni, akinek volt hozzá kedve, gipszmintát készíttethetett az arcáról, egy csendesebb zugban Bertók László megzenésített verseit hallgatta az értő közönség. Röviden: nem lehetett unatkozni. A búcsúesten - a vidám színpadi műsor után - a Mumbo Jumbo nevű rockzenekar muzsikált, pénteken pedig, a búcsúszavak után a lesben álló fiúk vízipuskákkal a tömegbe lőttek: meglocsolták a közelgő húsvét alkalmából a lányokat (is). A szkanderautomata Ismerkedés az óriáskígyóval
