Paksi Hírnök, 1992 (4. évfolyam, 1-27. szám)
1992-03-25 / 7. szám
PAKSI HÍRNÖK 10 1992. március 25. Bacsmai László tisztelendő úr előadása - IV. (befejező) rész Elhangzott 1992. január 27-én a Bibliaismereti Szabadegyetem előadásán A bűnbánati fegyelem az egyházban Most ismerkedjünk meg röviden a bűnbocsánat szentségének három liturgikus módjával:- Az első az egyéni ünneplés. Ez csupán a bűnbánó és a gyóntató pap részvételével történik. Az egyház még most is ezt tekinti a szentség rendszeres ünneplési módjának. De ugyanakkor óhajtja, hogy az egyéni ünneplést is az új szempontok szerint végezzük. Az egyház azt kívánja, hogy Isten igéje sokkal nagyobb szerepet kapjon még az egyéni ünneplés alkalmával is. A gyónást nem tekinthetjük csupán adminisztrálásnak; ha valaki beül a gyóntatószékbe és elmondja a bűneit, akkor feloldozást kap és távozhat. Az ünneplés szelleme megkívánja, hogy mindez imádságos légkörben történjék. A bűnbánót szeretettel fogadja a pap, mint ahogy Krisztus fogadta a bűnösöket, akikért életét adta és akiket gyógyítani jött. A beszélgetés folyamán legyen alkalma a gyónónak arra, hogy szabadon, nyugodtan elmondja, hogy is áll ő jelenleg az Isten színe előtt életével, vagy még pontosabban; hogyan is éli meg keresztségi fogadalmát. Tehát a bűnbánó bizalommal kitárhassa lelkét. De nem csak az ilyen emberies párbeszéd tartozik a szentség ünnepléséhez, hanem a könyörgő ima (epikletikus ima) is, amikor a bűnbánó térdre borulva könyörög az Atyához és a keresztre feszített Krisztushoz, hogy bocsássa meg bűneit. Ezután jön az abszolúció, vagyis a feloldozás, kézfeltétellel és nagyon szép és gazdag szöveggel. Végül az ünneplés, hálaadással, istendicsérettel, doxológiával fejeződik be.- A második liturgikus formája a bűnbocsánat szentségének a közös bűnbánati liturgia, amelyet egyén i gyónás és feloldozás követ. Ez tulajdonképpen egy igeliturgia, bűnbánatra indító szentírási szövegekkel. Mindez arra szolgál, hogy a hívekben felkeltse az igaz bűnbánatot, amelynek révén bocsánatos bűneikre megbocsátást találnak. Ez a forma hangsúlyozza a szentségnek mind a közösségi, mind az egyéni személyes jellegét.- A bűnbánat harmadik liturgikus formája szintén a közös bűnbánati liturgia, de olyan, ami általános /eloldozással van összekapcsolva. Ezt csak nagyon indokolt esetben lehet alkalmazni, és szükséges hozzá a püspök engedélye. Tehát azok is elnyerik bűneik bocsánatát, akik súlyos bűn tudatában vannak az általános feloldozás révén, de azzal a feltétellel, hogy amikor tehetik, akkor egyénileg is megváltják bűneiket. Az utólagos gyónás és penitencia azért szükséges, mert csak így lesz teljessé a szentségi folyamat, és az egyház csak így tudja teljesíteni Krisztustól kapott megbízatását. Összegzésképpen mondhatjuk, hogy az Atyaisten azzal mutatta meg irgalmas szeretetét, hogy kiengesztelődött a világgal Krisztusban, aki a keresztfán kiontott vére árán mindenkit kibékített, aki a földön vagy a mennyben van. Isten fia emberré lett, az emberek között élt, hogy őket a bűn szolgaságából kiszabadítsa, és a sötétségből csodálatos világosságára meghívja. Ezért kezdte földi működését a megtérésre való felszólítással: Teljetek meg és higgyetek az üdvösség jó hírében! Jézus megállapította az Újszövetség áldozatát saját vérében a bűnök bocsánatára, majd feltámadása után megadta az apostoloknak a Szentleiket, hogy hatalmat nyerjenek a bűnök megbocsátására, vagy megtartására, sőt megbízatást kaptak, hogy Jézus nevében minden népnek hirdessék a megtérést és a bűnök bocsánatát. Azóta az egyház soha nem szűnt meg hirdetni és felszólítani az embereket, hogy térjenek meg bűneikből, és a bűnbánati szertartásokban hirdeti Krisztus győzelmét a bűn felett. Ki kaphat rokkantsági nyugdíjat? Az elmúlt időszakban sokan fordultak hozzánk személyesen vagy levélben olyan kérdéssel, hogy azok az emberek, akik valamilyen betegségük miatt munkaképtelenek, hová fordulhatnak ügyük elintézése érdekében. Erre igyekszem most röviden válaszolni. Rokkantsági nyugdíj annak jár, aki- az Országos Társadalombiztosítási Főigazgatóság Orvosszakértői Intézetének illetékes orvosi bizottsága megállapítása szerint rokkant;- a rokkantsági nyugdíjhoz szükséges szolgálati időt megszerezte;- rendszeresen nem dolgozik, vagy keresete lényegesen kevesebb a megrokkanás előtti keresetnél. Rokkanttá azt a személyt nyilvánítják, aki egészségromlás, vagy szellemi fogyatkozás következtében munkaképességét legalább 67 százalékban elvesztette és állapotában egy évig nem várható javulás. Amennyiben a beteg nem ért egyet az I. fokú szakértői bizottság megállapításával, úgy kérheti II. fokú felülvizsgálatát. A II. fokú orvosszakértői bizottság megállapításán alapuló társadalombiztosítási határozatot Munkaügyi Bíróságon lehet megfellebbezni. A rokkantság fokának megfelelően a betegeket három csoportba sorolják: A III. rokkantsági csoportba kerül az, aki rokkant, de nem munkaképtelen; AII. rokkantsági csoportba azt sorolják, aki teljesen munkaképtelen, de mások gondozására nem szorul; Az I. rokkantsági csoportba tartozik az a beteg, aki teljesen munkaképtelen és mások gondozására szorul. A rokkantsági nyugdíjhoz szükséges szolgálati idő a beteg (igénylő) életkorához igazodik. Tehát fiatalabb korban kevesebb, mint magasabb életkor esetén. (Itt kell megjegyezni, hogy annak, aki az öregségi nyugdíjra jogosító korhatárt elérte, vagy korkedvezmény címén jogosult az öregségi nyugdíjra, nem állapítható meg rokkantsági nyugdíj és más rokkantsági csoportba való átsorolása sem lehetséges.) Ennek megfelelően a rokkantsági nyugdíjhoz szükséges szolgálati idő a következő: 22 éves életkor betöltése előtt 2 év, 22-24 éves életkorban 4 év, korkedvezményre jogosító munkakörben 3 év, 25-29 éves életkorban 6 év, korkedvezményre jogosító munkakörben 4 év, 30-34 éves életkorban 8 év, korkedvezményre jogosító munkakörben 6 év, 35 éves életkor betöltése után 10 év, korkedvezményre jogosító munkakörben 8 év. A rokkantsági nyugdíjra való jogosultság szempontjából nem dolgozik rendszeresen az, aki a munkakörére megállapított törvényes munkaidőnél rövidebb munkaidőben dolgozik. Aki már a megrokkanását megelőzően is rövidebb munkaidőben dolgozott akkor nem tekinthető rendszeresen dolgozónak, ha munkaideje a megrokkanását követően tovább csökkent. A keresetet akkor tekintik lényegesen kevesebbnek a megrokkanás előttinél, ha az legalább 20 százalékkal kevesebb a nyugdíj alapját képező átlagkeresetnél. A rokkantsági nyugdíjra való jogosultság megszűnik, ha a nyugdíjas betegségi állapotában oly mérvű javulás áll be, hogy már nem rokkant, vagy rendszeresen dolgozik, és keresete négy hónap óta lényegesen nem kevesebb annál a keresetnél, amelyet megrokkanása előtti munkakörében rokkantság nélkül elérhetne. NÉPJÓLÉTI MINISZTÉRIUM
