Paksi Hírnök, 1992 (4. évfolyam, 1-27. szám)

1992-01-01 / 1. szám

Paksi Hírnök ________KÖZÉLETI FOLYÓIRAT 1992. január 1._____________________ÁRA: 16,50 Ft_______________________IV. évf. 1. szám Átalakuló erőviszonyok (Másodközlés, forrás az MDF tét1 Értesítője) Az 1990-es országgyűlést választások a pol t’ka pártok között meg latározó frontot sokféle politika', mentaftá sbel oknál fogva a jelenleg' kormánykoalíció é s az ún. „libe­rális” ellenzék között alakították ki. A balol­dal - amelyet a Parlamentben leginkább az MSZP képvi sei - alárendelt szerepet kapott, lényegileg a politika' élet perifériájára szo­rult. Ez azonban csupán a parlamenti erővi­szonyokra igaz - a társadalmi ös szkép az­óta sokkalta differenciáltabbá vált, és bizo­nyos vagyok benne, logy nekünk elsősor­ban ebből, a társadalom sokféleségéből, a benne ható, nem egy szer manipulált folya­matokból kell kiindulnunk. Egy dolog bizo­nyos: a reálisan érzékel rető összkép nem megnyugtató, a baloldal a munkavállalók radikalizálódásában érdekelt. Az idő múlá sával jelentős átalakulás kö­vetkezett be az or szág belső helyzetében, és az ellenzéki pártok közötti, korábban igen nagy különb ségek kiegyenlítődni látszanak. Érthető tendenciákról van szó, az alább elemzendő folyamatokat azonban nem csak megértenünk kell, hanem számolnunk is kell velük. A kiegyenlítődés egyfelől az SZDSZ növekvő és mind nyilvánvalóbb ku­darcainak köszönhető (itt többek között az önkormányzatok tevékenységében napon­ta tapasztalható sorozatos kudarcok, a cse­lekvésképtelenség, felelősségáthárítás, ha­talomátmentés jelenségei, a liberális és szo­ciáldemokrata jellegű irányok konfliktusa, az SZDSZ vezetésének belső válsága és pártjuk tömegbázisának csökkenése említ­hető), másfelől pedig oka a folyamatnak az is, hogy a FIDESZ sem pártot, sem markáns politikai arculatot nem tudott kialakítani, il­letve fenntartani, a szakmaiság „imidzse” ke­véssé képes eltekerni már a belső ellentéte­ket és különböző érdekeltségeket. A FI­DESZ problematikájának elemzése külön helyet igényel. Véleményem szerint az egyik leglényegesebb változás jelenleg: a balol­dal fokozatos megerősödésének vagyunk szemtanúi. Az a baloldal, amely a múlt esztendő tava­szán teljesen szétesett, az MDF be nem kal­kulált mértékű előretörése és a koalíció sike­rei nyomán szinte sokkszerűen dezorgani­­zálódott, irányultságát veszítette és az egész ország szerencséjére maradék erejét is szét­forgácsolta - mára, tanulva a kudarcokból, sőt, érezve a történelmi bukás elkerülhetet­len súlyát is, szemlátomást összeszedni ké­szül önmagát, s félreértve az ideiglenes és a valódi demokráciával mindig együttjáró bel­ső vitákat, lassan arra készül, hogy adandó alkalommal - és erre az „alkalomra” éber tekintetek lesnek - ismét magához ragadja a hatalmat, külső biztatásokban is remény­kedve, és azért is, mert „nem te iet mást”. A valódi ok persze a maradék hatalom átörö­kítése. Mostani taktikájuk egyrészt a harmincas évek végének „népfrontos” hagyományaira támaszkodik, ami azt jelenti, hogy sokfelé nyitva kísérlik meg a fönnmaradás biztosítá­sát, a keresztényszocializmustól (Szűrös Má­tyás) a szociáldemokrácián (Horn Gyula) és a századforduló cseh nemzeti baloldalához hasonló elveken (Pozsgay Imre) át egészen a kommunizmusig (Thürmer Gyula) jelen­tős szervezőtevékenységet fejtve ki. Termé­szetes, hogy ezen az igen széles körön belül a legtöbb jelzett irányzat elhatárolja magát a többitől, a nemzeti jelleget, a stabilitást, az al­kotmányosságot és a parlamentarizmust emelve ki a leggyakrabban, az önlegitimá­ció érdekében. Mindemellett igen nagy erő­feszítések mutatkoznak a szakszervezeti mozgalom felhasználására, melynek célja, hogy a MSZOSZ-t, a régi rendszer kiváltsá­gosai által vezetett szakszervezetet a mai baloldal háttérszervezetévé, bármilyen tö­megakcióra felhasználható rohamcsapatá­vá szervezzék át. A MSZOSZ tagszerveze­teit egyszersmind arra is fel akarják használ­ni, hogy a vállalatoknál, az üzemekben átve­gyék a megszüntetett MSZMP-pártbizottsá­­gok szerepét, vagyis az érdekvédelem mel­lett és helyett elsősorban a baloldal szerve­zőbázisaivá válhassanak akár ún. „polgári elégedetlenségi mozgalmak” kirobbantásá­ra, akár a választási időszakra. Látnunk kell azt is, hogy az a mgosztott­­ság, mely a választásokon a volt állampárt hátrányára sült el, már szinte előnyükké vál­tozott Észrevették, hogy ugyanaz az ideoló­gia sokféle „csomagolásban”és más-más ré­tegek szája íze szerint „kínálva” megtöbb­szörözheti vevőinek számát. Az átlagpolgár ugyanis kevéssé veszi észre, hogy az Agrár­­szövetségtől, a különféle munkaadói érdek­­védelmi szervezeteken keresztül - ahol az egykori pártbizottságok által kinevezett igazgatók és elnökök védik egymás érdekeit - a gombamód szaporodó társadalmi egye­sületekig a legtöbb semleges elnevezésű tes­tület valamiféle baloldaliságot kínál. S ne fe­ledjük: széles rétegek előtt a múló idő lassan megszépíti a Kádár-korszak puha diktatúrá­jának emlékeit is, főként, ha van, aki szépít­sen, erőszakolt összehasonlításokat és fékte­len demagógiát alkalmazva. Mindezeken túl még egy fontos tényre kell felhívni a figyelmet a baloldal politikai le­hetőségeinek értékelését illetően. Arról van szó, hogy a „liberális” pártoknak - a rövid­ség kedvéért nevezzük így az SZDSZ-t és a FIDESZ-t - politikájuk pénzügyi támogatá­sa terén nem kell különösebben szűkölköd­niük. Ezek a lehetőségek azonban összessé­gükben is eltörpülnek az egykori kommu­nisták által felhalmozott vagyontömeg mel­lett. Elég itt arra utalnom, hogy a KISZ és az MSZMP vagyona gyakorlatilag eltűnt, kivo­­(Folytatás a 2. oldalon.)-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------^ Minden kedves olvasónknak eredményes, békés, boldog új esztendőt kíván a Hírnök szerkesztősége! V____________________________________________________________________________________________________________________________________________________j <,

Next

/
Thumbnails
Contents