Paksi Hírnök, 1991 (3. évfolyam, 1-22. szám)
1991-01-17 / 1. szám
Tulajdonreform a Paks és Vidéke Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezetnél A Paks és Vidéke Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet Igazgatósága a szövetkezet jövőbeni sorsát alapvetően befolyásoló, a szövetkezeti gazdálkodás stabilitását nagymértékben előmozdító döntéshozatal: a szövetkezeti tulajdonreform megvalósítása - másképpen szólva a szövetkezeti vagyontagok részére történő nevesítése céljából hívta össze a küldöttgyűlést 1990. december 11-én 9 órára a Paksi Városi Polgármesteri Hivatal épületébe. A gazdasági rendszerváltásnak, a magántulajdon alapján álló nemzetgazdaság megteremtésének szerves és elodázhatatlan része a szövetkezeti - ezen belül a fogyasztási szövetkezeti - vagyon privatizálása, amely egyben a szövetkezeti mozgalom egyik sorskérdése is. Közel kétéves nézetütköztetés sorozat, felismerés, ébredés után nyilvánvaló, hogy a privatizálásra kerülő szövetkezeti tulajdon szerves része a szociális piacgazdálkodásnak, egyenlő esélyre jogosult a magántulajdon bármely más formájával. A szövetkezés, a szövetkezet élő organizmus ma is Nyugat- Európában, ha felépítését tekintve nem is azonos a mai magyar fogyasztási szövetkezetekkel. Fontos leszögezni a szövetkezetek legitimációja - törvényes volta - érdekében, hogy a szövetkezet a magántulajdon sajátos formája, a magántulajdonosok közös vállalkozása: a szövetkezés szabadsága elvének megfelelően a tagok által egyéni és közös érdekeik előmozdítására létrehozott társas vállalkozás, amelyet tagjainak tulajdonosi mivolta, a tagi tulajdon legitimál. A szövetkezés a polgárosodás egyik megjelenési formája, a biztonság, a nyugalom, a jövő gazdasági fejlődésének egyik kritériuma, záloga. Az 1989-ig oszthatatlannak deklarált szövetkezeti vagyon a szövetkezeti tagok tulajdona: ennek elvi és gyakorlati megvalósításához szükséges eszköz a tulajdonnak a tagok nevére történő - folyamatos, több lépcsőbeni - írása, az úgynevezett vagyonnevesítés. A küldöttgyűlés elé terjesztett vagyonnevesítési és alapszabály módosítási indítványokat - amely az 1989. évi XV. törvénnyel módosított 1971. évi III. törvényen alapszik - széles körű tagi, tagdolgozói, választott testületi vita előzte meg, s a vitában résztvevők véleménye megegyezett abban, hogy- tagjaink az eddiginél nagyobb érdekeltséggel kötődjenek a szövetkezethez-, ami nyilvánuljon meg a jelenleginél magasabb összegű-, a mai árviszonyokat is kifejező alaprészjegy-összegben, másképpen szólva az alaprészjegy-emeléshez kötődő vagyonnevesítésben,- az elért eredménytől függően a tagok részesedjenek nagyobb arányban végzett munkájukat és vagyoni közreműködésüket figyelembe véve a szövetkezet nyereségéből,- a magasabb alaprészjegy befektetéseikkel a tagok segítsék elő a szövetkezeti vagyon növelését, a szükséges saját források jelentős részének biztosítását,- az alaprészjegy emeléshez kötött vagyonnevesítésben tükröződjön a vagyonfelhalmozásban résztvett tagi csoportok (tag, dolgozó tag, nyugdíjas tag) eltérő közreműködési aránya,- végül: a vagyonnevesítés egyaránt szolgálja a tagság és a szövetkezet további fejlődésének érdekeit, erősítse a szövetkezet és tagjainak vállalkozó jellegét. Kívánatos, hogy a szövetkezet az alaprészjegy névértékét a mindenkori pénz-piaci viszonyokhoz igazítsa, s a vagyonnevesítés alkalmával essen egybe a vagyonnevesítés értékbeni kifejezőjével a szövetkezeti üzletrészt Ft értékével. Az írásos előterjesztés és a küldöttgyűlésen elhangzott szóbeli kiegészítés is 1991. június 30-i időponttal az alaprészjegy értékét az eddigi 500 Ft helyett 3000 Ft-ban javasolta meghatározni, ugyancsak 3000 Ft-ban javasolta meghatározni a szövetkezeti üzletrész értékét is. A szövetkezet az egy tag által jegyezhető részjegyek számát 20 darabban (60 000 Ft) és az egy tag által birtokolható üzletrész értékhatárát 150000 Ft-ban indítványozta meghatározni azzal a céllal, hogy a szövetkezet továbbra is a kistulajdonosokból álló magánvállalkozás maradjon, ne kerülhessen a szövetkezeti vagyon „milliomos” vállalkozók kezére. A vagyonnevesítés első lépcsőjeként a szövetkezet az 1988. december 31-i mérleg szerinti tiszta szövetkezeti vagyonának mintegy 40%-át, illetve az 1988. december 31-e után felhalmozott vagyonát kívánja a részjegyüket 1991. június 30-ig 3000 Ft-ra kiegészítő, illetve 1991. január 1. után már 3000 Ft-tal belépő tagjai között nevesíteni üzletrész formájában a következők szerint: a) tagsági üzletrész: 2 db 3000 Ftos üzletrészben részesül az a szövetkezeti tag, aki már 1970. január 1-jén, vagy azt megelőzően a szövetkezet tagja volt, 1 db 3000 Ft-os üzletrész illeti meg az 1970. január 1. után és 1988. december 31-ig belépett tagot, b) dolgozó tagi üzletrész: a szövetekzet azon dolgozó (alkalmazott) tagját, aki legalább 1988. december 31. óta tag és ezt megelőzően a Paks és Vidéke Áfésznél 1-5 éves munkaviszonnyal rendelkezik 6000 Ft), 5-10 éves munkaviszonnyal rendelkezik 9000 Ft, 10 év feletti munkaviszonnyal rendelkezik 15 000 Ft üzletrész illeti meg a rendes tagsági üzletrészen felül, ha 1991. június 30-án is a szövetkezet dolgozója, c) nyugdíjas tagi üzletrész: nyugdíjas tagjainkat, akik 1988. december 31-ig mentek nyugállományba és ezt megelőzően a Paks és Vidéke Áfésznél legalább 5 éves munkaviszonnyal rendelkeztek 3000 Ft, 5-10 éves munkaviszonnyal rendelkeztek 6000 Ft, 10 év feletti munkaviszonnyal rendelkeztek 12 000 Ft üzletrész illeti meg a tagasági üzletrészen felül. d) az 1989. január 1. és 1990. december 31. között belépett tagjainkat, valamint az 1991. január 1. után belépő tagokat - az első teljes tagsági év után - egy üzletrész, az egy évet meghaladó tagsági viszonnyal rendelkező és az egy kötelező részjegyen felül újabb részjegyeket jegyző tagot a jegyzett részjegyöszszeg kétszeresét kitevő üzletrész illeti meg, e) az 1989. január 1. és 1990. december 31. között nyugállományba vonult tagdolgozóinkat a c) pont szerinti üzletrész illeti meg, 0 a szövetkezet választott tisztségviselői választott tisztségük időtartamára - küldöttől az igazgatóság elnökéig, illetve a felügyelő (Folytatás a 11. oldalon.) Amit a szerzői jogdíjakról tudni kell Manapság, amikor a jogállamiság kérdése folyamatosan napirenden van, nem mehetünk el szó nélkül a SZERZŐI JOGVÉDELEM és az ezzel együttjáró JOGDÍJFIZETÉS mellett Az állampolgárok és közösségeik tájékoztatása végett elmondjuk, hogy:- a szerzői jogok védelméről, valamint ajogdíjfizetésről az 1969. évi III. törvény és a 33/1989. (XII. 9.) MM. rendelet intézkedik. Ez utóbbi szerint azok a nyilvános (vagyis a családiasság körét meghaladó) rendezvényt szervezők, akik élnek a nyilvános zeneszolgáltatás, a tévé- vagy videovetítés, a hivatásos előadóművész felléptetése stb. lehetőségével, ezt a SZERZŐI JOGVÉDŐ HIVATALNAK kell, hogy bejelentsék. A hivatal a fenti két dokumentum értelmében állapítja meg a jogdíjat (ennek részletezése megtalálható a Művelődési Közlöny 1989/ 90. számában!, amit a rendezők a HIVATAL postai utalványán fizethetnek be. E szabályozás éppúgy vonatkozik magánszemélyekre, mint kisebb-nagyobb közösségekre (intézmények, pártok, lakóhelyi közösségek stb.). A fentiekkel kapcsolatban további információkért mindenki bizalommal fordulhat a Szerzői Jogvédő Hivatalhoz (Cím: Budapest, 1051, Vörösmarty tér 1. Telefon: 118- 0317 vagy 118-0574). Kertész Csaba Zoltán csoportvezető Szerzői Jogvédő Hivatal „A Legfelsőbb Bíróság az 1990. december 12-én kelt PL: IV. 21 079/1990/4. számú ítéletével a köv etkező közlemény közzétételére kötelezte a Paksi Hírnök szerkesztőségét: Helyreigazítás A Paksi Hírnök 1990. szeptember 4-én megjelent számában közzétett „Válasz egy nyílt levélre” című sajtóközlemény megalapozatlanul utalt arra, hogy Leskó László sportedzői munkaviszonya 1989. nyarán a vezetőedző kívánságára szűnt meg”. PAKSI HÍRNÖK 10 1991. JANUÁR 17.
