Paksi Hírnök, 1991 (3. évfolyam, 1-22. szám)
1991-05-08 / 6. szám
paksi hírnök 4 1991. május 8. KÖRKÉP 4 PAKSI KÖRKÉP 4 PAKSI KÖRKÉP 4 PAKSI KÖRKÉP 4 PAKSI PAKSI EMBEREK A gyémántdiploma várományosa Kern Sándor 1912-ben született Pakson. Édesapja - aki szódavízkészítő kisiparos volt - és édesanyja nyolc gyermeket nevelt. A fiúkból iparosok, kereskedők lettek, a lányok mesteremberekhez, illetve tisztviselőkhöz mentek feleségül. „Kisgyermekkorom egybeesik az első világháború éveivel” - írja önéletrajzában a nyugdíjas pedagógus. „Apám katona volt abban az időben, a nagy család nevelése, megélhetésének biztosítása anyámnak nagy gondot okozott.” Az elemi és a polgári iskolát szülőhelyén végezte Kern Sándor, közben édesapja üzemében segédkezett. „Szabadidőmet a szódáskocsin kellett eltöltenem. Tanulásra és játékra nem sok idő jutott.” Ennek ellenére jelesen végezte a polgárit, az iskolaigazgató rábeszélésére a Budai Tanítóképzőben folytatta tanulmányait, ott szerzett tanítói képesítést 1931-ben, utána azonban három évig nem tudott elhelyezkedni. Apja „szódagyárában”, sógora órásműhelyében dolgozott, de közben folyamatosan készült a tanítói pályára: az 1931-ben bevezetett „Beszéd- és értelemgyakorlatok” című tantárgyból tart bemutató tanítást, néha helyettesíti valamelyik pályatársát, esténként a KALOT-ban színdarabot, éneket tanít Tényleges katonai szolgálatának letöltése után (karpaszományos őrmesterként szerelt le) 1939-ben Felsőcsámpára kerül segédtanítónak Amikor a községi hintón állomáshelyére vitték folyton az a vers járt a fejében, amit a képzőben tanult: .Amikor először lépsz az iskolába, Legyen arcodon Jézus nyájassága!” „Bevésték az agyunkba” - mondja pályakezdésére visszatekintve a tanár úr - „akárcsak a nevelés fogalmát. Ezt annak idején a nevelési órákon minden felelés előtt el kellett mondanunk.” A nyolcvanadik évéhez közeledő pedagógus még most is pontosan „felmondja”: „Nevelésen értjük mindazon hatások és eljárások összeségét, amelyekkel a serdülőkben szunynyadó testi és lelki diszpozíciókat felserkentjük: tudatosan, tervszerűen fejlesztjük az igaz,jó, szép három egyeszme irányába, hogy felserdülvén, életük rendeltetését fel tudják fogni, ennek megfelelően tudjanak akarni és így eszméktől irányított munkás életükkel hozzájáruljanak maguk és családjuk boldogulásához, nemzetük fejlődéséhez és ezen át az egész emberiség haladásához.” Az osztatlan iskolában hat osztályt tanított az ifjú tanító. Akkor még nem volt napközi, de délután is bentmaradtak a gyerekek az iskolában, mert messze laktak és megvárták, amíg kocsival értük jönnek. Ilyenkor dalversenyekre, tornaünnepélyre készítette elő őket, feleségével közösen stilizált népitáncokat, kézimunkát, színdarabokat tanított nekik. Vasárnap délutánonként ismeretterjesztő előadásokat tartott, színdarabokat rendezett a felnőtt ifjúság részére, de jutott idő a telepes rádió közös hallgatására is. „Életünk legszebb éveit töltöttük ott. Szerettük a gyerekeket ők is szerettek bennünket.” 1938-tól a paksi községi iskolában folytatja a tanítást. 1940-ben, ’41-ben újra behívják katonának, időközben hadnaggyá léptetik elő. ’42 novemberében az orosz frontra viszik, megsebesül, ’43-ban leszerelik. ’44. január elsején ismét behívóparancsot kap, Baján elvégzi a századparancsnoki tanfolyamot és - kisebb kitérők után - zászlóaljával együtt a Kárpátokba vezénylik, erődítési munkára. ’45. május 11-én - már a német fegyverletétel után - az ausztriai Schwertbergből nyugatra menekülhetne, hiszen ott áll indulásra készen a Duna partján a hajó, de hiába hívják, ő haza akar jönni. Az oroszok fogságba ejtik Sopronperesztegre kísérik a foglyokat egy gyűjtőtáborba. Itt felesége meglátogathatja, mert a rabok kerítésen kidobált leveleit az ottani tanító összeszedette és továbbította. Sopronkőhida - majd, mint megannyi sors- és nemzedéktársának - Foksáni, Rosztov, Novoroszijszk az útvonala. „Terméskövet raktunk csillékbe. Húsz csille volt a norma, de csak négy-öt volt teljesíthető, emiatt nem kaptuk meg a teljes élelemadagot.” Hazatérése után az 1. Sz. Általános Iskola alsó tagozatában kezd dolgozni, később a felső tagozatban magyart, éneket is tanít, de a testnevelés számára a legkedvesebb. A tantervi anyag feldolgozása mellett az egészséges életmódra való nevelést tartja legfontosabbnak Szakfelügyelői tanácsra végzi el a testnevelés szakot, ’5Sben kap diplomát A megyei szakfelügyelő ’59-ben kinevezi járási segédszakfelügyelőnek „Kerékpárral, motorkerékpárral jártam a járás iskoláit Az volt az egyik legfontosabb feladatom, hogy megmutassam: tornaterem hiányában miképpen lehet megtartani a testnevelési órákat Azokban az években rajtam kívül egy testnevelés szakos nevelő volt a járásban, Dunaföldváron.” Ezután igazgatóhelyettesnek nevezték ki, majd - az igazgató halála után - egy évig megbízást kapott az iskola vezetésére. Ennek lejárta után kinevezték az új igazgatót, ő újra helyettes lett 1972-ben ment nyugdíjba. Az aranydiplomát 1981-ben Budapesten, a Pedagógiai Főiskolán vette át „Az én korosztályom nagyon sok nehézségen ment keresztül. Bízom benne, hogy a fiatalabb generációknak szebb, boldogabb életük lesz” - mondja a beszélgetés végén. Tanár Úr! Engedje meg, hogy a gyémántdiploma mellé jó egészséget és küzdelmes élete folytatásaként további nyugodalmas éveket kívánjak. GUTÁI ISTVÁN Érdektelenség = Ipartestület Kisszámú hallgatóság előtt zajlott a Paks és Vidéke Ipartestület idei első ülése. A testület meghívására az ipartestületi megbeszélésen részt vett a Budapest Bank paksi igazgatója, Sipos Józsefné is, aki röviden tájékoztatta a jelenlévőket a hitelfelvétel lehetőségeiről. Sok újat nem lehetett megtudni, hiszen az általa ismertetett kérdésekkel már hosszú ideje foglalkozik a sajtó. Mint később hozzáfűzte, sajnos kevés a lehetőség a kisvállalkozások részére. Ötlet, pénz, információ, üzlet s talán még annyi, hogy más formában kellene a tagokat a hitelfelvétel lehetőségeiről tájékoztatni. Ugyanakkor elképzelhető az is, hogy a városban az iparosok nem akarnak nagyobb vállalkozásokba kezdeni. A tudósító reméli, majd az elnökség megtalálja a megfelelő formát Szó esett az 1991. január l-jétől hatályba lépett helyi iparűzési adóról is. A helyi adó kivételes rendszerben működik. Az önkormányzat az adóalany által szolgáltatott adatok alapján állapítja meg az adó mértékét Az adatszolgáltatás kötelező, erre az önkormányzat felszólítja az adózókat. Az Ipartestület szerint a Polgármesteri Hivatal részéről nem volt megfelelő az a levél, amely a fent említett tárgyban kötelezte a tagokat a nettó árbevétel bevallására. A tudósító azonban úgy érzi, hogy önkormányzati oldalról az Ipartestület tájékoztathatta volna tagjait arról, hogy mit és hogyan fog az önkormányzat kivetni, hiszen a testületi üléseken az iparosság képviselője is jelen van. Egyébként a beérkezett adatok alapján a 150 fő 52 millió Ft nettó árbevételéből a város számára a helyi iparűzési adó 150 000 Ft Ezzel szemben a Paksi Atomerőmű Vállalat, a helyi vállalatokkal együtt a 15 milliárd nettó árbevétel után 4 millió forintot fizet a városnak, iparűzési adó címén. Ide tartozik az is, hogy Hajdú János képviselő, aki szintén részt vett az ülésen, felvetette a speciális adó kérdését. Mégpedig olymódon, hogy az erőműre akarják kivetni. Elhangzott a testületi ülésen továbbá az is, hogy a tagdíjfizetésekkel is gondok vannak. Az első negyedévben a 150 000 forinttal szemben csupán 60 000 Ft érkezett be. A kérdéssel kapcsolatban aggodalom merült fel. Készül az Iparosház, de kinek és minek? Mint ahogy Kovács Ferenc elmondta, ha nem történik változás, az elnökség testületileg a következő ülésen lemond. EÖRDÖG G.
