Paksi Hírnök, 1991 (3. évfolyam, 1-22. szám)
1991-04-24 / 5. szám
1991. április 24. 9 PAKSI HÍRNÖK Aki lobogni vágyik Nem tudom, hol láttam már ezt az arcot: lehunyt szemét megdicsőült titkos mosolyát amint szinte egy testté olvadva öleli magához gyermekét. Talán egy régi freskó glóriás alakja, talán egy valódi, egyszer-volt hús-vér édesanya tekintete köszön vissza az emlékezetemből. A faddi Madonna sötétbarna cseréparcát egy falusi parasztház szobájában csodáltam meg, afféle házi tárlaton, melyet nem az odalátogató közönség kedvéért állítottak össze, hanem egyszerűen: alkotójuk mint saját, legkedvesebb „gyermekeit” gyűjtötte maga köré. Még annyira közel vannak a szívemhez, hogy nehezen tudnék megválni tőlük.” Ragóné Gáti Mariann kerámiáinak őszintesége, természetessége az ösztönös, szabad alkotómunkából ered: nem hajlították hivatalos művészeti iskolák a maguk képére, nem erőltettek kezébe megkövült sablonokat. Munkásságának indulása sem hétköznapi. Az egykori pedagógusban közel húszévi nevelői tevékenység után érlelődött meg a vágy, s a felismerés: másra, többre hivatott, „mint halnak lenni egy akváriumban, kinek időnként beadagolják az élelmet”. Minden kezdet nehéz, de az ilyen a legnehezebb. Hisznek-e, bíznak-e benne eztán, vagy értetlenség, gúnyos mosoly, ki nem mondott megvetés fogadja majd? Mert ő lobogni szeretne, mint fából faragott Gyertyalánya, mely „magasba vágyik, mindig föl akar emelkedni, el akar szakadni a földtől”. Az apró műhelyben csodák születnek a föld sarából, képmásai az Embernek, ki éppúgy abból vétetett. Áhítatos Madonnák, örök-anya portrék, leányalakok, s férfikezet is megtörő kemény fából faragott szobrok. Az alkotások mellett néhol egy-egy versidézet; Pilinszky sorai, balladafoszlányok. A sebzett pillangó „emlékműve” mellett Erdély eszméinek formába öntött jelképe, s a szarvassá változott fiúk fa-kerámia illusztrációja. A feleség, az édesanya megtalálta a művészetet. A művész megtalálta a „tiszta forrást”. S immáron ennek vízéből merít hitet s erőt is az élethez. PÁPAI ESZTER SZARKA JÓZSEF A Styx folyó partján Értem a lombzuhatagban álló torzók fátyolfényét születő manírokat, a foghíjas tüzek, korok közt feszülő sikolyát a teknősbéka versenyfutását az idővel, ha éjszaka jön, a holdbajonett suhogását, és értem a vak költő dalait... Újhold ideje, állok a parton, alattam halkan úszik a Styx, nyelvem alatt obulus, - de sehol a révész. Úgy értem erre a partra, mint megvert beteges évszak, mint kardélre hányt pusztai népek véres, örökkévalóságba tartó, seblázban vergődő sóhaja, Pénelopé végtelen szőttese, és Borges tükre, melyből occelusok merednek vissza rám: az ízelt lábú Isten rettentő magánya, -halkan úszik a Styx... sehol az idő árnytelevénye, csak a béke, csak az emberi élet vérvonala, a vadkan arcú férfi, a dűlőn Illés szekere, Homérosz tiszta szemében Mohamed megvert hadai, egy kavics: Buddha elárvult könnye, mind, mi tanít, mi visszahív, - miattatok. A tűzoltók védőszentje Bár Szent Flórián a 3. század második felében élt, csak a 17. század óta nagy a kultusza hazánkban. Alig van település, ahol ne találkozhatnánk szobrával az út mentén, templomban, házfalon. Általában katonaruhában ábrázolják, gyakran úgy, hogy dézsából önt vizet égő házra. A paksiak Szent Flórián szobrát a római katolikus templom előtti bazársoron láthatják. Délceg katonaként vigyáz a városra. A Római Birodalom hanyatlása idején élt, 240-ben született magas rangú katonatiszti családban. Maga is katonatisztént szolgálta a császárt. Szülei keresztények voltak, ő is az lett. A katonai szolgálat után, békeidőben, Naricum tartományban telepedett le, ott gazdálkodott. Mikor Diocletianus császár korában feléledt a keresztényüldözés, Flórián hite áldozata lett. Keresztény voltát maga fedte fel üldözői előtt, hogy hittársait megmentse. Vízbe fojtásra ítélték, s az ítéletet volt katonatársainak kellett volna végrehajtaniuk, de ők vonakodtak megtenni. Végre egy ifjú tiszt lökte az Ennus folyóba. A legenda szerint hiába nézett áldozata után a fiatal katona, szörnyű tette következtében megvakult. Szent Flórián holttestét egy Viktória nevű özvegy halászta ki a folyóból, s temette el egy Linz melletti faluban. Sírja fölé a bencések építettek templomot, mely azóta is híres kegyhely. Elsősorban bajorok, osztrákok és magyarok zarándokolnak oda. Miért kérik segítségét tűz és víz ellen? A legenda szerint a gyermek Flórián könyörgő imádságára kialudtak egy égő ház lángjai. De más imameghallgatás is példázza csodatevő erejét; pl. azé a szénégetői is, aki nem tudta megfékezni a lángra gyúlt farakás tűzét. Miután Flórián segítségét kérte, a vízbeholt vértanúét, szapora eső támadt hirtelen, mely eloltotta a pusztító tüzet Segítségét a mai napig a következő ima szavaival kérik árvíz és tűz ellen: „Kérünk, Urunk, Szent Flórián érdemeiért és könyörgésére óvj bennünket minden testi és lelki veszedelem, főként a tűz pusztításai és gonosz vágyaink lelket emésztő tüzétől! Amen.” Május 4-én van ünnepe, mely vízbe ölésének évfordulója is.
