Paksi Hírnök, 1991 (3. évfolyam, 1-22. szám)
1991-04-24 / 5. szám
Paksi Hírnök KÖZÉLETI FOLYÓIRAT 1991. április 24._____________________ÁRA: 11,20 Ft___________________________III. évi. 5. szám Egy biztos, drágul a szén Március tizennyolcadikén hajnali háromkor a tiizép bejáratánál Híre jött, hogy április közepétől - többek között - a szén ára is emelkedik. Mégis, az egyéb energiahordozók árának növekedése mellett, úgy tűnik, a szén teremthet igazán különös helyzeteket. Számtalan panaszt hall az ember, munkahelyen, ivóban, hivatalban. Ezért döntöttünk úgy, hogy fölkeressük az illetékeseket és természetesen megkérdezzük a paksi polgárt is. Sz. J.: - Mióta áll itt? Polgár: - Hajnali kettőkor jöttem. Sz. J.: - Miért ilyen korán? Polgár: - Korán ide kell jönni, mert a fuvarozók elhordják a szenet, a legjobb szenet Sz. J.: - De magának is szüksége van fuvarozóra, valakinek csak haza kell vinni a szenet. Polgár: - Majd eljön a sógor. Természetesen jártunk a vasútnál is, és megkérdeztük a tüzép vezetőjét, valamint a fuvarozókat Sz. J.: - Mikor érkezett? Fuvarozó: - Tőlem ne kérdezzen semmit, itt voltam hajnali kettőkor, de volt olyan nap is, amikor már este tizenegykor sorba álltak. Sz. J.: - Kinek viszi az első fuvart? Fuvarozó: - Én magának nem mondom meg a kuncsaftjaim nevét. Sz. J.: - És a korát? Sok a kisnyugdíjas, ugye? Fuvarozó: - De még mennyi! Még jó, hogy nem az öregeket állítja ide éjszaka szénért. Sz. J.: - Mondja, mennyit keres? Fuvarozó: - Higgye el, nem sokat Ne értsen félre minket a kedves olvasó, tudjuk mi is, hogy a nyugdíjak között van különbség, és azt is tudjuk, idős, beteg ember nem állhat hajnali két órakor a tüzép bejáratánál. Inkább a megszokott fuvarozóját kéri meg. Viszont elgondolkodtató, hogy a magasabb jövedelmű polgárok vajon mennyi idő alatt szerzik be a kívánt minőségű szenet. S vajon hogyan? Nem tartjuk valószínűnek, hogy éjjel ők állnak a sorban, legalábbis többnyire nem. (Folytatás a 2. oldalon.) Március tizennyolcadikán reggel, nyitás előtt így festett a helyzet: LEBEGÉS Szociális otthon: „családi körben el nem helyezhető, csökkent munkaképességű vagy önmaguk fenntartására nem képes személyek elhelyezését, ellátását és gondozását biztosító, köztilet által fenntartott intézmény”. Ilyenkor ünnepek táján az ember néha magába száll. Lefékezi egy kicsit az őrült iramot, maga köré gyűjti a családját meglátogatja az idős szüleit s arra gondol: talán még nem késő... Mert az idő kegyetlen gyorsasággal röpül el a fejek fölött; az egykor erős karok meggyöngülnek, a reszkető térdeket bot támogatja, az egyre többet könnyező szemekre - s lassan az emlékezetre is - finom fátyolként ereszkedik le az öregség homálya. Több ezer évvel ezelőtt, az ókori fejlett társadalmakban, s manapság - milyen furcsa fintora az életnek - főként a civilizálatlan népek körében is mély tisztelet és megbecsülés övezi az agg kort megélőket. S nálunk? - Az elmúlt évtizedek társadalompolitikája nagyra értékelte, s amellett módszeresen szétrombolta a család „intézményét”. A hatalmas, többszintes családi házakban már két generáció sem fér meg. Az új lakásba nem szívesen viszik a régi, elhasznált bútorokat, s az elnyűtt öregeket sem, akik lassan maguk is fölösleges tárgyakká válnak, melyeket tanácstalanul ide-oda tologatnak... Az idősek tapintatosak. Ók megérzik. Az időt, a korukat, s a pillanatot, amikor saját maguk kérik felvételüket az „otthonba”. Mert mint később megtudtam, az esetek túlnyomó többségében így történik. Nem jellemző, hogy a gyerekek toloncolják ide erőszakkal a gondozásra szoruló szülőket. Olyan is van, aki teljesen magára marad, s hozzátartozók nélkül, itt találja meg az egyetlen lehetőséget az élethez. Ki tudja melyikük őriz a lelkében fájóbb sebeket? (Folytatás a 3. oldalon.) /-----------------------------------------------'S A következő szám tartalmából: Gyüttmentek kontra őslakosok Bemutatkozik a képviselő Interjú Csapó Sándorral Sörfesztivál Beszélgetés Ordas Ivánnal v___________y
