Paksi Hírnök, 1991 (3. évfolyam, 1-22. szám)

1991-04-10 / 4. szám

1991. április 10. 13 PAKSI HÍRNÖK * * HITÜNK ÉS ÉLETÜNK * * A szent életről „Törekedjetek mindenki iránt a békességre és szent életre, amely nélkül senki sem látja meg az Urat” Ez az ige nagyon fontos tudnivalót tár elénk, amely minden ke­resztyén figyelmét fel kell, hogy ébressze. Ez a kérdés minden em­bert kell, hogy érintsen és jó lenne, ha mindenki szívébe zárná, ma­gáévá tenné: urak és szolgák egyaránt. Milyen a kapcsolatunk Istennel ? Ebben a pusztulás felé haladó vi­lágban a szent élet mennyire illik ránk, mert szent élet nélkül, azaz megszentelődés nélkül senki sem láthatja meg az Urat (Zsidók 12,14.) Mi is az igazi szent élet? Kik azok, akiket Isten szentnek nevez? Nem ismeret kérdése, nem tiszteletre méltó magatartás. A szent élet az Istenben emberileg azonosult élet. Mindent az Ő igéjének és pa­rancsolatainak mértékével mér. A legszentebb életű ember, aki leg­jobban engedelmeskedik Istennek és arra törekszik, hogy kerülje a bűnt, hogy gondolkodását emberi magatartását életét Istennek szentelje és törvényében gyönyörködjék. (Róma 7, 22.) A megszentelt ember arra törekszik, ami a Krisztusban volt azaz: krisztusi indulat legyen benne, hogy megbocsásson másoknak, mint ahogy Krisztus is megbocsájtott nekünk. Szeretetben járjon, szerény, alázatos legyen, szem előtt tartsa Krisztus igazságos és az Atyához való hűséges voltát hogy az Atya akaratát cselekedje, aki másoknak szolgált aki nem kereste az emberek dicséretét Ezekre a megszentelt embernek mindig figyelni kell. Aki azt mondja, hogy Őbenne van, annak magának is úgy kell az emberek között él­nie. (János 2,6.) A megszentelt ember életét a szeretet parancso­lata vezérli. (Kor. 1, 34-8.) A megszentelt ember életét magatartását az önmérséklet az ön­megtagadás határozza meg. Azon fáradozik, hogy megöldökölje testének vágyait kívánalmait melyek a szeretet parancsolatainak ellene szegülnek. Ezek a komoly figyelmeztetések nem csak az apostoloknak szóltak, hanem mindazoknak, akik Krisztus Urunk nyomában akarnak járni és megszentelt életet akarnak élni. Megsanyargatom és szolgálatra alkalmassá teszem teste­met hogy míg másoknak prédikálok, alkalmatlanná ne legyek a küzdelemre. (Kor. 9, 27.) Kiváltsága a megszentelt embernek, hogy az odafönt valókkal tö­rődik és nem pedig a földiek töltik be az életét Nem hanyagolja el a földi életét de a szívét az az eljövendő világ és a Szentlélek ereje tölti be. Ezek a megszentelt ember fő tulajdonságai. A megszentelődött ember életében is sok a ha, és a miért, ez úgy van velünk is, amíg a földi pályafutásunkat be nem fejezzük, mert a mi szentségünkkel együtt sem vagyunk mások, mint bűnösök; leg­jobb dolgainkat is a szenny és rontás csúfítja el és ezért kegyelem­ből van üdvösségünk hit által, és ez nem tőlünk van (Efézus 4,8.) Ez annak a bizonyítéka, hogy olyan a hitünk az Úr Jézus Krisztusban, amely megtart minket az örök életre. Egyetlen követ, egyetlen téglát sem tudunk letenni megszentelő­­désünk épületébe addig, amíg Krisztushoz nem megyünk. Akik pe­dig befogadták Őt, azoknak kiváltságot adott, hogy Isten gyermekei legyenek. Szentelj meg engem és taníts arra, hogy akaratodat cselekedjem! TIBAI FERENC Kérlek, édes Istenem, szüntesd meg a háborút! Ahogy nem sokkal a közel-keleti hábonl kitörése után be­léptem a második osztályba, és megkérdeztem a gyermeke­ket, mit mondjunk ma reggel Istennek, az első javaslat ez volt: „Kérlek, édes Istenem, szüntesd meg a háborút!" Egy fontos kérés, ami éber gyermekszívből fakadt. Ezt a ké­rést bizonyosan megelőzte egy beszélgetés, ami a családi kör­ben erről a tragikus háborúról folyt. A gyermeket ez a maga módján erősen megragadta, és most az általa ismert legma­gasabb Jellebbviteli hatósághoz”, a mindenható Istenhez fordul, hogy az „hatalmi szóval” avatkozzék be. Ezt ismerjük. Ki ne kívánta volna már közülünk sokszor, hogy Isten mutas­sa meg hatalmát, és ezt vagy azt a bajt szüntesse meg. Mivel azonban semmi ilyen nem történik, egyesek arra a következ­tetésre jutnak, hogy Isten alszik, hiszen, tekintve a szörnyűsé­ges tetteket és égbekiáltó igazságtalanságokat, egy Isten - amennyiben valóban létezik - ezt nem nézhetné tétlenül. Azt hiszem itt valami nincs rendben Istenről alkotott elkép­zelésünkkel. Nem csodalNem azt tanultuk-e, hogy Isten min­denható? Ez számunkra azt jelentette, hogy mindent megte­het, amit csak akar. Isten - így képzeltük - korlátlan hatalom­mal és uralommal rendelkezik Emellett azonban nem vettük figyelembe, hogy Isten ennek a hatalomnak jórészét nekünk adta át, amikor embereket teremtett. Igen, teremtmények vagyunk, ő azonban szabad akarattal ajándékozott meg min­ket, és így tudunk igent vagy nemet mondani, rendet teremte­ni vagy pusztulást előidézni, világot felépíteni, de önhatalmú­lag el is pusztítani azt. Nem változott-e át Isten mindenható­sága az ember szabadságát nézve csaknem tehetetlenség­gé? Mi, az ű teremtményei, hatalmassá vagy erőtlenné és ha­tástalanná tehetjük Isten alkotóerejét. Ezért érthető, hogy az ember csak úgy állhat helyt a világ­ban, ha mindenestől átadja magát Istennek, készen arra, hogy mindenben szerinte igazodjék, és elkötelezze magát Is­ten akaratának útmutatásai szerint. Csak ezzel a hozzáállás­sal tudja az ember gyümölcsözően, egészségesen együttépí­teni Istennel a világot. Gondoljanak a gyermekválaszra: „Mi, emberek a Szentlélek segítségévelfogjuk a világot továbbfej­leszteni. ” Ez akkor valósul meg, ha az ember személyes kap­csolatot keres Istennel és úgy él, hogy állandó beszéd-kapcso­latban van vele.

Next

/
Thumbnails
Contents