Paksi Hírnök, 1991 (3. évfolyam, 1-22. szám)
1991-03-27 / 3. szám
1991. március 27. 13 PAKSI HÍRNÖK * * HITÜNK ÉS ÉLETÜNK * * Útban húsvét felé Alig múlt el a farsang, megkezdődött a negyven napos böjt ideje. Sajnos ahelyett, hogy a böjt készülődésének idejét a keresztyén világ legnagyobb eseményére való emlékezés csendje töltené be, még ma is tartanak a farsangi bálok, s szinte nincs idő, hogy levegyük az álarcot és őszintén számot vessünk önmagunkkal. Pedig az élet nem farsangi mulatság és nem azok vagyunk, akik lenni szeretnénk. Sokszor szerepet játszik az ember, mint az elsőosztályos kisdiák, aki királylány szeretne lenni, néhány óráig beleéli magát, de aztán jön az élet valósága és le kell ülni az olvasókönyv mellé. A golgotái kereszt és a húsvéti feltámadás hite nélkül nincs teljes emberi élet. Mindaz, ami következik, a nagypéntek szenvedése, a húsvét öröme, mind értünk, miattunk és helyettünk történt. Jézus Krisztus azért jön erre a világra, mert az ember nagyon eltávolodott a teremtési rendben meghatározott helyéről - Isten közeléből - és hogy mivé lett az élete, ennek mi vagyunk a szenvedő alanyai. Eluralkodott a kapzsiság, a hazudozás, a gyilkosságok sokasága, a paráznaság, egyszóval az önző szeretetlenség. Meg kellene tanulni újból élni, mert a teremtéskor kapott Paradicsom kertjét mi tettük olyanná, amilyen ma. Az ember legnagyobb nyomorúsága a bűn, amitől önmaga megszabadulni segítség nélkül nem tud. Egyedül Isten szerető gondoskodása, hogy elküldte egyszülött Fiát, hogy bűneinket elvegye és az örök élet lehetőségét visszaadja. Közel két évezred telt el, de a kereszt a legnagyobb vádbeszéd az emberi bűn és nyomorúság ellen. Azt, aki annyi jót tett mindenkivel, tanított, gyógyított, halottakat támasztottfel, megölték. Ide juttatja az embert a szeretetlenség, hogy gyorsan kezet emel arra, aki nem azt érdemelné. Isten azonban nem hagyta anynyiban, hanem feltámasztotta Jézust. Ez a mi feltámadásunk záloga. Pál apostol így fogalmaz: „Egyszer mindnyájunknak meg kell jelenni Isten színe előtt, hogy ki-ki megjutalmaztassék azszerint amit e földön cselekedett, jót vagy gonoszt!” Függetlenül attól, hogy hiszem vagy tagadom, de ez tény. Van húsvét, van feltámadás és van jutalom. Csak nem mindegy, hogy milyen?! Ezért kellene komolyan szembenézni önmagunkkal. Mi volna az ítélet életem fölött, ha ma kellene meghalnom és Isten elé állni, ahol nem lehet álarcot hordani. Mi lenne a jutalmam? Jézus Krisztus azért jött, hogy a jobb életre vágyó emberek reménysége, hogy lehet másképp is, ne csak reménység maradjon. Sok élet lett tartalmassá azáltal, hogy elfogadta Jézust, azzal a vággyal, „Szeretnék lenni mint ő, alázatos szelíd!” Jézus diadalútja a halálával kezdődik. Folytatódik a felemeltetéssel, a lelki testben való feltámasztással, majd áldozócsütörtökön a mennybementellel ér véget. A húsvéti esemény Isten vallástétele a legnagyobb hatalomról, amivel csak ő bír. Életet adni csak Isten tud, a Sátán nem tud teremteni, csak a már készet zavarja össze, vagy vesz el belőle valamit. Az emberi szívből a feltámadás hitét igyekszik kiragadni, mert enélkül reménytelen az élet itt a földön. Vegyük komolyabban a számvetés alkalmát, legyen a böjti idő csendes önmagunkba nézés, mert nem a halál, hanem az élet mondta ki az utolsó szót. A feltámadás hitével álljunk meg a temetőkben a koporsók mellett, mert nem az életből a halál felé megyünk, hanem a halál útján az örök élet felé. Ez az evangélium! KŐVÁRY LÁSZLÓ v---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------y
