Paksi Hírnök, 1991 (3. évfolyam, 1-22. szám)
1991-12-04 / 21. szám
PAKSI HÍRNÖK 4 1991. december 4. KÖRKÉP ♦ PAKSI KÖRKÉP 4 PAKSI KÖRKÉP 4 PAKSI KÖRKÉP 4 PAKSI ÉLETSORSOK címmel riportsorozatot indítunk a lap hasábjain azokról a 60 év feletti emberekről, akik valaha sokat tettek Paks és környékének kultúrájáért, szellemi felemelkedéséért. A város hagyományokkal rendelkezik, gyökerei szerteágazóak és ez a tény immár meghatározza ennek a mezőföldi településnek múltját s jelenét egyaránt Aranysárga falevél Riport Hellinger Sándorral - I. rész- Kedves Sanyi bácsi, kérlek beszélj magadról, az életedről, s a hajdani népművelésről! Hogyan lettél népművelő, majd ezen belül is a Paksi Amatőr Színjátszókor színjátszója, később a rendezője? Mi határozta meg életedet, pályádat? Vajon voltak-e viszszatartó motívumok, melyek nem engedték, hogy hivatásos színész, hivatásos rendező legyél?- Pakson születtem 1912. január lOén. Édesapám pedig fiatalon, 21 éves korában meghalt, édesanyám özvegyasszony volt, ezért sajnos korán rákényszerültem arra, hogy valamilyen szakmát tanuljak. Végül is a fodrász szakmát választottam, mert ehhez volt kedvem. Három évi tanulás után fölszabadultam, majd több éven keresztül fodrászsegédként kerestem a kenyeremet Önálló kisiparosként 1934. március 4-től dolgoztam. Nekem, mint tősgyökeres paksinak, érthetően nagy volt a kötődésem a városhoz. Engem még elcsalogatni sem lehetett volna semmivel, pedig a lehetőségeim Pesten is meglettek volna. Mint minden fiatalember, én is először odavágytam, mert azt hittem, hogy ott valami csodálatos lehet az élet. Azonban közbejött a szerelem...- Igen, az egy nagyszerű dolog az ember életében.- S én valahogy úgy éreztem, illetve érzem, ha valaki nagyon szeret valakit akkor nem is vágyakozik már arra, hogy elmenjen. Hát így maradtam én is itt Pakson, s még abban az évben -1934 augusztusában - összeházasodtam Katus nénivel, aki azóta is a feleségem.- Mikor kezdtél el a színjátszás gondolatával foglalkozni?- Engem a színjátszás már legénykoromban megragadott Az egész úgy kezdődött el, hogy a Paksi Katolikus Legényegyletnek volt egy remek kis színjátszó csoportja. Nos, hát ennek a csoportnak lettem a tagja én is. Eleinte csak afféle vallásos darabokat játszottunk, később aztán mindig merészebbeket Az akkori lelkészünk rendezte a darabokat, s tulajdonképpen az a kis csoport volt a színjátszó munkásságom elindítója. Meg kell, hogy mondjam, Pakson nemcsak ez az egyetlen ilyen társaság létezett, hiszen az evangélikusoknak is egy egészen kiváló színjátszó csoportjuk működött. A reformátusok viszont nem színdarabokkal színesítették kulturális estjeiket, hanem teadélutánt rendeztek, s ezzel próbálták a fiatalokat összetartani. Később azután az Iparos Körnek is a tagja lettem, ahol szintén aktív szellemi élet működött; a színjátszás területén például évente két-három darabbal is a közönség elé álltunk, talán - mondhatom - sikeresen. De az első igazán nagyobb színészi munka kezdetét az jelentette, hogy Budapesten ismeretségbe kerültünk egy igazi színháztulajdonossal, rendezővel és zeneszerzővel.- Név szerint ki volt ez a művész, Sanyi bácsi?- Erdélyi Mihálynak hívták, s nagyon fölkapott művész volt, sok színvonalas, színes darabja még ma is él a köztudatban. Szóval, ezzel az emberrel nagyon szoros kapcsolatba kerültünk, egyébként gyakran le is jött Paksra, s itt fejlődött ki ez a nagyszerű kapcsolat, ami később aztán meg is hozta a gyümölcsét. Elmondtam a Miska bácsinak - ekkor már barátomnak -, hogy nekem kedvenc időtöltésem a sport és a színjátszás. Abban az időben a Paksi Sportegylet, ahol én is sokat tevékenykedtem, tervezett egy előadást. Miska barátom engem bízott meg a darab rendezésével, ő vasárnaponként lejött Paksra, s természetesen ilyenkor korrigálta a dolgokat. Különben ő adta a kellékeket, hiszen ekkor anyagilag rosszul álltunk.- Úgy érted, hogy a kellékeket a saját színházából adta?- Igen, béreltük tőle egy jelképes összegért, persze a darab végén vissza is küldtük neki. Volt az Erdélyi Mihálynak egy nagyon híres darabja, az Aranysárga falevél, még ma is őrzöm a plakátját. Szereplői a Paksi Sportegyesület színjátszói voltak. Később eljátszottuk még jó pár darabját. Közben folytattam a szakmámat hiszen kellett a pénz a megélhetésre is. Különben három dolog érdekelt nagyon: a sport, a színjátszás és a Duna.- Bocsáss meg Sanyi bácsi, az Aranysárga falevél szereplői között látom a te nevedet is, méghozzá a Furuglás Laci szerepében- Hát igen, akkor már komolyan foglalkoztam a dologgal. Közben született egy aranyos kislányunk... Később, amikor már megalakultak Pakson is a különböző közhivatalok, akkor bejött hozzám Paks község akkori kulturális vezetője, Wejnréb Ignác. Foglalkozására nézve szabómester. Zsidó ember volt de nagyon intelligens és művelt Talán sokan hallottak róla: az első világháborúban híres darabja volt a Tímea. Szovjet hadifogságban írta. Nőst hát ez az ember jelent meg nálam az ajánlatával, hogy vállaljam el a Paksi Kultúrház vezetését Én gondolkodás nélkül rávágtam, hogy szó sem lehet róla. De ő csak erősködött, hogy gondoljam meg. Majd gondolt egy nagyot és megkereste az asszonyomat hátha ő nagyobb hatással lesz rám. El is jött a Duna utcába, ahol húsz évig laktunk, s ott előadta a feleségemnek a dolgokat s mivel a nőket az anyagiak is érdeklik; a feleségem megkérdezte tőle: „Tessék mondani, milyen állás ez? Örökös?’ A család persze ezen jót nevetett, főleg én, aki akkor már tudtam, hogy milyenek is azok az örökös állások. Szóval nem vállaltam, viszont Wejnréb Ignác felajánlotta, hogy legyek akkor a színjátszócsoport vezetője. Elvállaltam, hiszen eléggé érettnek éreztem magam ahhoz, hogy ezt az ajánlatot elfogadjam. Nyilván sokan nem nézték jó szemmel, sajnos élt a kasztrendszer, s olykor-olykor vissza is hallottam: „Vajon mit akar ez a kis fodrászmester? Mit ért ez a kultúrához?’ De én éreztem magamban olyan tehetséget, hogy ezt végigcsináljam és továbbfejlesszem. Tehát elvállaltam és hosszú-hosszú évekig csináltam... (folytatjuk) KÚTI HORVÁTH GYÖRGY T Archív fotó. Hellinger Sándor a bal szélen látható.