Paksi Hírnök, 1991 (3. évfolyam, 1-22. szám)

1991-10-23 / 18. szám

1991. október 23. 13 PAKSI HÍRNÖK Néhány kérdés sportügyben Látogatóban az ASE-nél Lapunk egy korábbi számában a Paksi Sportegyesülettel ismerkedhettek meg az olvasók. Ez alka­lommal a város másik sportegyesületének ügyvezető elnökét, Kiss Gábort kerestük fel.- Mindenekelőtt, kérem, mu­tassa be néhány mondattal az Atomerőmű Sportegyesületet!- A legelején kezdeném: 1979-ben alakult meg az egyesület, azzal a fő céllal, hogy az atomerőművet építő, il­letve az azt üzemben tartó dolgozók és családtagjaik részére sportolási le­hetőséget biztosítson, valamint, hogy megteremtse a feltételeket a szabad­idő hasznos eltöltéséhez. Ma már 891 igazolt versenyzőt tar­tunk számon, az egyesületi tagok szá­ma pedig 1449 fő. Jelenleg NB I-es „A” ligás férfi, illet­ve NB Ii-es női kosárlabdacsapatunk, NB Il-es labdarúgócsapatunk, vala­mint OB II-es szintű sakkszakosztá­lyunk van. Az egyéni sportágak közül cselgáncs-, kajak-kenu-, vívó- és termé­szetjáró-szakosztályt működtetünk. Sportolóinkkal 40 mellékállású edző foglalkozik. Mint arra már utaltam, egyik kiemelt feladatunk a szabadidős sporttevékenységek koordinálása, szer­vezése, elsősorban a PAV dolgozói szá­mára. Ennek keretében megtalálható nálunk a könnyűbúvárkodás, a sí, a szörf, a vitorlássport, de fenntartunk tö­megsport jellegű kézilabda-, férfi és női kosárlabda-, valamint kis-és nagypá­lyás labdarúgócsapatot is. Októbertől júniusig hetente két alkalommal asz­­szonytomát tartunk a sportcsarnok­ban. A szabadidős sporttevékenysé­gek számára egyébként éves szinten bajnokságokat is rendezünk. Röviden a létesítményeinkről: az ASE sportte­lepén nemzetközi szintű sportcsar­nok, két füves labdarúgópálya, sala­kos és bitumenes teniszpálya találha­tó; ugyanitt kétsávos automata teke­pálya, illetve az ASE-étterem és sörö­ző biztosít az idelátogató sportolók, valamint a paksi lakosok számára kul­turált szórakozási lehetőséget.- Ez azt jelenti, hogy bárki igénybe veheti ezeket a szolgál­tatásokat? Úgy értem: nem­csak a PAV dolgozói és az egye­sületi tagok?- Nem, ilyesmiről szó sincs. Ez a le­hetőség teljesen nyílt mindenki szá­mára, éppúgy, ahogyan az egyesület­ben sportolni kívánó gyerekek eseté­ben sem feltétel, hogy a szülők az atomerőműnél dolgozzanak. Folytatva a létesítmények felsorolá­sát, az ország egyik legszebb csónak­házával rendelkezünk, ahol a közel­múltban tanmedence is épült, vala­mint létrehoztunk egy világversenyek megrendezésére is alkalmas kajak-ke­nu pályát Fadd-Domboriban. Sporttevékenységeink fontos ré­sze, hogy éves szinten több országos és nemzetközi bajnokságot is rende­zünk, egyrészt a város sportszerető közönségének szórakoztatása, más­részt a sportolók megmérettetése, fej­lődése érdekében. Ilyen például a fel­nőtt férfi és a női kosárlabdások, illet­ve a junior korosztályos cselgáncso­­sok nemzetközi szintű Atom Kupája, vagy a kajak-kenu utánpótlás korosz­tályú versenyzőinek Atom Kupája.- Az eddig elmondottak fenn­tartására, finanszírozására mi­lyen anyagi háttér áll az egyesü­let mögött?- Egész évi összköltségvetésünk 64163520 forint. Egyesületünk fő szponzora természetesen az atomerő­mű, de ezen kívül saját bevételek szer­zésére is törekszünk. Ilyen mellékfor­rás a reklámtevékenység, a könnyű­búvárok gazdasági tevékenysége vagy az ASE-étterem és söröző működ­tetése. Ezek tiszta nyereségét szintén a sportköltségek fedezésére fordítjuk- Tény, hogy az országban mindenütt egyre kevesebb pénz jut a sport támogatására. A kö­zeljövőben itt is csökkenhetnek az anyagi feltételek, részben ál­talános gazdasági, részben spe­ciális vállalati okokból. Hogyan érinti majd ez előreláthatólag az egyesületet, a szakosztályo­kat?- Nehezen megválaszolható kér­dés! Jelenleg is folyamatban van az egyesület vezetőtestületének és gaz­dálkodásának átszervezése. Remél­jük rosszabb nem lesz, de valóban igazodnunk kell a megváltozott gaz­dasági viszonyokhoz. Persze még sok minden kialakulatlan; de várhatóan lesznek keményebb feltételekkel mű­ködő szakosztályok is. A jövőben való­színűleg még inkább törekednünk kell a saját bevételek növelésére, és a sportolók részéről is nagyobb anyagi áldozatvállalásra lesz szükség. Minde­mellett próbáljuk megtartani a jelenle­gi feltételeket.- Tehát olyannal nem kell számolnunk, hogy például egy kevésbé eredményes, gyengéb­ben működő szakosztály akár meg is szűnhet?- Azt hiszem, ettől egyelőre nem kell tartani. Mint mondtam, mindent megteszünk annak érdekében, hogy az esetleges anyagi változások minél kevésbé befolyásolják az egyesület sporttevékenységének alapjait.- Mindenesetre ritkaság ha­zánkban, hogy egy kisváros egyesületei ennyiféle sportágat tartanak fenn. Célszerű lesz-e ez a jövőben is? Vagy inkább néhány sikeres sportágra össz­pontosítják a feltételeket?- Nézze, ez egy kétélű fegyver; le­hetne ilyen célunk is, de a mi egyesüle­tünk azt szeretné, ha minél több paksi fiatal számára tudna sportolási lehető­séget biztosítani és minél sokoldalúb­ban szolgálhatná ki a lakosság szóra­kozási igényeit.- Még egy, részben „anyagi jellegű” kérdés, melyet sokan feszegetnek: Köztudott, hogy a játékosvásárlás igen költséges dolog. Mennyiben kívánják elő­térbe helyezni a jövőben a saját nevelésű, paksi sportolók fog­lalkoztatását?- Az egyéni sportágak terén eddig is saját nevelésű sportolóink voltak. A labdajátékok vonatkozásában is arra törekedtünk, hogy jól szervezett után­pótlásbázis kiépítésével a sajátnevelé­­sű játékosok kerüljenek a felnőttcsa­patba. Ez lenne a jövő, mert valóban többe kerül ideigazolni egy sportolót, mint kinevelni. De erről mégsem mondhatunk le, mert ehhez sokkal több, nagyobb létszámú középiskolá­ra és felsőoktatási intézményre lenne szükség Pakson. Ez döntően befolyá­solja az utánpótlásnevelés hatékony­ságát Köztudott, hogy sok esetben már 6-10 éves korban elkezdünk fog­lalkozni a gyerekekkel, de gyakran már az általános iskola elvégzése után megszakad ez a kapcsolat, mert más városba mennek tanulni. Akik viszont máshonnan iratkoznak be a paksi kö­zépiskolába vagy a felsőoktatási intéz­ménybe, azok sportbeli előképzettsé­ge általában sok kívánnivalót hagy maga után.- A bevezetőben sokat mesélt arról, hogy miképpen kívánják szolgálni a vállalati dolgozók, illetve a lakosság igényeit. Fel­merül a kérdés: eredménycent­­rikusság vagy tömegsportjel­leg? Melyiket tartja előbbre­­valónak az egyesület? Érezte­­ti-e hatását e téren például az olimpia?- Eredménycentrikusnak is kell, hogy legyünk, de munkánk elsősor­ban a paksi lakosság kiszolgálása, a tömegszórakoztatás érdekében törté­nik. Gondolok itt a labdarúgásra és a férfi kosárlabdára. Az egyéni sport­ágakban, ahol komolyabb nemzetkö­zi megmérettetésre is van esély, ter­mészetesen az is célunk, hogy a saját nevelésű, tehetséges paksi fiatalokat menedzseljük.- Melyik Pakson a legnépsze­rűbb sportág?- Szórakoztatás szempontjából a férfi kosárlabda, de úgy is felfoghat­juk, hogy mindenkinek a saját sport­ága a legkedvesebb; minden gyerek egyformán lelkesedik a saját érdeklő­dési körének, az adottságainak meg­felelő sportágért.- Milyen a kapcsolatuk a Paksi Sportegyesülettel?- A város másik sportegyesületével harmonikus és egymást segítő a kap­csolatunk, ez így volt régen is, minden­féle szurkolói híresztelés ellenére. Ami ütközőpont lehetne: a labdarúgásban való átigazolások, de ezt korábban is - és most már szervezetten szabályoz­zuk - csak a vezetők előzetes megbe­szélése után következhetnek tárgyalá­sok. Szeretnénk elejét venni annak, hogy a játékosok saját kényük-kedvük szerint változtassanak klubot. A PSE- vel napi, élő kapcsolatot tartunk fenn, s amiben tudjuk, kölcsönösen támo­gatjuk egymást. A ritmikus sportgim­­nasztikásoknak, valamint az ökölví­vóknak például helyet biztosítunk, a mi labdarúgóink viszont általuk jut­nak salakos pályához.- Mely eredményekre a leg­büszkébbek?- Férfi kosárlabdacsapatunk a Nemzeti Bajnokságban 7., a Magyar Kupán 2. helyezést ért el. Labdarú­góink az NB Il-ben 7. helyen végeztek, a Magyar Kupán (90-91-es évben) a legjobb négy között szerepeltek (a Fraditól szenvedtek vereséget). Sak­kozóink közül Vidéki Sándor orszá­gos egyéni, Gosztola István országos levelező bajnok; Ács Péter a 9-11 éve­sek korcsoportjában országos baj­nok, a varsói VB-n 36 induló közt szer­zett 5-9. helyet. Levelező sakkcsapa­tunk országos harmadik. A cselgán­­csozó Kovács Antal és Bán Zsuzsa ha­zai és nemzetközi eredményei is elis­merésre érdemesek. A II. korcsopor­tos minikajakosok közt az idén Siebel Lajos lett magyar bajnok; s hasonló cí­met szerzett az indiánkenusok négye­se Lacza János-Baráth Lajos-Lő­­rincz Zoltán-Apró András összeállí­tásban, valamint a juniorok kenuné­gyese: Takács Tibor, Fehér Imre, Prancz Zoltán és Viktor Endre. Hoffmann Ervin háromszoros iíjú­­sági világbajnok, négyszeres világbaj­noki ezüstérmes kenus sportolónk.- Végezetül: milyen további céljai vannak az egyesületnek, s hogyan látja ön a város sportjá­nak jövőjét?- További célok? Megtartani a je­lenlegi szintet Tulajdonképpen ez az egyesület célja. Amit eddig elértünk, az máris nagyon szép, tekintettel csu­pán 12 éves múltunkra. Tehát ha az eddig elért szintet tudnánk tartani minden sportágban, már akkor is elé­gedettek lehetünk. Paks sportéletét a jövőben is dön­tően befolyásolja majd a PAV-nak a városhoz, és a sporttevékenységek­hez való pozitív hozzáállása. Az erő­mű háttérbázisa és vezető testületé nélkül a városi sportélet mai szintje, az elért eredmények jó része létre sem jö­hetett volna. Ezért a támogatásért mindenképpen köszönettel tarto­zunk. Ezenkívül meg kell említeni a vá­rosban működő kisebb gazdasági egységeket, szövetkezeteket, magán­­vállalkozókat, sportszerető embere­ket, akik mind-mind hozzájárultak ah­hoz, hogy a paksi sport a jelenlegi szintre fejlődhessen. Anyagi és erköl­csi támogatásukra a jövőben is számí­tunk, hiszen vétek volna veszni hagyni az eddig kiaknázott értékeket az ígé­retes tehetségeket. Arra pedig még in­kább szükség lesz, hogy a város fiatal­jai számára hasznos, egészséges idő­töltést megfelelő sportolási lehetősé­geket biztosítsunk.- Köszönöm a beszélgetést. PÁPAI E.

Next

/
Thumbnails
Contents