Paksi Hírnök, 1991 (3. évfolyam, 1-22. szám)
1991-10-09 / 17. szám
PAKSI HÍRNÖK 12 1991. október 9. Emlékezetemben és imámban átölelem az egész magyar népet Isgum József plébános előadása a Városháza nagytermében „Mit hozott nekünk a pápa?” címmel tartott előadást szeptember 18-án Isgum József paksi pélbános. A Kereszténydemokrata Néppárt rendezésében telt ház előtt beszélt a plébános úr arról, hogy mit is jelent a magyarságnak a Szentatya látogatása. A mintegy háromnegyed órás előadás után László Imre, a Kereszténydemokrata Néppárt paksi szervezetének elnöke ismertette pártja Intézőbizottságának állásfoglalását, amely Magyarország jelen politikai, gazdasági és kulturális helyzetével foglalkozott. László Imre után dr. Széchenyi Attila városunk alpolgármestere kapott szót, s mint elmondta: II. János Pál pápa látogatása nagy hatással volt az egész magyarságra. Majd később folytatva kérte a híveket és az érdeklődőket, hogy tegyenek föl kérdéseket, melyekre a jelenlevő négy kereszténydemokrata képviselő válaszoln i fog. Az alpolgármester utalt a közmeghallgatásra, s utalt arra. hogy a polgárok által lettek ők elöljárói a városnak. Mit hozott nekünk a pápa? Régen vártuk már, és Ő már régen szeretett volna eljönni hozzánk, azonban sajnos csak most jött el az alkalmas pillanat, hogy édes hazánk földjére léphetett Krisztus földi helytartója és a lengyel föld nagy fia, II. János pápa. Szívesen jött, s mi szívesen fogadtuk, kevés kivétellel. Két esztendőn keresztül készültünk rá. Az Új Ember meg is írta ironikus őszinteséggel: sokat írunk és sokat beszélünk, de eddig még semmi sem történt. Végül mégis megembereltük magunkat és lelkileg is felkészültünk a találkozás nagy pillanatára. Egy kicsit talán rosszul esett nekünk, hogy váratlanul előbb elment a pápa Csehszlovákiába, megnézni a szlávok nagy apostolának, Szent Matódnak sírját a morva Vellehrádban. Azután túltettük magunkat ezen is és visszafojtott lélegzettel vártuk: mi lesz itt, ha a pápa megjelenik? Készül-e merénylet ellene? Akik a látogatás sikeréért imádkoztak, jól imádkoztak. Amikor a valóságban láttuk vagy a képernyőn figyeltük minden megmozdulását, szívünk megtelt örömmel és szemünk könnyel. De most józanul próbáljuk meggondolni, mérlegre tenni: mit hozott nekünk keresztényeknek? Mit hozott nekünk magyaroknak? Mi volt az esetleges kifogás a pápa látogatása ellen? Vajon mi megértettük-e a pápai látogatás értelmét? Mit jelentett ez a látogatás nekünk keresztényeknek? A pápa minden szavában benne volt: ébredjetek fel és lássátok meg, hogy nálatok a hitben és a keresztény erkölcs terén nagy baj van. A népnek meg kell térnie. A fiatal generáció hit nélkül, sőt! A hit ellen nevelkedett fel. Az idősebb nemzedék szintén elvesztette igaz hitét és keresztény gondolkodását. Az általános prognózis: a nép leikéből kiveszett a felelősségtudat Csak túllépni és másokat becsapni volt a cél. Ennek okozója elsősorban nem a keresztény katolikus egyházi elöljáróság, a püspökök és a papok, hanem a ránk kényszerített keleti és nyugati istentelen szellem. Hogyan lehet kiemelkedni ebből? Egy új nemzedéket kell nevelni. Az iskolában és a templomban kell megkezdeni ezt az alapos munkát. Nemcsak a papoknak, hanem a hívőknek is helyt kell állania a munkában. A pápa fájdalommal konstatálta, hogy az egyház messze került a hívektől. A püspököktől a papokig a néphez kell fordulni, melyet elvesztettünk, s ha ez nem sikerül, akkor a szakadék mélyülni fog és még sok évtizedre lesz szükség ahhoz, hogy valami lelkileg megváltozzék nálunk. A pápát sokszor láttuk fáradtnak. Az is volt. Volt itt azonban más is. Inkább szomorú volt sokszor, mert megtapasztalta, hogy Szent István országában mennyi baj van. Megható és felemelő volt a pápa debreceni ökumenikus látogatása! Ahogy a nagytemplomban viselkedtek, az csodálatos volt. Eltemettük a múltat. Erről többet már ne essék szó. Ami volt, az elmúlott. Nem mi csináltuk. Fátylat az egészre. Nekünk most meg kell menteni Európát és meg kell menteni hazánkat. Meglepő, sikeres cselekedete volt a Szentatyának, amikor a református püspökök sorából magához kérette a nagyváradi püspököt, Tőkés Lászlót. Azt hiszem a felekezetek között meglesz a keresztény szellem. Igaz, eddig nálunk semmiféle baj nem volt és Isten segítségével nem is lesz, a jövőben sem. Ebben mi paksiak megelőztük korunkat. Keveset láttunk abból, amikor a pápa az izraelita egyházközösséget látogatta meg. Azt azonban tudjuk, hogy a leghatározottabban elítélte az antiszemitizmust Megkérte azonban, hogy a keresztény hitünket tiszteletben tartsák és nem lehet mindent úgy beállítani, mintha az antiszemitizmus lenne. Meglepett bennünket, hogy milyen közvetlenül és határozottan szólt a tudósokhoz. Az igazi tudomány nem ellensége a kereszténységnek. Ugyanis minden létező dolog oka a Teremtő, az Isten és ezért igazság is csak egyféle lehet Csakhogy a tudománynak is megvan a felségterülete és a vallásnak is. Ami a tudomány területén kívül vagy felül van, az nem a tudomány tárgya. így ütközés nem lehet. Volt egy nagyon kényes kérdés, amihez a pápa bátran nyúlt hozzá. Őszintén fordult a munkásokhoz: úgy látszik, hogy titeket elveszített az egyház. Ennek azonban nem mindig az egyház volt az oka. Akiknek érdekükben állott, azok a munkásokat szembeállították az egyházzal. A munkások azonban gondolják meg: igazi barátjuk mégis az egyház. A közelmúlt a bizonyítéka annak, mennyire félrevezették a munkásságot éppen azok, akik a munkásember értéket hangoztatták. De szavukat nem fedte valóság. Azt hiszem erről még sokat fognak beszélni és írni. Az előadás írásos szövegét a Paksi Hírnök október 24-i számában folytatjuk. HARANGSZENTELÉS
