Paksi Hírnök, 1991 (3. évfolyam, 1-22. szám)
1991-10-09 / 17. szám
PAKSI HÍRNÖK 10 1991. október 9. Becsengettek Az iskola legelső napjának egy-egy villanása néha még felnőtt korban is feldereng, különösen szeptember táján. A részletek már elmosódtak ugyan, de a várakozás izgalmát, a szorongás és az öröm együttes, különös hangulatát valahogy együtt őrizzük első tanítónk emlékével. Az iskolakezdés ma is nagy dolog. Érzi ezt gyerek, felnőtt egyaránt. A szülő, aki aggódva és bizakodva kíséri először iskolába gyerekét. A tanító, aki már előre megtanulta leendő tanítványai nevét. A szaktanár, aki megáll a folyosón néhány kedves szóra a sorakozó elsősök mellett. De érzi a gyerek is - valószínű mindenkinél jobban -, hogy egy új, egy más, egy komoly időszak kezdődött el az életében. Nem véletlenül számolta a nyár utolsó napjait, nem véletlenül próbálgatta az iskolatáskát heteken keresztül, és nem véletlenül nevezte el a ceruzákat, a színeseket egyenként Rózsaszín Párducnak, Pötytyös Panninak és Okos Katának. Az ő világában a mese és a valóság most ötvöződik igazán; játékos-komoly jókedvét érdemes alkotókedvvé nemesíteni, hogy hosszú ideig mondhassa még büszkén az ismerősöknek: már iskolás vagyok! Ideális esetben ezen munkálkodik a család és erre törekszik az iskola is. Az évkezdés más szempontból is nagy dolog. Ennek tudatában, az iskolák mindig komoly erőfeszítéseket tesznek az első osztályok fogadására. Már az előző tanévben eldöntik, hogy milyen programokat ajánlanak majd a szülőknek, és ezeket a programajánlatokat a tavaszi hónapokban meg is teszik az óvodákban szülői értekezleteken. így aztán mindenki időben eldöntheti, hogy a lehetőségek közül melyik a gyereknek leginkább megfelelő. De komoly erőfeszítéseket tesznek azért is, hogy az egyre sokasodó társadalmi, gazdasági, szociális problémák ellenére is szellemi kapacitásuk maximumát tudják adni. Az iskolák erőfeszítéseket tesznek, és várnak egy olyan iskolareformra, amely az oktatás, a művelődés egészét elmozdítaná végre a mindenki által jól ismert holtpontról. Akkor talán nagyobb hittel reménykedhetnénk mindannyian abban, hogy ezek a gyerekek pár év múlva is őszintén tudják majd mondani: még mindig szeretek iskolába járni. A fotók a II. Sz. Általános Iskola évköszöntőjén készültek. Kép és szöveg: Acsádi Rozália
