Paksi Hírnök, 1991 (3. évfolyam, 1-22. szám)
1991-09-25 / 16. szám
1991. szeptember 25. 13 PAKSI HÍRNÖK Van-e keresztény megoldás? Fölsorolni se lehet, hogy mennyi gondra-bajra keres most írt a magyarság az abortusz drámától a vízlépcsőig. Körmünket süti mind, s a legégetőbb talán a legfrissebb: hogyan tovább? A legélesebben fogalmazva: az apparatizmus túlélte önmagát, s hogy bennünket is túlélhessen, szövetségre készül azokkal, akik az eddigi működésbe épített korrupciót a rendeletek és joghézagok cseljátékával mesterien kiaknázzák, és „eredeti tőkefelhalmozást” hajtanak végre. Ki ne ismerné az aranyláncos playboy karikatúrákat, akik autójukkal, a hivatali kocsikkal versengve szegik meg a közlekedési szabályokat, és a szomszéd kisfiával szembeköpősdit játszanak? Természetesen a gyanú árnyéka se essék a tisztes iparra-kereskedelemre, a bőrüket kockáztató feltalálókra! Vajon az absztrakt vagy roszszul kitűzött célokra fecsérelt magyar munka ezután el lesz adva a legtöbbet kínáló prekapitalistának? A gazdaságban nincs moralizálás - legyintenek a szakértők és igazuk van; nincs se Keleten, se Nyugaton. Termelés van, növekedés vagy hanyatlás, piac, haszon, verseny. Lehet, hogy egy időre egyesülnek nálunk a Kelet és a Nyugat hibái, de nincsen édesebb orvosság a csőd ellen. Van-e keresztény megoldás? Nincs, ha az élet csak gazdaság és csak politika. Krisztus az adópénz-esetben világosan elkülönítette az istenképmás ember számára Isten és a Császár világát. Sosem beszélt társadalmi rendszerekről, politikáról, hanem igazságról, útról, szabadságról, méltóságról, emberről, szeretetről, közösségről. Az ő megoldása: e jegyekben élni. Lehet? Mindenkor lehetett és lehet - Jézus erre a példa és az összes szentek. Más kérdés a társadalom normáihoz és föltételeihez való viszony. Rőczey János kastli szociológus tanár szerint a Nyugat a magánéletében pártolja a keresztény értékek megvalósítását, a politikában eltűri, a munkában tiltja. A tulajdonos (igazgató tanács) korlátlan kinevezési joga korrumpálja, haszonelvűvé teszi a munkát, lehetetlenné a közösséget, szervilissé a tehetséget. Nemkülönben á tehetetlenséget... A nyers kapitalizmus elszabadítása előtt szemügyre kéne venni, adódhatnak-e előnyök elmaradottságunkból? Igen akad nem is egy, nincs - egyelőre - nagy magántulajdon, népünk többsége mindennek ellenére hisz Istenben, harminc százalék gyakorló keresztény, aki ismeri a szeretetközösség értékét. Mi történne - ha Rőczey gondolatai nyomán - kocsmát vagy az üzemet, az iskolát vagy a szerkesztőséget se nem a kinevezett ejtőernyős, se nem a legtöbbet ígérő venné hű- vagy haszonbérbe, hanem az ott dolgozók közössége? És az alkalmazottak minden főnököt választanának? Természetesen titkosan, korlátozott időre, ki-ki a maga szintjén, ahol ismeri az osztály vagy műhely viszonyait, a jelöltek képességeit és jellemét. Ha körülnézünk, látjuk, hogy a mai nehéz körülmények közt virulni tudó összes sikeres kisvállalkozás a vállalkozó és a munkásai közti bizalmon, sőt szereteten nyugszik - még ha ezeknél formálisan nem is történt választás. Vajon mi (van? lehet?) az akadálya a köztulajdon közbizalmon alapuló működtetésének, a beosztottak és főnökök kölcsönös felelősségét megalapozó becsületes választásnak, melyben a munka méltóságot adó közös vállalkozás lehetne? ez ' ' A Magyar Demokrata Fórum paksi szervezete- a Lakitelek Alapítvány támogatásával -TALÁLKOZÁSOK címmel előadássorozatot szervez, melynek programja: Október 15-én (kedden) 18 órakor a volt Erzsébet Szálló klubjában: Irodalmunk szabadságharca 1956. Ea.: Pomogáts Béla irodalomtörténész November 12-én (kedden) 18 órakor a volt Erzsébet Szálló klubjában Teleki Pál és kora Ea.: Vígh Károly történész DECEMBERBEN: A magyarság esélyei Lakitelek óta Vitaindítót mond Lezsák Sándor, a Lakitelek Alapítvány kuratóriumának elnöke JANUÁRBAN: Találkozás a „Hitel” szerkesztőivel FEBRUÁRBAN: Cseh Tamás műsora Kérjük az érdeklődőket, jelentkezzenek a szervezet tagjainál vagy a Paks Pf.: 94. címen, hogy az előadások helyéről és pontos idejéről tájékoztatni tudjuk őket. MDF Paks k____________________________ PÁKOLITZ ISTVÁN Harangszó Friss hangú, fürge invitálást pörgetett a harangköpeny peremésett körbefutó mondat: Voco vos, orate, venite! Nagyharangunk rendeltetését méltóságos, telt ritmkandálható, erőteljesen hömpölygő másik fölirat h: Vivos voco, mortuos, plango, fulgara frango. Mindig ugyanaz, mégis más volt a zengőbongó hang, ha szente, vecsernyére hívott, ha a föltámadási allelúját ta, ha temetésre szólt, ha szétkergette a viharket, vagy ha a tűzvészkor félelmetes kongással riasztott. A harangozó érzése-hangulata is belévegyült harangzúgásba, amikor az élőket imára szólította azharang, mikor a halottakat elsiratta és megtörte a villámokat. Bárhol hallok harangszót, mindig azt az egyetlen harangot vélem zengeni, mit jó édesapám kerek negyven esztendőn át na ponta hajnalban, délben, este megkondított.
