Paksi Hírnök, 1991 (3. évfolyam, 1-22. szám)
1991-09-11 / 15. szám
1991. szeptember 11. 15 PAKSI HÍRNÖK Kajak-kenu VB 1991. Ezüsteső után aranyak Ki tudná megmondani, mi is a szerencsésebb: ha egy világversenyre minden előzetesen megfogalmazott várakozás nélkül, vagy pedig konkrétan számontartott esélyekkel indul egy csapat. Az idei világbajnokság esetében ez utóbbi történt, s a szép remények ez alkalommal nem bosszulták meg önmagukat: értékes sikerek születtek, ha nem is pontosan azokban a számokban, ahol a szakvezetés számított rá. A párizsi verseny komoly felmérést jelentett az olimpia előtt a részt vevő nemzetek, köztük a magyar kajak-kenu sport számára is. Dobogós helyezéseink mérlege a következőképpen alakult: 4 arany-, 5 ezüst- és 2 bronzérmet sikerült szereznünk. S ha nem is a mi csapatunk volt a legeredményesebb a pontversenyben, annyi bizonyos: a magyar szurkolótábor bizonyult a legnépesebbnek, s a leglelkesebbnek... Az eredmények alakulásába természetesen a felkészültség és a tehetség mellett a szerencse is jócskán beleszólt. A Szabó-Pálizs kenu kettesnek például egy bravúros „hajóberúgással” sikerült nyernie az igen szoros befutóban. Zala György viszont - aki tavaly II. lett, s egész évben jól szerepelt C-l 1000 m-en - kifejezetten pechesnek mondható: a VB előtt megbetegedett, s ilyen állapotban csak gyenge teljesítményre volt képes. Az olimpiai számokban a kajakosok gyűjtötték a legtöbb pontot A férfi kajak négyes az esélyesség terhét is elviselve - immár hatodik éve veretlenek - nyerték a leglátványosabb számot. Egyes hajóban Gyulai Zsolt ugyancsak harmadik, Csípés Ferenc pedig második helyezést szerzett, de minimális különbséggel maradtak le az elsőktől. Kajak párosban pedig kettősük csak 1-2 tizedmásodperccel szorult a dobogó harmadik fokára. A női versenyszámokban hullt legbővebben az a bizonyos „ezüsteső”: egyesben, párosban és négyesben is második helyen végeztek a magyar lányok. Kőbán Rita K-l 500 m-en még soha nem volt ilyen közel az elsőséghez. A németek évek óta tartó fölényét ugyan nem sikerült legyűrni, de ezek az eredmények biztatók a jövőre nézve. A hosszú távú számokban a kenusok tündököltek: A Pétervári-Gyulai páros, valamint Bohács Zsolt nyert aranyérmet. A sportág népszerűségét jelzi, hogy 4 földrész képviseltette magát a viadalon, s újabb nemzetek tűnnek fel az esélyesek között is. Legnagyobb meglepetés például női K-4 500 men a kínai egység III. helyezése volt. Míg évekkel ezelőtt csak néhány nyugati ország versenyzője szólt bele az érmek dolgába, addig napjainkra fordult a helyzet: jó néhány kajakos számban egyedül Magyarország került a döntőbe a volt szocialista országok közül. A mezőny egységességét mutatja az a tény, hogy K-l 500 m-en például 7 tizedmásodpercen (2 m) belül négy egység futott be acélba. A paksi kenusok legjobbjának, Hoffmann Ervinnek, aki az előző két világbajnokságon négy ezüstérmet szerzett - idén nem sikerült bekerülnie a szoros küzdelemben kialakult utazókeretbe. Reméljük ez a pillanatnyi kudarc csak arra készteti, hogy még nagyobb lendülettel készüljön a bizonyításra, a jövő évi olimpiára, ahol tehetsége alapján ott lenne a helye. M. P. Merre tart a magyar futball? (1.) Most, hogy a labdarúgásunkban holtidény volt, pillantsunk vissza az elmúlt bajnokságokra. Készítsünk leltárt, hol is tart ma a magyar futball! Hogy mit is jelent egy szétzilált társadalomnak a rendszerváltás? Nos, erről van már némi fogalmunk. Ha csak a futballpályák környékét nézzük, hát ott sem minden fenékig tejföl. Már nem dobban nagyot a szív a labdarúgás szó hallatán. A leszűrt tapasztalat: csak semmi magas szintű elvárás. Véresen komolyan venni a magyar futballt ma, ez a szurkolók nagy könnyelműsége lenne. A foci most is az, ami volt. A rendszerváltásban ugyan tovább korrodálódott, de sok embernek ad biztos megélhetést, valamint néhány tízezer optimistának mécsesenként kilencven percnyi sajátos élményt. Olyat, amelyet az elmúlt években „eszi nem eszi” alapon már megszoktunk. Többnyire ismerjük mozdulatlanságát, mondhatni, megkövesedettségét. Pedig tavaly minden olyan jól indult. Legalábbis a nyilatkozatok szerint. Aztán minden egyre sötétebb lett. Egyrészt valóban elkezdődött a bajnokság, másrészt az állam csökkenő adakozó kedve egyenes arányban növelte a klubok sirámait: pénztelenségről, üresedő kasszákról, bizonytalanná vált szponzori pénzekről. Érdekes, az élvonal új játékosainak milliókra rúgó szerződtetései, a szabályos idegenlégiós különítmények szervezése mintha nem függtek volna össze ezekkel a jajkiáltásokkal. Az embernek egy idő után az volt az érzése, a román futball másodosztályának lassú kivéreztetéséhez az egyenes út a magyar klubok pénztelensége. Még jó, hogy az egyes bártulajdonosok szívükön viselték a fent említetteket, s úgy gondolták, néha megmentenek egy-egy csapatot. Akciójuk felemás eredménnyel zárult, hisz a Volán „paradiso’M állapotában is könnyűnek találtatott. De ők legalább itthon költötték el a pénzt. Nem úgy a Fradi vezetői, akik a nehezen megszerzett frankokkal olykor saját szurkolóik mulatozásait finanszírozták (pl.: UEFA büntetések). Tanulság: csak semmi szurkolói vehemencia. így kisebb a csalódás és a büntetés lehetősége. Talán valamifajta óvatosság vezérelte azokat a futballhívőket, akik nem mentek ki hétvégeken a labdázgatást megnézni. Egy-egy forduló közönségének összlétszáma néha majd elérte egyetlen nyugati profimeccs nézőszámát. Akik kimentek, általában azt mondogatták a látottak kapcsán: majd legközelebb. Az idény végén meg: majd jövőre. Ha kellene valami végső összegezés is a bajnokságokról, akkor most csak annyit: valamennyi osztályban bajnokot avattak. (Folytatjuk)- za jó -Bronzérem a Botond Kupán Augusztus húszadika alkalmával a Bonyhádi SE rendezésében került lebonyolításra a Botond Kupa női kosárlabdatorna. A kupasorozat másfél évtizede során most sikerült a legrangosabb mezőnyt összehozni a házigazdáknak. A torna három napja nyolc NB I-es, és öt NB Il-es csapat harcolt a tornagyőzelemért A felsőházba a válogatottakat felsorakoztató NB I-es csapatokat, míg az alsóházba a második vonalbeli együtteseket - köztük az Atomerőmű SE csapatát - sorolták. A tornát először körmérkőzés formájában bonyolították le, majd a körmérkőzések befejezése után még helyosztót rendeztek. Az Atomerőmű SE csapatának eredményei: Komló-ASE 5440 (20-13), ASE-Baja 86-25 (42-8), Bonyhád-ASE 69-63 (28-36), ASE-Tatabánya 66-57 (37-34). A körmérkőzések után kialakult sorrend alapján játszották le a helyosztó mérkőzéseket A 3-4. helyért lejátszott mérkőzésen az Atomerőmű SE gárdája 38-31-es félidő után 59-56 arányban nyert a házigazda Bonyhádi SE csapata ellen. A mérkőzésen a jobb véghajrá döntött a Duna-partiak javára, így a Komlói Bányász és a Tatabányai BHG mögött a harmadik helyen végeztek. Az NB Il-es csapatok mezőnyében a legeredményesebb pontszerzőnek 125 „találattal” az Atomerőmű SE játékosa, Harsányi Mária bizonyult. ZERZA JÓZSEF
