Paksi Hírnök, 1991 (3. évfolyam, 1-22. szám)
1991-09-11 / 15. szám
PAKSI HÍRNÖK 10 1991. szeptember 11. KÖZMEGHALLGATÁS Mint arról már hírt adtunk, az önkormányzati képviselő-testület közmeghallgatást tartott szeptember 2-án a városházán. A korábbi testületi ülésekhez képest a polgármesteri hivatal földszinti tárgyalóterme zsúfolásig megtelt. Bizonyára kevesen ismerik a város polgárai közül, hogy mit is jelent a közmeghallgatás. A közmeghallgatás a képviselő-testület által évente (legalább) egyszer, előre meghirdetett módon tartott képviselő-testületi ülés, amelyen az állampolgárok és a helyben érdekelt szervezetek képviselői közérdekű kérdést és javaslatot tehetnek. Formálódó demokráciánknak, helyi önkormányzatunknak, ha úgy tetszik alappillérévé is válhat, hiszen azáltal, hogy Paks város lakossága érvényesítheti akaratát; a képviselő-testület a település közügyeiben demokratikus módon, széles körű nyilvánosságot teremtve kifejezheti és megvalósíthatja a közakaratot. Nyilván a város életében nélkülözhetetlen a személyes kapcsolatokat erősítő fórum létrehozása. Annál is inkább, mert valahol mindez közéletformáló, ám az sem mellékes, hogy milyen a közérzetünk. Nos, az emberek nagy többsége akarja a nyilvánosságvitát, még akkor is, ha kezében megremeg a mikrofon. De miért is ne remegne? Talán megbocsátható, hiszen nem erre születtünk, hiszen mindennapjainkban is állandóan tanulunk. Tanulunk élni a szóval, a nyíltabban kimondott szó igazával, még az esetben is, ha ez fáj. Természetesen örülünk a fórumteremtés lehetőségének. Mára eljutottunk odáig, hogy minden közüggyé válhat. A polgár egyszeri és megismételhetetlen panasza is. Mert ha úgy nézzük, akkor a beomlott pincefal is a város problémájaként jelentkezhet, ugyanúgy, mint rendezetlen közterületeink helyzete. A határvonalat tehát nagyon nehéz meghúzni, elválasztani azonban kell. Hiszen említettem, hogy az egyéni gondolat már valahol közgondolkodásunkban is jelentkezik. Szerves részévé válik, mint ahogy szerves része a napfénynek az árnyék. Na most, hogy mi erről nem szívesen beszélünk, az egy dolog. De az is egy dolog, hogy ettől függetlenül mindez van. Ha mérleget vonunk; mindenképpen fontos állomása a képviselő-testületnek a megtartott közmeghallgatás, hiszen alig egyéves működése során lehetősége sem volt arra, hogy napi gondjain és soros ülésein túl másban is gondolkodjék. Igaz, a felgyülemlő problémák feszítik az embereket, ám feszítik az általuk megválasztott képviselőket is, akik így vagy úgy, de tisztességesen és a törvény adta lehetőség keretein belül munkálkodnak gondjaink enyhítésén. László-Kovács Gyula
