Paksi Hírnök, 1991 (3. évfolyam, 1-22. szám)
1991-08-28 / 14. szám
1991. augusztus 28. 7 PAKSI HÍRNÖK KÖRKÉP ♦ PAKSI KÖRKÉP ♦ PAKSI KÖRKÉP ♦ PAKSI KÖRKÉP ♦ PAKSI Eltitkol, e, félreinformál... eset esetén a védőeszköz nem nyújtana részükre védelmet Ez így nem igaz!- Veszély esetén hogyan történik a lakosság értesítése?- Egy körfrekvenciás riasztási rendszeren keresztül, 30 km-es körzeten belül egyetlen gombnyomásra megszólaltathatók a szirénák. Ezt a rendszert körzetenként, szakaszosan is lehet működtetni.- Fontos-e azt tudni, hogy hol vannak elhelyezve a szirénák?- Az érintettek tudják, másnak nem feltétlenül fontos. Én egyet tartok lényegesnek, hogy a települések érintett pontjain a megfelelő jelzés jól hallható legyen.- Van-e különbség a különböző riasztási jelzések között?- Igen, időben és frekvenciamagasságban, ezeket is tartalmazza a tájékoztató füzet- Visszatérve: milyen védekezési lehetőségek vannak?- Az egyéni védelem területén: a lakosság minél jobb felkészítése az adott feladatra; magatartás, viselkedés megismerése a szükséghelyzetre vonatkozóan. A lakosság egyéni védőeszközzel történő minél jobb ellátása, a gázálarckészleteket ki kell egészíteni otthon szükségvédőeszközökkel - köpeny, kesztyű melyek a bőrfelületeket védhetik. Komplett védőeszközzel csak a szervezetekbe beosztott személyek vannak ellátva.- Az optimális mégiscsak az lenne, ha mindenki hozzájutna.- Igen, de ez az elképzelésünk még várat magára, hiszen az anyagi lehetőségek itt is szűkösek. Továbbá a helyi védelem területén: óvóhelyek kijelölése, az elzárkózási lehetőségek megismerése utcákon, munkahelyeken, otthon... Valamint a távolsági védelem területén: idetartoznak a kitelepítési feladatok, pl. a kiadott család-regiszter megismerése, (mit célszerű magával vinnie, a befogadási hely ismerete stb.)- Milyen a kapcsolatod az atomerőművel?- Munkakapcsolatom van elsősorban az üzemi pv. parancsnoksággal, velük közvetlen telefon-összeköttetésem van a gyors információcsere végett. Az üzemi parancsnokság saját szakmai irányítással rendelkezik, elsősorban belső feladatai vannak, melyeket természetesen nem lehet csak kerítésen belülinek tekinteni. Bizonyos szálakon összefügg a munkánk. A városi parancsnokság állami irányítású, szélesebb területtel foglalkozik, ideértve az ipari baleseten kívüli katasztrófaféleségeket; 40 ezer lakos polgári védelméért felelős.- Elképzelhető-e, hogy az emberekben kialakult egyfajta félelemérzet?- Az Atomerőmű Vállalat a Tájékoztatási Irodáján keresztül lényegesen nyitottabb lett, rendszeres a tájékoztatás, nyitottak fórumaik a vidéki településeken is a lakosság közvetlen informálásra.- Mondjuk ahhoz képest hogy azelőtt nem is volt Tájékoztatási Iroda.- Véleményem szerint az erőmű biztonságos, amelyet alátámasztanak a hazai és nemzetközi szintű értékelések is, félelemre nincs ok. Azt hiszem, hogy a paksiak jelentős része megtanult az atomerőmű mellett élni.- Köszönöm a beszélgetést (-) írásom apropóját a Közvélemény augusztusi száma adja, ezen belül is: Hissaria felett egyre felhősebb az ég című beszámolócikke; amelyben a szerző a Jámbor Pál Társaság féléves tevékenységét tárja a Paks város kultúráját óvó és szerető olvasók elé. Nos, számomra azért is nyugtalanító Beregnyei Miklós írása, mert valamilyen módon eltitkol, nem a köz véleményét hirdeti, hanem csak egy szűk, véleményem szerint demagóg és konzervatív mag álláspontját. A gondolat fonalát az átkos-áldásos politika síkjára tereli. Mintha a társaság kudarcai, sikerei függenének ettől. Nem a dolgát teszi, hanem beleszól lokálpatrióta felhanggal a város társadalmi életét megváltoztató folyamatokba. Nem a dolgát teszi, nem áldoz, hanem átkoz: mindent és mindenkit. Elhatárol, elhatároltatni igyekszik, hadd süllyedjen bele ez a polgárság a dilettantizmus fertőjébe. Várják az időt. S tudom ezt annál is inkább, mivel a legutóbbi társasági ülésen én is részt vettem. Azt hiszem, ha a társaság fölvállalt szerepét csak úgy tudja ellátni, ha a köz, uram bocsá’ a nép nevében beszél, akkor erre a társaságra szükség nincs! Ugyanakkor megkérdőjelezi a nép fenségét, a pártok létét. Az önkormányzat létét kérdőjelezi meg. Vajon hányszor és mikor győződött meg tisztaságukról, mert botorság lenne azt állítani, hogy csak rosszat tesznek. A nép hívta életre, a nép óhajtotta a pluralizmust, amiből így vagy úgy, de a társaság nem kéri a részét. Miért is nem? Mert valahol igazolni akarja önnön tisztaságát, politikamentességét. Tehát ha így nézzük, akkor a társaságra szükség nincs, és jelenlegi formájában a lapra sem, hiszen sikerült lezülleszteni, sikerült programversekkel telerakni, melyeket még a magyar embereket gyilkoló Rákosi Mátyás is megirigyelhetne. De szükség van az igazi Közvéleményre, amely valóban Paks város szellemiségét közvetíti, s ahol valóban nem félinformációk jelennek meg, tudatlanságban tartva ezáltal a polgárokat. Nézzünk egy példát: az említett lap tavaly decemberi számában a JPT közzétett egy tudósítást, melyet most bemutatok: A Paksi Hírnök 11/6. számában jelent meg a Jámbor Pál Társaság és a Berzsenyi Társaság közösfelhívása, melyben verset kér paksi költőktől egy antológia számára. A szerkesztéssel Acsádi Rozáliát, L Németh Erzsébetet és László-Kovács Gyulát bízták meg. A címünkre érkezett 108 verset a következők küldték: Acsádi Rozália, Horányi György, Huba Attila, Kaszás Zoltán, Kuti Horváth,György, László-Kovács Gyula, L Németh Erzsébet, Miszlai Gyula, Oláh Zoltán, Szarka József. A fenti sorból hiányoznak néhányon, nem is akárkik: Pákolitz István, Pécsi Gabriella, Suhai Pál, de biztosan hiányoznak olyanok is, akik itt élnek köztünk, verset írnak, de nem jutott el hozzájuk a felhívás, vagy nem vállalkoznak arra most sem, hogy a nyilvánosság elé lépjenek. A beérkezett, rendezett anyagot Csányi László, szekszárdi költő-író lektorálta. Alapos, értő véleményét köszönettel fogadták a szerkesztők, s javaslatai alapján dolgoznak a leendő kötet jobbításán. Reméljük, a verseskötet 1991 első hónapjaiban nyomdába kerül, s hamarosan forgathatják a rokonok, barátok, ismerősök... Addig is, míg erre sor kerül, köszönjük a költőknek, hogy önzetlenül, honorárium nélkül karolták fel kezdeményezésünket, hozzásegítve a várost egy újabb, értékes kiadvány megjelentetéséhez. JPT Valóban, önzetlenül és pusztán lelkesedésből dolgoztunk a köteten heteket, hónapokat, ingyen és bérmentve telefonáltunk, leveleztünk, utaztunk Szekszárdra, hogy végül Beregnyei Miklós elnök azt mondhassa: „Levettem rólatok a kezemet.” No fene! Kerek beszéd, számomra elfogadhatóbb, mint azt szajkózni, hogy elfogyott a pénz. De valóban elfogyott-e? Vagy inkább arról van szó, hogy nem tartottuk be a megállapodást: miszerint a készülő antológiában mindenki szerepeljen, aki „írogat” Pakson. Hiszen tudtunkon kívül jelentette meg ilyen formában a felhívást a Hírnökben. Ezután csoda-e, ha Pákolitz István József Attila-díjas költő nem küldött verset. Beregnyei Miklós szerint ő is „írogat”, és Suhai Pál, Pécsi Gabriella, Takáts Gyula, valamint Ágh István is. Vajon ők is amatőrök? Persze ez is egyfajta szellemi közösség, s míg azon vitatkozunk, hogy mi az érték, addig elsikkad valahol egy Halász Károly, aki méltatlan munkára szorul, ugyanakkor képzőművészeti alkotásait számos európai nagyvárosban kiállítják. S addigra elönti a várost a giccs, az értéktelen szemét. Mert lehet a szóval játszani, ugye, Beregnyei Miklós? Lehet hitegetni, hiszen az nem kerül semmibe! Visszatérve: nem állt szándékomban, sem most, sem pedig régebben nyilvánosságra hozni a valóságot, hiszen változatlanul remélem, hogy az antológia meg fog jelenni. Legfeljebb nem a JPT jegyzi, legfeljebb nem Beregnyei Miklós lesz a felelős kiadó. Hogy mégis így döntöttem? Annak az az írás az oka, amely eltitkol, elhallgat, mint ahogy elhallgatta azt is, hogy az iskolai újságokat a szerkesztők közreműködése nélkül nem lehet kiadni. Igaz, nevük ott szerepel az impreszszumban, de azt hiszem megérdemelnének néhány szót. Vagy talán a felelős kiadó, a helytörténeti bizottság elnöke, a JPT elnöke, és még ki tudja, hogy mi nem; szerkeszti újsággá az anyagot? Hogy is van ez? A társaság eltitkol, elhallgat, félreinformál minden lelkiismeret-furdalás nélkül. Ez a dolga és teszi is. Valamint kihangsúlyoz! „Az evangélikus egyház nem képviseltette magát a rendezvényen.” Vagy: „Városunkban már évek óta húzódik egy, a II. Világháború áldozatainak méltó emléket állító emlékmű felállítása. Ezt a huzavonát unta meg Farkas Ferenc...” stb. stb. A társaság eltitkol, elhallgat, félreinformál, viszályt szít, mint valami titkos társaság... LÁSZLÓ-KOVÁCS GYULA
