Paksi Hírnök, 1991 (3. évfolyam, 1-22. szám)

1991-08-14 / 13. szám

PAKSI HÍRNÖK 14 1991. augusztus 14. VISSZHANG V_______________________________________________________./ VÁLASZ A klasszikus szakszervezet nem képes megújulni című cikkre Kedves Paksi Hírnök olvasó! Az 1991. július 17-i Hírnökben meg­jelent irományra kívánok reagálni a teljesség igénye nélkül. Előzetesként - a cikk szerzőjének anynyit illett volna tudni, hogy a Paksi ÁG Agrokomplex telepén működő Takarmánykeverő vezetője Bartha Károly és nem Törtek Béla. Ezenfelül a gazdaság nem foglalkozik konyhaker­tészettel. „László-Kovács úr” az MSZOSZ szakszervezeti tevékenységéről szóló minősítése arra vall, hogy az írónak halvány fogalma sincs a Nagy Sándor vezette szakszervezeti munkáról, vagy nagyon is tudatosan, etikátlanul igye­kezett félretájékoztatni az olvasót Néhány gondolatot megemlítek, hogy az MSZOSZ milyen érdekvédel­met fejt ki:- A privatizációs folyamatban bizto­sítani kell a dolgozók részvételét bele­szólási jogát, hogy a munkavállalók is tulajdonossá válhassanak.- A privatizációs bevételek 15- 20%-át új munkahelyek teremtésére fordítsák.- Függesszék fel az energiaárak emelését mindaddig, amíg nem szüle­tik egy érdemi megállapodás.- Növelni kell a béreket, a nyugdíja­kat, családi pótlékot szociális segély­keretet- Jogszabály tegye kötelezővé, hogy a munkáltató az elbocsátott dol­gozónak meghatározott mértékű vég­­kielégítést fizessen.- Az üdülési szezon megindulása előtt a Kormány állítsa vissza a tör­­ténysértő módon megszüntetett évi egyszeri vasúti utazási kedvezményt! Kedves olvasó ugyebár azért ebben van valami érdekvédelem! Megítélé­sem szerint az MSZOSZ - mindaz mellett, hogy hibákat is követett el - mintegy három éve, tehát már a sokat szidott pártállam idején is, egyre követ­kezetesebben lépett fel a lakosságot sújtó intézkedésekkel szemben. Meg­jegyzem: egyeseknek pont ez nem tet­szik. Etikátlannak és felháborítónak tar­tom, hogy elnyomorított és elbutított parasztokról ír. Azokról az emberek­ről szól ilyen pökhendi módon, ki­­csinyli le őket akiknek értékteremtő munkája révén tanulhatott ingyen, gondolom nem csak a 8 általános szintig. Kedves olvasó! Paksi lakos létemre szégyenlem, hogy e lapnak csak annyira tellett, hogy a fő oldalon ilyen „nagy hordere­jű” cikkek jelenhettek meg. Törtek „úr” pedig most is önmagát adta a tőle megszokott módon, akinek minden helyzetben van bátorsága ez esetben arra is, hogy félretájékoztasson akár több ezer embert is. Tájékoztatom a tisztelt olvasót, hogy az szb-titkár kivételével vala­mennyi szakszervezeti tisztségviselő gazdasági munkája mellett látja el ilyen jellegű feladatát, így Törtek „úr” is. S ha ilyen „vezetőkkel ma már nem lehet együtt dolgozni” - mondja ő akkor gondolom vele sem, mert ő is a gazdaságtól kapja a fizetést és a dolgo­zók nyereségéből a prémiumot De le­het hogy ő kivétel?! Nem értem azt a logikáját, ugyanis egyszer úgy nyilatkozik, hogy nem lát­tunk el érdekképviseletet melyet ké­sőbb azzal cáfol, hogy amikor még ő is szb-tag volt „sok mindent sikerült ki­harcolni a dolgozók érdekében”. Hát nem érdekes?! Hazugság részéről, hogy az embe­rek üdülőjegyért szociális segélyért gazsuláltak nálunk. Persze nála lehet hogy csak így lehetett, lehet valamit megkapni. Az sem igaz, hogy az egy­ségvezetők kiléptek tőlünk, ugyanis csak egy fő lépett ki. Azt mondja visz­­szaélünk a tagság tájékozatlanságá­val. Nem tudom milyen jogon minősíti a tagságottájékozatlannak, csakhogy­­nem kiskorúnak. Tőlünk elég sok in­formációt kapnak a bizalmikon ke­resztül a dolgozók. Tőle is mennek a Liga információi, csak ezeket az anya­gokat az emberek nem értékelik. Ideje meg van az „úrnak”, mert gazdasági tevékenysége mellett majdnem főállá­sú szóvivőnek mondható. Állítólag manipuláltuk az embere­ket és hisztériakeltéssel próbáltuk rá­venni őket arra, hogy maradjanak a MEDOSZ-ban. Erről csak annyit, tessék a dolgo­zókat a helyszínen megkérdezni, hogy mi történt és akkor majd kitudódik, hogy ki foglalkozott hisztériakeltés­sel. Az sem igaz, hogy közel 80 fős az új szervezet, mert a 70 főt sem éri el. Állí­tólag az igazgató úr túlfizette, vagy lefi­zette a szakszervezeti titkárt Ezt a kije­lentését az igazgató már a bizalmi ta­nácskozáson visszautasította, s ma­gam is kikérem ezt az ocsmányságot. A fizetésemelést részemre annak ide­jén - ezt az emlékeztető bizonyítja - az szb-n belül elsőként „Törteli úr” fogad­ta el. Egyébként nem a gazdaság fizeti béremet. Állítólag ellenzem, hogy legyen má­sik szervezet Nos - magam mondtam, hogy alakítson már az „úr” egy másik szervezetet ezt sokan tudják bizonyí­tani. Igaz azt is mondta, ha megalakul az új szervezet oda rövid időn belül átlép­nek a MEDOSZ-tagok. lehet hogy csoda történt? Ugyanis az átigazolt ta­gok közül már többen visszaléptek és jelenleg is folynak a visszalépések. Van, aki elvakultságában még szá­molni sem tud: tudniillik nem 20 éve, hanem csak 11-ik éve vagyok szb-tit­­kár. Az, hogy ki a dogmatikus, begyö­pösödött stb. a kedves olvasóra bí­zom. A polgárjoggal, pénzüggyel és munkajoggal kapcsolatban még nem szorultam az illető „úr” segítségé­re. Csak az érdekesség kedvéért írom - 1990-ben felsőfokú munkaügyi ké­pesítést szereztem, jó eredménnyel. Tisztelt olvasó! Az „úr”_szerint szerencsétlen ember vagyok. Ö biztos szerencsés, s ezért nem lett valamikor MMK igazgató, a Paksi ÁG Pártbizottság titkára - ahol nem választották meg a párttagok. A szakszervezeti titkár választása­kor 1989-ben a 39 főből 9 szavazatot kapott, ahol ő szavazhatott, én nem. Akart ő már GMV vezető és az Ag­rokémiai telep vezetője is lenni, csak valamiért nem sikerült Ki tudja miért?! Szabad legyen Törteli „úr” törteté­­sét még egy kicsit más oldalról is be­mutatni, mondván „a messziről jött ember azt mond, amit akar”. Az 1991. 06. 12-i Esti Hírlapban a következő cikk jelent meg: „Százan ki­váltak a MEDOSZ-ből a Paksi állami Gazdaság dolgozói közül és új érdek­­védelmi szervezetet alapítottak Agrár­­szolidaritás névben. Az egyelőre kis létszámú tömörülés hatása olyan erős a mezőgazdasági nagyüzemben, hogy az új Kollektív Szerződést már ja­vaslata alapján késztették el. Az Agrár­szolidaritás minden tagja társadalmi munkában tevékenykedik.” Mármint munkaidő alatt! Nos, az idézett szöveg­ből csak az igaz, hogy volt kilépés, de nem 100 fő és hogy megalakult a szer­vezet A többi szintén hazugság, mert 1991-ben KSZ nem készült csak mó­dosítás, amelyhez az Agrárszolidaritás nem adott javaslatot. Az viszont igaz, hogy a „tisztelt úr” mással eteti a még meglévő Agrárszo­lidaritás tagjait Osszesenben a megjelent cikkről az a véleményem, hogy az etikátlan a realitástól távol álló, gyalázkodó iro­mány. A testületi tagokat lebecsülő, Schukkert Ádámot és engemet ért ocsmány véleményt: a testület a cik­ket elítélő nem kevés számú dolgo­zónk nevében messzemenőkig vissza­utasítom. Úgy gondolom, hogy a Tisztelt Pak­si Polgárok nem azért fizetnek adót az üzemek nem azért támogatják a lapot hogy ilyen és ehhez hasonló egyolda­lú vélekedés, személyes indítékú bosz­­szú kerüljön a város lapjába, annak is a fő oldalára a „Fájdalmak” című cik­kel együtt, melyről hadd ne mondják véleményt. Uraim és Hölgyeim - ez szegénysé­gi bizonyítvány! Paks, 1991. július 22. Tisztelettel: TRAPP LÁSZLÓ szb-titkár Kedves Trapp László! írását változtatás nélkül közlöm, hiszen egy orgánum feladatai közé tar­tozik a vélemények ütköztetése is. Ugyanakkor megjegyzem, hogy min­denkora szerkesztő dönt a válaszok megjelentetéséről. Nem kötelessé­ge tehát teljes terjedelemben egy anyagot nyomdába adni. Az idézett írást diszkriminatívnak érzi, joga van hozzá. Mint ahogy ne­kem is jogom van arra, hogy megítéljem a szakszervezet negyvenéves működését, és azt, hogy mindenkor és minden esetben a hatalmat szol­gálta ki. Előtérbe helyezve a kollektív tudatot, de marionett-figurává züí lesztve az egyént. Levelén nem sértődök meg, személyeskedő, olykor durva, gúnyos hangvételén sem, mert hozzászoktam ahhoz, hogy az előtérben megvá­rakoztatnak a hatalmasok. Volt bőven rá időm. Bélyegeztek már hazaárulónak is. Tette ezt olyan ember, aki pár évvel ezelőtt könyörtelenül elfojtotta az igaz szót. Minden mozdulatával, szavá­val talpnyalóvá silányította önmagát és környezetét, ma ez az ember dics­fényben ragyog, és az a nép, melynek nevében beszélt - miközben a tör­vényre hivatkozott, törvénytelenségeket követett el - most fölemelte. Én, önnel ellentétben nem hiszek a népben, mert a nép tömeg és a tö­meg buta, és ezt a tömeget akár gyilkosságra is lehet uszítani. Azelőtt azt mondták Periklész korára, hogy demokrácia volt. Nem: számomra ebben az időben testesült meg a görögség legsötétebb diktatúrája. Dózsa Györ­gyöt hősnek nevezték ki, pedig nem lehetett más, mint egy eleve bukásra ítélt szerencsétlen ember, aki hamis és hazug érdekekért szállt síkra. Nyil­ván elbukott és vele a tömeg is, hiszen őt és embertársait a történelem erre a szerepre szánta. Ennyit a belénk táplált tudatról. Nem vagyok tehát meglepve, ha írá­somra úgy reagálnak, ahogy ön tette. Ugyan miért is lennék? Az írástudó felelőssége éppen abban van, hogy ki meri mondani gondolatait és vállal­ni meri szubjektív véleményét. Persze az más kérdés, hogy ez a megítélés mennyiben is találkozik a többség realitásérzékével. Mindezen lehet vitat­kozni és lehet elvetni, de egy biztos: nem ön, és társai fogják meghatároz­ni, hogy milyen legyen egy folyóirat arculata. Ugyanis ahhoz le kell hajolni az emberig és nem pusztán csak nép-nemzetben gondolkodni a kollektív tudat torz felelősségével. LÁSZLÓ-KOVÁCS GYULA

Next

/
Thumbnails
Contents