Paksi Hírnök, 1991 (3. évfolyam, 1-22. szám)
1991-07-31 / 12. szám
PAKSI HÍRNÖK 14 1991. július 31. HITÜNK ÉS ÉLETÜNK Szent Abdon és Sennen (JÚLIUS 30.) Abdon és Sennen Decius császár alatt szenvedett vértanúhalált. Történt, hogyDecius császárBabilóniáttöbb tartománynyal együtt leigázta, s keresztényeket is talált ott Corduba városába hurcolta őket ahol válogatott kínzásokkal végzett velük. Két alkirály, név szerint Abdon és Sennen eltemették a holttesteket E tettükért feljelentették őketDeciusnál, aki maga elé rendelte, majd bilincsbe verve Rómába vitette Abdont és Sennent. Decius és a szenátus színe elé állítva megparancsolták nekik, hogy áldozzanak, s akkor minden vagyonukkal együtt visszanyerik a szabadságukat vagy ha nem, vadállatok elé vetik őket Mélységes megvetéssel leköpdösték a bálványokat, mire a cirkuszba vitték őket, és két oroszlánt meg négy medvét eresztettek rájuk. Ezek azonban hozzá sem értek a szentekhez, inkább vigyáztak rájuk. Végül a hóhérok karddal rontottak a szentekre, megölték őket s lábukat összekötözve kihúzták a porondról és a Napisten szobra elé dobták testüket Három napig ott hevertek, majd Quirinus szubdiákónus összeszedte és házában eltemette őket. Az Úr 253. esztendeje táján szenvedtek vértanúhalált. Constantinus idejében négy vértanú föltárta hollétüket s a keresztények átvitték őket Pontianus temetőjébe, ahol az Úr sok jótéteményt ád általuk a népnek. * * * Ünnepnaptár Sarlós Boldogasszony Az örvendetes rózsaf^zér második titkát ünnepeljük benne. Liturgikus neve: Szűz Mária látogatása Erzsébetnél. Népies elnevezése szintén jelképes értelmű. A magyar nép Sarlós Boldogasszonynak mondja Szűz Mária látogatásának ünnepét Találóan. A megemlékezést július 2-án tartják, tehát aratás idején. A Szentírásban leírt történet szerint Szűz Mária Gábor angyaltól megtudta, hogy korban eléggé előrehaladott rokona, Erzsébet gyermeket vár. Hozzá sietett hát, hogy szolgálatára legyen. Amint Zakariás házába lépett, s köszöntötte Erzsébetet, annak méhében fölujjongott a magzat Erzsébetet eltöltötte a Szentlélek, s hangos szóval kiáltott föl:„Áldottabb vagy te minden asszonynál, és áldott a te méhednek gyümölcse!...” Az ünnepről, melyet mi „Sarlós Boldogasszony”-ként tartunk számon, 1389. óta emlékezik meg hivatalosan az egész egyház. SIKLÓS JÓZSEF Pohárcsere „Áldott pohárcsere, amikor valaki szabaddá válik arra, hogy letegye az ördög poharát és felemelje az Úrét” Először is szeretnék Neked bemutatkozni. Szesztestvéred vagyok, aki szeretne igazán testvéreddé lenni. Néhány éve én is elittam a becsületem, a munkakedvem, a családi békességem, az egészségem, a fizetésem, szóval mindent Mikor már mindenből kifosztott az ital - szerettem volna abbahagyni, de egyedül nem ment. Eljutottam oda, hogy jobb nem élni, mint élni. De éltem és ittam tovább. Ekkor valaki azt mondta: „Ebből a betegségből meg lehet gyógyulni.” Azt is mondta: Az ivásnál nagyobb bajom a hazugság. Először abból kell meggyógyulnom. Aztán - mivel magamtól soha el nem tudtam volna odáig jutni - megfogta a kezem, és eljött velem az orvoshoz. Elvonókúra? Hányás - szégyen - kötelező megjelenés; kinek van erre ideje? Embernek való ez? Igen, gyógyulni akaró, beteg embernek. (Emlékszem rá, mennyiszer rókáztunk az út szélén, fordult el tőlünk undorodva mindenki. Az nem volt szégyen? Naponta mennyi órát kellett kötelezően eltöltenünk a kocsmában? Arra volt időnk?) Lassanként kezdtem gyógyulgatni. Minden kúrával könnyebb lett az út. A családom fellélegzett, a munkahelyen megbecsültek stb. Csakhogy a múltnak, a betegségnek is nagy a visszahúzó ereje. A régi haverok, a megszokás húzott vissza. Bizony néhányszor megpróbáltam, milyen erős vagyok már és a próbálkozásokba majdnem belehaltam. Aztán megértettem valamit. Nekem nemcsak gyógyszer kell, én nemcsak beteg vagyok. Én rabja vagyok a szenvedélyemnek. A bezárt rabnak szabadítóra van szüksége. Szabadító pedig nincs más, csak Jézus Krisztus. Elkezdtem keresni Őt (vagy Ő keresett engem?), s egyszer csak a Benne való hit valóságosan szabaddá tett. Mondhatom, nagy élmény volt, mikor megértettem, hogy Ő valósággal megszabadított, nincs többé szükségem „világvége állapot’-ra. Elkezdtem járni azok közé, akik hisznek Jézus Krisztusban. Új, igazi, jó emberi kapcsolatokra tehettem szert, mint teljes értékű ember. Azóta is tanulgatom, hogy a hitből való szabadulásban csak hit által lehet megmaradni. Ebben az állapotban - hét éve már - nagyon jól érzem magam. Semmilyen másnapos állapotért nem adnám oda azt, amiben most élhetek... (Részlet a gyógyulása után tragikus baleset következtében elhunyt szerző azonos című könyvéből) Évről évre egyre csak nő azok száma, akik a mindennapok gondjai, nehézségei elől - mint könnyen kínálkozó „egyetlen” lehetőséghez - az italhoz menekülnek. Reményteljesen induló házasságok, karrierek, családi életek torkoltának miatta értelmetlen tragédiákba. Már tíz évvel ezelőtt megállapították: J\z alkoholisták száma jelzi, hogy hazánkban az alkoholizmus elérte azt a szintet amikor egy kórt népbetegségnek lehet - kell nyilvánítani.” Az ördögi körből pedig nagyon nehéz kilépni. Vannak, akik végső elkeseredettségükben inkább a halált választják: azonnal, önkézzel, vagy továbbra is pohárral a kézben, lassan felőrölve egészségüket vetnek véget az életüknek. Pedig lenne esélyük az életre. Az alkoholista ember elszakad Istentől. De, amint a szerető apa tékozló fiát úgy fogadja viszsza Jézus is a hozzá megtérőket Erőt ad az újrakezdéshez. Új bort kínál. Ami a halál helyett az élet forrása.
