Paksi Hírnök, 1991 (3. évfolyam, 1-22. szám)

1991-07-31 / 12. szám

PAKSI HÍRNÖK

8

1991. július 31.

SZIDERA SZPIROSZ

N aplójegyzetek

PÁPAI ESZTER

(...mint Jónást)

Hogy nem hittem benne?

Talán ma sem hiszek úgy, ahogy illene, s tetszene az okosoknak.

S nem azért, mert álmaim elfogytak,

csak egyszerűen - úgy tudok hinni, ahogyan lehet.

Mert körülöttem emberek élnek,

s nem istenek,

kiknek lába nem ér

le a porba. -S mert bezár a valóság,

mint Jónást

a cet gyomra.

ACSÁDI ROZÁLIA

Júliusi eső

H

A C E D A

H

A

A

H

M

É

R

J

s

0

Z f

5 S 1

I

I

z

A

I

J

Á

Ú

ú

M

ÖŐD F

D

S

L

N

S

F

L

L

Á

E NÁ f

: Ö

E

Z

ú

K

D

Z

É

I

Y

L

L D Z R L

G

É

J

S

E

A

N

U

0

Y

C

T GD

T

R

U

N

K

Y

s

S

O

SVAI

: R

E

Z

A

R

T

Á

E

1

S

E A T T E

Z

U

É

R

M

S

E

NNTÓC

Ü

H

L

A

B

E

S

T

D

A

S

s

A

E

N

E

C

D

Ő

Ü

E

U

T

N

D

Á

F

s

Ő

K

S

C

R

S

Ó

Ő

S

E

E

R

Ü

s

G

Z

Ú

D

N

Ö

L

ö

Ó

Á

V

Ő

D

T

T

N

L

í

J

D

S

A

z

É

V

E

Á

K

c

R

E

S

R

A

s

E

TŐ GTE A P A S P

Z L Z

ÁŐ

Ú M

T P

R A

A F

É

N

Y

B

E

Katlan

Messziről jött emberek ballagnak az úton, vállukon csákány, ásó, lapát B eállok a sorba. A homoktengert fölvert gazban arrafelé gázolunk, ahol óriásdaruk nőnek ki a földből, csak mozduló karjuk látszik.

A darus, aki tegnap eszméletlen részegen elkapta a karom, hogy el ne essen, nincs velünk. Nem akart mást ebben az életben, csak szépen helyére tenni mindent. Mikor züllött el? Talán akkor, amikor régi főnöke rászólt hogy emelje magasabbra a mércét az ellenőrzés alatt és tudta, hogy ez csalás.

Hatalmas katlan széléhez érünk.Körös-körül szivattyúk csápjai. Ha leállnának a motorok, feltörne a vi'z, tíz méter mély tó tükrét fodrozná a szél. Leereszkedünk a katlan fenekére. Többrétegű vízzáró szigetelésre ten'tünk vastag betonszőnyeget. Deszkapallón szalad a talicska kereke, lelépni nem szabad.- Úgy vigyázzanak, ha megsérül és átereszt maguknak nyekk! - mutatja a szigetelők főnöke, ujjával keresztbehúzva gigáján a vonalat

Ma harminchárom éve, hogy felrobbant az első atombomba. Sétálok az erőmű területén, nézelődöm. Ott lesz a vízlágyító, a nitrogén- és hidrogénállomás, a radioakt'v temető. A békés atomenergia-termelés állomásai mellé most fektetik a síneket Éhség tör rám hirtelen, hogy görcsbe rándul a gyomrom. Az ebédlő átadásra

kész, háromezer-ötszázán ülhetnek itt minden délben asztalhoz, jó étvággyal.

Az atomos tó partján tehenek legelésznek. A víz tiszta, mély. Tilos fürdeni benne, de nem tudok ellenállni a csábításnak. Körbejárom az építkezést és ott állok újra a katlan szélén. Felülről nézve más színe van a betonnak és a vasnak. Ott lent érzi az ember a súlyát A cölöpverők robaja is csak enyhe remegés, míg eljut idáig.

Fiatal lány csapódik mellém. Féllábon táncra perdül a korláton.- Már hatéves koromban kötélen táncoltam. Híres cirkuszoscsaládban születtem. Egyszer leestem a kötélről. Ha nem történik velem az a botlás, most a világot járom.

A cölöpverőnél egy ember fekszik a földön. Körülállják. Szalad a hír: a főgépészre ráereszkedett a kas. A mellkasát összenyomta. Még él.

Egyre sűrűbb és magasabb lesz az acélrács a katlan fenekén. Beton fogja össze majd, minden hegesztésnél erősebben. Jobbról, balról felállnak a betonágyúk és a résekbe lövik a képlékeny anyagot Vibrátorok zümmögő csápjai tömön'tik a szürke masszát amely lassan megköt sziklánál is keményebben. A nehézbetont ólommal, vassal keverik. Ilyen alapokra épül, páncélfalak veszik körül az atomreaktort Öt év múlva üzembe helyezik az első lépcsőt négyszáznegyven megawatt teljesítménnyel.

VASPRÓBA 1977.

PILLANAT

Fotó: EÖRDÖGH