Paksi Hírnök, 1991 (3. évfolyam, 1-22. szám)
1991-07-31 / 12. szám
Paksi Hírnök KÖZÉLETI FOLYÓIRAT 1991. július 31. ÁRA: 11,20 Ft III. évf. 12. szám Ez a légkör sohasem volt rendezett Nem feladatom, igaz, immár talán csak félig belügynek számító véleményeket és indulatokat nyilvánosan vizsgálni, mégis figyelemre méltónak érzem ezt a fiatal Wábró Györggyel készí tett beszélgetést Figyelemre méltónak érzem azért mert sok olyan gondolat formálódik szavakká ebben a kesernyés lázadásban, mely naponta meghallgattatik szerte a városban, de nevét adni hozzá eddig még nem merte senki.- 1988-ban végeztem az 505-ös Szakmunkásképző Intézetben Szekszárdon. Jól vizsgáztam, a szakmám karosszérialakatos. Nyolcvannyolc októberében kerültem a PAV- hoz, mint armatúrakarbantartó lakatos. Mindenféle munkát végeztem, tolózárak, szelepek, szabályzók szerelése javítása, ilyesmi. Aztán nyolcvankilenc májusában megkaptam a behívót - ennek egyébként visszamenőleg voltak okai. Előtte egy fél évvel érdeklődtem már a behívó felől, mert olyan hírek terjengtek, hogy a paksi laktanya, melynek a PAV teljhatalmú ura volt, olyan embereket vonultatott be, amilyeneket csak akart. Én érdeklődtem, hogy ez minden egyes munkásra vonatkozik-e?- Az nyílt titok volt, hogy a sportolók, pontosan megtartásuk érdekében élvezték ezt a „kiváltságot”, de egyébként? Vajon nem alaptalan hírekről volt szó?- Én érdeklődtem ezután. Nekem például 1991-ig halasztást is kért a PAV, bár akkor már nyíltan beszélték, hogy felszámolják a laktanyát. Ezek után úgy láttam jónak, ha minél előbb bevonulok és túl leszek az egészen.- Mi történt miután leszereltél?-Visszakerültem a rendes munkahelyemre, bár meg kell mondjam, eléggé furcsa emberek közé. Persze nem minden ember rossz ember, néhány munkatársammal nagyon jó kapcsolatot alakítottam ki. Dolgoztam, aztán egy kisebbfajta betegség levert a lábamról.- Mi volt ez a kisebbfajta betegség?- Talán egy rossz mozdulat nem tudom, a munkahelyemen-e, vagy máshol, szóval nem tudtam felkelni az ágyból, meg ilyesmi. Hátgerincfájdalmaim voltak, táppénzre vettek. Aztán kezdték mondani a munkahelyemen, hogy én nem szeretek dolgozni, hogy miért megyek táppénzre? Szóval, hat hétig táppénz, azután gyógyfürdő, és a legvégén meg akartak műteni gerincsérwel. Orvostól orvoshoz jártam, csak a műtétet kerüljem el valahogy. (Folytatás a 2. oldalon.) '-----------------------------------------------\ Fájdalmaink A gyerek lehetett talán hatéves, sírt. Ott ült a kapubejárótól nem messze, a porban. Eleinte türelmesen várt, ám ahogy teltek a percek, úgy lett egyre nyugtalanabb. Figyelmét többé nem kötötte le a hatalmas lapulevél árnyékában meghúzódó bogár. A szülőjét kereste az istenadta cigánygyerek. Koszos és piszkos volt. Arcán a könny és a takony elkenődött, s valamiféle porral keveredett sár cserepesedett az állóra. Forrón tűzött a nap. A szomszéd házból kutyaugatás hallatszott, először elhalt, majd felerősödött. Mintha fogott volna valakit a gálád eb. A gyerek felnézett, öklével törölni kezdte szemét, hüppögött. Virágmintás szoknyája rongyokban lógott, kinyújtott lábai közé gyűrte, amúgy felnőttesen. A lapulevél erezetébe kapaszkodó bogár nem érzékelte az idő múlását. Bamásfekete kitinpáncélján fény és árnyék hintázott, s tapogatócsápjai csak a mozduló szél hatására rezegtek. Alig észrevehetően. Hatalmas árnyék vetődött a gyermek fölé. Egy szép arcú férfi árnyéka. Egy pillanatra megállt, majd a táskájából előhalászott öklömnyi kenyérvéget durván a földre lökte. Majd a szemét verte ki a kislánynak.- Ne! - mondta. Fölsírt, szája eltorzította arcát. Csapzott hajából vászonból tépett szalag lógott a nyakáig. A végét szorongatta, mely nyálától nedves lett, s mint valami csiganyom fénylett a déli időben. A kenyér körül hangyák sürögtek, éles rágóikkal egy-egy darabot kimetszettek belőle, aztán eltűntek a porhanyós földbe vájt lejáratokban. A cigánylány arcáról elmúlt a szomorúság, szeme csillogott, kezével tétova mozdulatot tett, mintha meg akarná simogatni az apró rovarokat. Teljesen belefeledkezett a játékba, anyja rekedtes, mély hangjára ocsúdott föl, s arra, amint csontos, szinte karmokban végződő ujjaival kiragadta a hangyák közül a kenyeret. LÁSZLÓKOVÁCS GYULA ______________ v_______________________________________y
