Paksi Hírnök, 1991 (3. évfolyam, 1-22. szám)
1991-07-17 / 11. szám
1991. július 17. 13 PAKSI HÍRNÖK HITÜNK ÉS ÉLETÜNK Magyar szentek 1. „Tudjuk, hogy sem hősök, sem szentek nem születnek, csak később válnak azzá, egy-egy hirtelen támadt döntésük, vagy emberi magatartásuk által.” (Györffy Rózsa) A magyar nép századokon át őrizte nagy szeretettel a maga szentjeinek emlékét Mesélték legendáikat s hozzájuk fordultak imáikkal segítségért a bajban. Árpád-házi királyaink, királyleányaink életét ismerjük ugyan a történelemkönyvek lapjairól, de a régi legendák, a nép ajkán élő regék sokkal emberközelibb, s ugyanakkor sokkal csodálatosabb személyiségeket álltának elénk Manapság talán már nem is igen emlékezünk ezekre a történetekre; szentjeink élete, alakja - főként a fiatal nemzedék számára - lassan a feledés homályába veszik Cikksorozatunkban szeretnénk tehát felidézni a magyar nép szentként tisztelt nagyjait; közöttük pedig elsőként azt a László királyt, kinek emlékét június 27-én ünnepli az egyház. Szent László, .Krisztus első lovagja” 1042-ben született; Vazul legkisebb fiának Bélának és a lengyel fejedelem Richeza nevű húgának házasságából. Ő volt az, akinek közbenjárására 1083-ban szentté avatták István királyt és Imre herceget; nem is sejtve, hogy egy bő évszázad elteltével mindez vele is megtörténik Ötéves koráig Lengyelországban élt szüleivel, majd hazatértük után apját 1060-ban koronázták királlyá. Béla hirtelen halála után a két fiú: Géza és László lemondott a trónról megelégedtek a hercegséggel, s az uralkodást átengedték unokaöccsüknek Salamonnak László 21 éves volt ekkor. Az ifjú herceg a számára igen kedves vidéken,Bihar várában töltötte ez idő tájt napjait Szerette az ott élő székelyeket azok pedig valósággal rajongtak bátor védelmezőjükért Amint azt a hagyomány megőrizte, a krónikák is felemlítik: ,A Teremtő e gyermeket kivételes szépséggel erővel és szívjósággal ajándékozta meg. Ritka magas termete, mely felnőtt korában egy vállhosszal mindenki fölé emelte, egész életén át távol tartotta tőle a félelem érzését” N em véletlen hál hogy legendás hős vált belőle: az országba be-betörő kunok kezéből asszonyokat és gyermekeket mentett meg. A rabszíjra fűzött és elhurcolt védtelen fehér-és aprónépet sokszor már az ország határán túlról hozta haza vitézeivel. Eközben Salamon felnövekedett, s mivel féltette hatalmát a hercegektől sereggel támadt G éza és László ellen. E kkor történt hogy a Vác nevű remetéről elnevezett erdőben találkozott a két testvér, s László csodálatos jelenést látott az Úr angyala leszállott a mennyből s a kezében tartott aranykoronát Géza fejére helyezte. Látomását azonnal elmesélte bátyjának, s az fogadalmat tett, hogy templomot építtet azon a helyen Szűz Mária tiszteletére, ha valóban király lesz. Amikor a döntő csata hevében maga Salamon került szembe Lászlóval néhány pillanatig dermedt rémülettel meredt rá, majd megfutamodott Katonáinak később azt mondta: E mber elől még sosem hátráltam életemben, de ez nem közönséges ember! Amikor rá akartam támadni, angyalok védelmezték.” 1074-ben Géza valóban a trónra léphetett, de halálos betegsége csak háromévi uralkodást engedélyezett számára. Halálát követően a nép azt áhította - az erdélyiek követek által kérték-, hogy az „Ország öccse”, László legyen a király. Az országban a nemzet lelkét is megrontó hosszú testvérharc után eluralkodott a gyűlölet László személyesen járta a falvakat s szólt engesztelő-tanító szándékkal a néphez. Felidézte előttük István király keresztény törvényeit s főként a szeretet parancsára figyelmeztette híveit Hirdette a megbocsátást, a békességet mint az eljövendő boldogabb korszak zálogát Salamon, akinek szintén békejobbot nyújtott, egy testőrt bérelt fel hogy Lászlót meggyilkoltassa. A király életét káprázatos égi jel mentette meg: vakító fényességgel és hatalmas zengéssel kísért villám csapott bele a palota előtt álló kőkeresztbe. A megrémült támadó kezéből kihullott a fegyver.. László uralkodása alatt virágzásnak indult az ország. A néhány évi nyugalom után bekövetkező kun támadás azonban újabb gondokat hozott Á krónikások csodálatos meneküléseket jegyeztek föl ezekből az időkből is; egy alkalommal például László király magára maradva vágtatott üldözői elől s kétségbeesésében Istenhez fohászkodott „Uram! Szabadíts meg! Éretted harcolok.1” Háta mögött meghasadt a föld, s mély szakadék támadt közte, s a kunok közt Máskor az ellankadt kedvét vesztett seregért imádkozott, s szavai meghallgatásra találtak.Győzelme után egy „napfényszerű” látomás sugallatára templomot építtetett a Körös partján, s V áradnak nevezte el a helységet Európában híre járt már a „hit védelmezőjének’, az „árvák gyámoh'tójának’, a bátor, de irgalmas szívű lovagnak. II. Orbán pápa kereszteshadjáratának hírére pedig Európa uralkodói arra kérték Lászlót hogy Krisztus katonájaként legyen vezérük a Szentföld felszabadításában. Erre a feladatra már nem vállalkozhatott súlyos betegséggel dőlt ágynak, s erejéből már csak arra futotta, hogy bátyjának fiát Kálmánt jelölje ki utódjául. Család nélkül, magányosan küzdött az elmúlással, de a nép az ablakai alatt tolongott s imádkozott érte. Halálos ágyán szózatot hallott „Ne búsulj, amiért nem lehettél a keresztesháború vezére. A hitetleneket nem megölni, hanem megtéríteni kell. Te így is mindig Krisztus katonája voltál.” Amint azt kívánta, Nagyváradon temették eL Népe - különösen az erdélyiek - őszinte bánattal siratták, gyászolták. 1095-től három éven át a cifra öltözék, a mulatság kiveszett az életükből. III. Béla uralkodása idején, 1192-ben avatták szentté az addig Boldogként tisztelt királyt A legendák szerint halála után sem hagyta magára népét A tatárjárás alatt sokszor hívták mennybéli segítségét a szenvedő székelyek. S a mondák szerint maga László király kelt föl arjából ilyenkor, hogy védelmére siessen árva népének. Magyarországon számos település őrzi ma is a szeretett király nevét, Erdélyben pedig, melynek védőszentjévé vált niost is a régi hittel fohászkodnak hozzá a csíksomlyói búcsú zarándokai: „Sziklahitű László, ki nem ismersz félelmet Légy ereje pajzsa gyenge szívű népednek. Ingadozó lelkek sok csapástól vertek, T öled kérnek védelmet Most világok dőlnek, nemzedékek romolnak, ezeréves bástyák roskadva omolnak, Csüggedésre válasz: Szent király te állasz! Égre néző oromnak!” PÁPAI ESZTER sík Sándor Bocsássatok meg Bocsássatok meg énnekem, ti nagy hegyek, Ki ma vagyok és holnap elmegyek, És szél se fújja többé lábaim porát, Bocsássátok meg gőgöm mámorát Hogy úgy merek eszmét cserélni veletek, Mint egyenrangú kistestvéretek, S úgy hallgatom kegyelmes hallgatásotok, Mint akik közt bizalmas egy titok. Mert egy-egy ilyen méltóságos esteien, Mikor az emberzajgás elpihen, És mintha zöld-arany dicsfényben fürdenék Magam is, mint a néma völgyfenék És túlnan a bozontos cserfalomb sörény A Kékes álmos oroszlánfején, Ilyenkor bennem egy szelíd húr megsajog: Sejtem, tudom, érzem: itthon vagyok. És lassan-lassan bennem is, mint odalent Eluralkodik az erdei csend, Elernyedeznek mellemet szoritani Lidérceim jégkörmös ujjai, Elalszik minden, nyugtalanság, büszkeség, Az öntudatnak már csak annyi üszke ég, Amennyivel a nagy hegyormok nézhetik A furcsa felhők szép játékait
