Paksi Hírnök, 1991 (3. évfolyam, 1-22. szám)
1991-07-17 / 11. szám
1991. július 17. 11 PAKSI HÍRNÖK alatt is megmutatta már, hogy híveinek igazi lelki atyja, ki együtt érez velük örömben és bánatban. Ha híveinek valami öröm jut osztályrészül, az neki is öröm, ha fájdalom éri őket ez az ő atyai szívét is sújtja. M őst, hogy elérkezett a paksi búcsúsok nagy szerencsétlenségének ötvenedik évfordulója, úgy határozott, hogy a hívekkel együtt mélységes kegyelettel ülik meg annak emlékét Az ünnepély szép programjának fénypontja, a szerencsétlenség évfordulójának napján reggel hat órakor a templomban tartandó gyászmise a meghaltakért. Utána körmenet indul a helyszínre, a Jézus Szíve szoborhoz, ahol az apátplébános úr szentbeszédet tart, majd ünnepi szentmisét mond, Jézus S zentséges Szívének tiszteletére. Lélekben ott leszek én is e napon, a paksi jó hívek között és buzgó szívvel mondom velük együtt Jézus Szíve a benned haldoklók reménye, irgalmazz a Duna habjai között halálukat lelt jó híveidnek és irgalmazz nekünk! Paks, 1978. május 17. Eltemetik a halottakat Óh, micsoda temetések!... napokon át tartott szünet nélkül. Rengeteg halott várt eltakan'tásra. A halottakat mindenki maga vitte ki a temetőbe. T öbb pap és kántor teljesítette szomorú kötelességét. A papok beszentelték a halottakat, a kántorok megható énekkel elbúcsúztatták és azután a család tagjai elföldelték Reggeltől késő estig zúgtak a harangok Minden utcából vitték a halottakat. Némelyik családból elvitték az apát, anyát, gyermeket. Aztán egy sírba temették őket Mindenfelé a feketeruhás gyászolók serege. Sehol egy vidám arc, csak bús, bánatos, levert, csüggedt emberek Valamennyi ács, asztalos koporsót készített szüntelenül, mégsem győztek eleget készíteni. Vidékről kellett hozni, hogy elég legyen. A temetéseken viharvert, sok bajon és szenvedésen át megedzett férfiak úgy zokogtak mint a gyermekek. Szívfacsaró látvány volt a sok árva és özvegy. Ott térdeltek órák hosszat a frissen hantolt síron és zokogásuk a legkeményebb szívet is megindította, marcangolta. És a holtakat még mindig hozták.. H a tízet eltemettek ott volt újra tizenöt, húsz és így tovább, míg sötét este nem lett. Akkor aztán lassanként gyérülni kezdett a temetőben a nép, csak itt-ott lehetett a friss sírokon kuporgó alakot látni. Szívfacsaró fájdalmas nyöszörgés ütötte meg néha a hallgató fülét S aztán csend lett! Síri néma csend!... Requies in pace!... Adományok Sok család vesztette el kenyérkeresőjét és sokaknál beköszöntött a nyomor. Haynald Lajos, akkor kalocsai bíbornok érsek táviratilag 2000 forintot küldött Linzből, hol akkor tartózkodott. Girk Alajos pécsi kanonok ki régebben Pakson volt esperesplébános 200 forintot adott a nyomor enyhítésére. Igen sokan a paksiak közül is készségesen segítettek azokon, kik arra rászorultak általános volt a részvét az egész országban, sőt külföldön is, és minden felől érkeztek adományok hogy segítsenek a szűkölködőknek Statisztika A búcsúsok közül a kompon volt 339 ember A Dunába halt ebből 216 ember Megmenekült 183 ember Meghalt a 10 éven aluliak közül 4 ember 10-15 év közöttiek közül 46 ember 15-20 év közöttiek közül 19 ember 20-40 év közöttiek közül 44 ember 40-50 év közöttiek közül 32 ember 50-60 év közöttiek közül 29 ember 60-70 év közöttiek közül 22 ember 70 éven felüliek közül 13 ember Ismeretlen korú 7 ember Összesen- 216 ember Meghalt 35 férfi ésl81 nő.Aviszszamaradt árvák száma meghaladta a 150-et. Emlékek Streicher József, a lánglelkű, buzgó volt paksi apátplébános kezdeményezésére, az ő és a hívek adományaiból a szerencsétlenség színhelyén, a parton, szép Jézus Szíve emlékszobrot állítottak, hogy itt imádkozzanak a paksi hívek mindazokért, kik a Duna könyörtelen hullámai között lelték szörnyű halálukat. Ugyancsak Streicher József apátplébános buzgólkodása folytán, a paksiak áldozatkészségéből és különféle adományokból megépült a paksi gyönyörű új templom, mely Jézus Szentséges Szívének tiszteletére lett felszentelve és ugyanekkor az egész hitközség ennek a Szentséges Szívnek lett felajánlva, örök emlékül, hogy a paksi hívek Jézus drága Szíve iránti mélységes szeretete, minden baj és szenvedés ellenére is változatlanul él, mert J ézus Szíve - a minden vigasztalás kútfeje - volt és marad a paksiak élete és feltámadása, békessége és kiengesztelése. A nagy szerencsétlenség ötvenéves emlékének megünneplése Gaál János, a paksiak jelenlegi apátplébánosa, a nagy elődök méltó utóda, eddigi paksi működése c--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------n Változtatás nélkül adjuk közre ezt az írást, amely az 1887. évi nagy kompszerencsétlenségről szól. A szerző 1937-ben vetette papí rra, „újrafogalmazása” 1987-ben történt.Közlésére kizárólag a Paksi Hírnök jogosult ami megtiszteltetés számunkra, ugyanakkor azt szeretnénk, ha a krónikás elbeszélése széles körben ismertté válna. .Lehelet, átvonuló árnyék az ember élete” - gyönyörűen megfogalmazott gondolat amely akár példaértékű is lehet hiszen az emberszeretet buzgalmából fakad. S valamiképpen rekviem is, mert gyertyát gyújt szavakból, égig-lobogót azokért is, akiknek csontjaik immár az örök-áradó Dunában kavicssimaságúvá csiszolódtak. k__________________________________________:_____________________________________________________7 Lehelet átvonuló árnyék az ember élete III.
