Paksi Hírnök, 1991 (3. évfolyam, 1-22. szám)

1991-01-17 / 1. szám

Állam leszek, ha... Úgy döntöttem, ha felnövök állam leszek. Higgyék el nekem, ma államnak lenni a leg­nagyszerűbb dolog. Szegény. Hát persze, hogy szegény, de hősies tettek végrehajtója. Először azonban fel kell nőni. Kibírni a bébitipegőből egy felnőtt cipőbe. Na, de a ci­pőt hagyjuk, mert több okot is tudok kapás­ból, ami a kényelmes viseletét és a biztos já­rást gátolja. Nemcsak a minőségét értem ez alatt és méregdrága mivoltát, hanem az út­­kéreszteződések előtti dilemmákat. Nálunk mindig a válaszutaknál kezdődött az igazi baj. Még véletlenül sem jó irányba indul­tunk. A véletlen meg rossz rendező és olyan dolgokat is megláttatott, amit nem kellett volna. Állítólag minden út Rómába vezet, na és Európába. Még szerencse, hogy útba esik. Szinte már Európában vagyunk - sajnos, csak papíron. Persze nagy lépés volt ez, csak a „szinte már” ne lenne. Az embernek el­megy a kedve a sok lehet, talán, esetleg, mégsem vagy mégis(?) hallatán. Nem úgy áz állam. Ö tudja a dolgát. Sze­gényen és büszkén neveli farkasait és bárá­nyait, utóbbiakat leginkább kezessé. A ki hallott már olyant, hogy az állam orra alá borsot törtek. Hát már a bors miatt is érde­mes kitartani elhatározásom mellett. Igaz, nincs még gyakorlatom, de nem kényeske­­dem. Különben már hasonlítok is az államra, - elvégre a gyereke vagyok - mert nem szeretem a drámákat, rossz végük van. Még az is elképesztő, hogy a teljes átalakuláskor derül ki, hogy mi lakozik bennem. Ami hazugsággal kezdődik, nem végződ­het őszinteséggel, mert az már nem lesz hi­hető. Szóval nagyon sok mindent kell meg­tanulni, de vállalom, mert hiúságom, lehet, hogy kloroform-hiúság, de hiúság. Büszkeség is van bennem - koldusbüsz­keség - mert tévedésből a jobbik lábamat vágták le, s utána derült ki, hogy a rossz el­kezdett gyógyulni. Ebből a gőgből még lej­jebb kell adni - ahogyan látom. Nekem van akaratom is, megtanulok főz­ni. Finom diplomáciát kotyvasztok, s úgy megfűszerezem adókkal, hogy a Gundel fő­szakácsa sárga lesz az irigységtől. Hirdetem a demokráciát, s tanulékonysá­gom bizonyítékául szolgáljon, hogy csende­sen a hátak mögött - a karmestert figyelve - mert a rezesek túl hangosak és elnyomják a finom hangszerek lágy hangzását.- di - va -Százszor jaj... Százszor jaj annak, aki lát Életem sok, drága éjét így virrasztottam át. Elmélkedve a világ pusztulásán Égetvén telkemet, rettentő kísértések lámpásán. Én bolond, balga lélek Énekemmel rég a homályban élek Gondolák részegségig vittek a remegő vízen Méghogy én bolond? csak költő Ki átevez Kháronnal a világegyetemen. ALMÁDI ÉVA Kedves „Háromgyerekes Apa!” Nem írt külön jeligét, dehát így sem téveszt­hető össze. Úgy véljük, hozzánk intézett leve­léről felesége is tud. Köszönjük bizalmukat, hogy családjuk életének fontos döntésében részt vehetünk. Amint írja, három gyermekük közül a kö­zépső, aki most érettségiző fiatalember, igen tehetséges. Ahogy leveléből kitűnik, másik két gyermeke nem kevésbé fontos, s úgy tűnik nem is becsüli őket kevesebbre. Ritka jó érzéssel olvastuk levelét, megkísé­reljük, hogy az Ön által kívánt ötlettel szolgál­junk. Leveléből nem derül ki, másik két gyer­meke fiú-e vagy leány. Igaz, nem tudunk so­kat, következtetünk csupán: a három közül egyik - a középső - tanul Pannonhalmán. Nézze el nekünk, ha közhelynek tűnő meg­jegyzést teszünk, de néha nagyon hasznos a hétköznapi igazságokat kimondani. Neveze­tesen most azt, hogy a legtöbb amit szülő a gyermekéért tehet: a szeretet (s annak kimuta­tása), valamint azok a lehetőségek kibonta­koztatásának nyújtása, amelyekkel a gyermek rendelkezik, röviden: a jó nevelés, ajó iskola. Pannonhalma három évvel ezelőtt - amikor Önök beíratták a fiúkat az ország legszínvona­lasabb oktatást nyújtó intézete volt. Nemcsak tantárgyakat, viselkedést is tanítottak, s meg­felelő viselkedés nélkül egyre kevésbé lehet boldogulni. Tudjuk, ez az iskola nem olcsó. S most - úgy tűnik leveléből - ezen az iskolán keresztül nyílna lehetőség angliai továbbtanu­lásra. És ez is sokba kerülne. Szeretnénk tájékoztatni, hogy nem túl sok, de itt is található már néhány alapítvány, aho­vá ösztöndíjért lehet fordulni. Az egyik: a So­ros-alapítvány, amelyet Soros György hozott létre, megtalálható a Magyar Tudományos Akadémia épületében, Budapest, V., Arany János u. 1. A Kuratórium elnöke: Vásárhelyi Miklós országgyűlési képviselő. írjanak nyu­godtan, válaszolni fognak, reméljük kedve­zően. Ha jól értettük, és tényleg az iskolán keresztüljutott el Önökhöz az angliai tanulási lehetőség híre, de ha mégsem onnan szárma­zik, akkor is elsősorban az osztályfőnökkel be­széljék meg. Szinte kizárt dolognak tartjuk, hogy ne lennének nemzetközi kapcsolatai a Szent Benedek-rendnek. Másik: most hozott létre pontosan az Önök számára fontos célra Göncz Árpád, köztársa­ságunk elnöke, akihez egyre többen csatlakoz­nak, egy újabb alapítványt. S bár őszre ebből is lehet valami, ez még alakul éppen. Ha sikerül is a Soros-alapítványból segítsé­get kapniuk, az utazási költség s néhány „apró­ság” amelyre szükség lesz, így is komoly anyagi megterhelést jelent ma Magyarorszá­gon. A levélből, mellyel megtiszteltek ben­nünket úgy tűnik, jó családi légkör uralkodik Önöknél. S akkor talán a másik két gyermek kevésbé érzi „kivételezett”-nek a harmadikat, akire többet áldoz a család. Mert azt javasol­nánk: ha egyetlen módon megvalósítható az angliai tanulás, kérem tegyék meg. Ennél oko­sabban szeretni aligha lehet gyereket, mint ki­nyitni a világot neki. Annyi örömet biztos fog okozni Önöknek, mint valamilyen vállalko­zás, s úgy tűnt a leveléből Önök az ilyen fajta „befektetést”, amely nem pénzben kamatozik, ugyancsak értékelik. Sok szerencsét kívánunk, kérjük értesítse­nek minket a fejleményekről, vagy ha egyéb ügyben segíthetünk. Szívélyes üdvözlettel: a GONDÜZŐ Kedves „Emma”! Köszönjük levelét, részletesebb választ kö­vetkező számunkban adunk. Reméljük az ag­gódva várt karácsony baj nélkül telt el. Nyu­­godtabb, boldogabb új esztendőt kívánunk, üdvözlettel: a GONDÜZŐ PAKSI HÍRNÖK 18 1991. JANUAR 17.

Next

/
Thumbnails
Contents