Paksi Hírnök, 1991 (3. évfolyam, 1-22. szám)
1991-06-05 / 8. szám
1991. június 5. 13 PAKSI HÍRNÖK HITÜNK ÉS ÉLETÜNK Elsőáldozás HflHH Akit szeretünk, annak örömében és bánatában is osztozni akarunk. Az Úr Jézus földi életének legfontosabb eseménye kereszthalála és a föltámadása volt, amelyet a szentmise jelenít meg számunkra. A szentmisén való résztvétel Jézus Krisztus meghívásának az elfogadása, de egyben kifejezzük, hogy az 0 tanítványainak a közösségéhez tartozunk. Mit jelent a szentmisén való részvétel? Sokkal többet, mint a templomban jelen lenni. A részvétel nem közömbös végignézése és meghallgatása az ünnepségnek, - ennél sokkal több. Találkozás az Istennel és a hittestvérekkel. Olyan találkozás, amely megerősít a hitben és a szeretetben. A közösségi részvételnek vannak belső élményei és külső jelei. Az első keresztények számára természetes volt, hogy az Úr napját, Jézus feltámadásának a napját „kenyértörésben” való részvétellel ünnepelték meg. Később egyre többen voltak, akik már beleszülettek a kereszténységbe - anélkül, hogy ezért áldozatot vállaltak volna. Ennek következtében a szentmisén való részvétel, erőforrás helyett inkább egy ünnepi összejövetel lett. így vált szokássá, hogy jelen voltak a szentmisén, de nem áldoztak. A szentáldozást parancsba foglalni nem lehet, legfeljebb évenként egyszer. így lassan kialakult a köztudatban, hogy van a vasárnapi szentmise - amely kötelezettség, parancs - és van egy másik kötelesség, az évenkénti egyszeri szentáldozás. Tudjuk, hogy ez a szemlélet nagyon is helytelen, mert aki ennyivel megelégszik, aligha nevezheti magát öntudatos, nagykorú kereszténynek. Az első áldozás, az egyház történelme folyamán mindig életkorhoz volt kötve. X. Pius pápa szorgalmazására azonban ezt az életkort az egyház leszállította és így talán nem is az évek száma a mérce, hanem inkább az, hogy a vallását gyakorló gyermek mennyire él együtt azzal a gondolattal, hogy ő az Isten gyermeke és Jézus Krisztus barátja. Ezt lehet ismeretekkel gyarapítani, vagyis tudást adni, de sokkal többet jelent a gyermekek neveltsége, lelkülete, Isten szeretete, a felebaráti szeretet tudatosítása, az egymás segítése - és mindehhez az erőforrás, a segítség a Jézus Krisztussal való találkozás, barátság. Vagyis nem elsősorban a kor számít, hanem az, hogy a gyerekek lelkületével foglalkozunk-e - nem a tudás számít, hanem a neveltség. Hogy mennyire szükség van erre a neveltségre, erre a lelkületre - annak hiányát egyre jobban tapasztalja a társadalom. Nem hiábavaló az a törekvés, hogy az egyházi iskolák minél előbb lépjenek be az iskolarendszerbe. Nem mintha ez minőségi javulást jelentene a tudásban, de szemléletben egészen biztosan. Az elmúlt években Pakson az elsőáldozók száma átlagosan 70 körüli volt, vagyis körülbelül egyharmada az évi keresztelteknek. A szülők ígérete a kereszteléskor, hogy gyermeküket a keresztség szellemében nevelik - ennyire lemorzsolódott Ennek két oka volt: az egyik az uralkodó ideológia, mert a hittant tanuló gyerekek hátrányt szenvedtek előmenetelükben. És melyik szülő kívánta azt gyermekének, hogy hátrányt szenvedjen? Ennek ellenére mégis voltak, akik mindezt vállalták hittel és meggyőződéssel, pedig sok esetben az egyház sem tudott segíteni. A másik ok az, hogy a szülőkben sem volt meg a hitbéli meggyőződés. Az pedig teljesen hibás alapállás, hogy a gyermek maga döntse el, hogy mit akar. A nevelés éppen abban mutatkozik meg, hogy gyermekeinket nem hagyjuk magukra döntéseikben, hanem segítjük őket sőt befolyásoljuk őket és akaratunkkal igyekszünk hatni rájuk. Az idei esztendőben közel 180 az elsőáldozók száma. Szükséges aláhúzottan hangsúlyozni, hogy nem a mennyiség és a statisztika a fontos, hanem a meggyőződés és az elkötelezettség. Hogy az idei esztendőben ennyi gyermek járul az elsőáldozáshoz, annak egyik indítéka az, hogy a kötelező ideológia alól felszabadultak a szülők, de egy kicsit a pedagógusok is - hogy nem kerül hátrányos helyzetbe az iskolában az, aki vállalja azt hogy a vallási dolgokban is ismereteket kíván szerezni - és így a felsőbb osztályba járók is beálltak azok sorába, akik a szentségekkel kívánnak élni. A megnövekedett létszám némi külső segítséget is igényelt Itt mondunk hálás köszönetét a művelődési központ igazgatóságának, hogy rendelkezésünkre bocsátotta az Erzsébet Szálló nagytermét - vagyis a művelődés keretében helyet kapott az isteni örömhír is. Ugyanígy a Dunavend Kft, amely vendéglátói tevékenységével emlékezetessé tette az asztalnál való együttlétet és a Dunamenti Mgtsz. Szabadjon hinni, hogy ezzel mintegy hagyományt lehessen elindítani a jövőre. Gyermekeink növekedjenek korban, bölcsességben és kedvességben Isten és az emberek előtt! Szerezzenek sok örömet szüleiknek, álljanak az egyház szolgálatára a hitvallásban! PAX Egy ünnepről, ami újra az A keresztény egyház húsvéthoz kapcsolódó ünnepe pünkösd, amely május 10. és június 13. között található. A húsvétot követő ötvenedik napon kezdődik (görög pentekosztész - ötvenedik), a zsidó eredetű ünnep. A keresztény tanítás szerint Jézus mennybemenetele után a Szentlélek leszállt az apostolokra. Mint annyi más egyházi ünnep, ez is magába olvasztott népszokásokat, mégpedig a tavaszi és nyári napfordulóhoz kapcsolódókat Ilyen elterjedt szokás volt a falut bejáró pünkösdölés, a kislányok pünkösdi királynéjárása, s talán a legelterjedtebb, a legények pünkösdi király választása: a pünkösdi királyság. E naphoz kapcsolódik néhány vízzel kapcsolatos népszokás is. Ilyen például a leányok pünkösd hajnali fürdése Szeged környékén, hogy egész évre mentesek legyenek a kelésektől. Szintén szépségvarázsló szerepe volt a szent kutak vízében, vagy a pünkösdi harmattal való mosakodásnak S végül egy pikáns népszokásról: egyes helyeken a leányok mezítelenül szedték a rozsharmatot szemfájás és kelés ellen. A legelterjedtebb és legismertebb népszokás a legények pünkösdi királyválasztása. Ezt a szokást a környező európai népektől vettül át de rokon népeinknél a mai napig rendeznek versenyjátékokkal, főként lóversennyel összekötött tavaszi legényünnepet Hazai népszokásaink abban megegyeznek, hogy a királyválasztást megelőzték különböző versenyek, s hogy a versenyt nyert fiatalember egy évig a legények vezetője, bírája lett, aki hivatalos volt minden lakodalomba, összejövetelre. (E szerepből ered a már XVI. századtól ismert jelentése a pünkösdi királyság kifejezésnek: valami múló, értéktelen.) Rendkívül érdekesek, a mai szemmel talán kissé visszataszítóak voltak ezek a királyt választó versenyek. A finomabbak közé tartozott a lóverseny és a bikahajsza. Az előbbi „durvább” változata volt a gúnámyakszakítás, amikor is az utcán magasan keresztbe feszített kötélre a lábainál fogva egy libát függesztenek, s a legényeknek lóhátról, vágta közben kellett a libát a nyakánál fogva lerántaniuk s egyúttal a nyakát kitekerniük. (Természetesen a szárnyas este vacsoraként került a legények asztalára.) Hasonló „étvágygerjesztő” verseny volt a kakasütés. Ennek egyik változata szerint a legények a kocsma udvarán egy cölöphöz kakast kötöztek, tőle bizonyos távolságra a jelölt legény szemét bekötözték, kezébe cséphadarót adtak s neki így bekötött szemmel kellett agyoncsépelnie a kakast amit aztán persze szintén vacsorának tálaltak fel - már ha a legény sikerrel járt Tulajdonképpen elég nehéz együtt a Szentiélekre és az apostolokra, illetve a gúnámyakszakításra gondolni. De hát a magyar ünnepek többsége már csak ilyen kétarcú... (S talán éppen ezért érezzük jobban ünnepnek őket) KASZÁS ZOLTÁN
