Paksi Hírnök, 1991 (3. évfolyam, 1-22. szám)
1991-06-05 / 8. szám
PAKSI HÍRNÖK 10 1991. június 5. RAINER MARIA RILKE LIPOVSZKY CSENGE Gyermekkor Az iskolás-idő ott ring tovább, a szorongás, várakozás, a dohszag. Ó, mély magány, ó lomha lábú korszak... S aztán ki! Az utcák zengnek, lobognak, a tereken szökőkutak zuhognak, s a kertekben oly tágas a világ. - S rajtuk gyermekruhában menni át, másképpen, mint szokása a nagyoknak Ó, furcsa évek, lomha lábú korszak, ó, pusztaság! És mindezt messze végiglátni szemmel: hány férfi és nő; ember, asszony, ember, és gyermekek, másféle, tarka nép; amott egy ház s itt-ott egy kutya még, s reménység, váltva néma félelemmel Ó, balga bú, borzongás, puha szender, 6, roppant szakadék! És játszani: labda, diabolózás egy kertben, mely szelíden elfakul, s olykor fogócska is, vak nyargalódzás, cikázni a felnőttek közt vadul, de este léptünk tipegő, bohókás hazafelé, a szívünk elszorul -: Ó, egyre távolibb tapogatódzás, ó, tompa súly! És térdelve úsztatni óra hosszat a kis vitorlást szürke, nagy tavon, s feledni azt, mert szebb hajtót sodornak a hullámgyűrűk messzi a habon, s töprengeni a víztükörbe olvadt sápadt kicsi arcon álmatagon -: Ó, gyermekkor, száz elsikló hasonlat. Hová vajon? Fordította: KÁLNOKY LÁSZLÓ MESE Szeretsz? - kérdezte a Napsugár, de a szél vad suhogással, nemtörődöm illanással szállt tovább. Elbúsult a Napsugár, csillámlása megszürkült gyér ragyogással világította meg a Föld sarkait. Egyik napról a másikra megváltozott az idő. A zord Tél vette át a hatalmat s a természet vidáman lebegő színkendői rabruhává száradtak. Lesoványodott testén, mely nemrég buján viselte a Nyár roskadozó örömeit most búsan szállongtak a barna foszlányok. A Tél nem ismert kegyelmet A Napsugarat bilincsbe verte és egy sötét nyirkos pince fenekére vetette. A rácsba fogództak a bezárt hangok. A szürkületben a Szél megpillantotta a sínylődő Napsugarat. Védtelen volt és mégis elszánt Meggyötört de csodás. Kipirult arccal erőlködött a fényével, bár már igen fáradt volt A Szél megbabonázva nézte és egyszerre valami furcsa érzés hatalmasodott el rajta. Érezte a feszültséget a tagjaiban, a dühöt a makacsságot Feltámadt az ereje. A levelek kavarogtak. Egyre viharosabbá vált a levegő. Süvítő orkán szaggatta a fák gallyait A Szél lelkében eddig ismeretlen érzelmek lázadtak. Mindent megtett volna, csakhogy szabadon tudhassa a Napsugarat. A Telet elűzte a palotából, szétfújta a szürke felhőket A ködöt a párát is elkergette. A Napsugár már karjai között volt amikor halk dadogással megkérdezte - Szeretsz, kedves? A Földre ekkor boldogság költözött és kettejük frigyéből megszületett a Tavasz. Ha ismered a „megszelídített” állatokat s ráadásul még a rímfaragáshoz is értesz, könnyű dolgod lesz a verses rejtvénnyel. A kipontozott részekhez egy-egy állat nevét kell beírnod. Mire menne Tankréd lovag, Ha nem lennének a ................................................... Bármily bátor, kedves ................................................ Az oroszlánt ne játssza már! Régi törvény, szól a.................................................... Előbb-utóbb megbutulok. Mit nekem sok irka-firka, Nem olvasok, szól a ................................................... Zsiga sima szőrű......................................................... Szájában egy nejlonzacskó. Miért mérges ez a ...................................................... Nem tetszik a házibuli? Hegyoldalban kilenc .................................................. Vigyáz rájuk egy menyecske. Mozog az orra a......................................................... Ha répával felé nyúlnak. Alaptalan minden sértés, Tiszta vagyok, szól a .................................................. Játszik három csacska ............................................... Két kicsi s egy nagyobbacska. SZIGETVÁRI IMRE
