Paksi Hírnök, 1991 (3. évfolyam, 1-22. szám)
1991-06-05 / 8. szám
PAKSI HÍRNÖK 6 1991. június 5. KÖRKÉP ♦ PAKSI KÖRKÉP ♦ PAKSI KÖRKÉP ♦ PAKSI KÖRKÉP ♦ PAKSI Változó világ a szakmunkásképzésben Szakmunkásra szükség van - jó szakmunkásra még inkább szükség van. A profi szakmunkás elengedhetetlenül fontos. Mindenki egyetért azzal, hogy az átalakuló gazdaság minden területe jól képzett szakembereket igényel. Az eddigi mennyiségi szemléletről a minőségi igények kielégítésének irányába kell a képzésnek elmozdulnia. Ez az elvárás fokozottan igaz a szakmunkásképzésre. A tulajdonviszonyok változása folytán a magánvállalkozások számszerű növekedése, a piaci viszony(ok) mind jobban felkészült szakembereket igényel. Sikeres vállalkozó, biztos munkahellyel rendelkező alkalmazott csakis jól felkészült szakember lehet A jövő szakembereinek (gyermekeinknek) a felkészültsége, tudásszintje az új megoldásokat kereső oktatási formák legoptimálisabb megvalósításán múlik. Úgy gondolom - felelősséggel tartozunk! Az oktatás átalakítása nem mehet végbe rövid idő alatt, ám az átformálás módja, hatékonysága a fontos. Elsősorban szemléletbeli változást kell elfogadtatni a széles közvéleménnyel. Amennyiben elfogadjuk a piacgazdaság szükségszerűségét akkor belátjuk, hogy a piacon minden áruért szolgáltatásért a fogyasztónak „piaci” árat kell fizetnie. A másnak kifizetett valóságos ár jelenti elismerését a létrehozott értéknek, és így várhatjuk el a saját tevékenységünk elismerését is. Csakis ez a szemlélet oldhatja meg az értékevesztett fogalmak helyrebillentését, mint pl. oktatás, kutatás, munka, szolgáltatás stb. Sokan panaszkodnak munkájuk, tudásuk elértéktelenedése miatt, viszont amit meg kell vásárolni, az drága. Ez a fajta arányvesztés - értéktorzulás - egyfajta elégedetlenség forrása, mely ha sokáig tart, akkor érdektelenséget okoz és elindíthatja a leépülést, fejlődésképtelenséget Nem hiszem, hogy ez lenne a célunk. Ha elfogadjuk az előbb felsoroltakat akkor be kell látnunk, hogy a szakmunkásképzésben is „piaci” viszonyt kell teremteni. Mivel nem kötelező a képzés, mint az általános iskola, emiatt, aki tanulni akar, annak azt meg kell fizetnie. Tudom, ez a szemlélet nem szimpatikus, de az összes érvet ami emellett szól, nem ennek az írásnak a feladata felsorolni. Néhány érv közreadását mégis az indokolja, hogy a szemléletváltás ilyen formája elnyeri-e a „szakma” tetszését és a szülők reagálása az első - már megint fizetni - reakción túljutva lát-e realitást a megvalósításban. A mai állapotban senki sem érdekelt a szakmunkástanulók gyakorlati oktatását megoldani. A hetedik osztályosok szülei ősszel, tavasszal a jelentkezések időszakában meglepődve tapasztalják, hogy a szakmát tanulni akaró gyermeküknek nem találnak gyakorlati oktatóhelyet A szakmunkásképzésben a szemléletváltást indokolja az az alap, amelyet a profi módon - jól megtanult szakma jelent, mivel az élet hoszszú időszakára biztosítja és megalapozza a családteremtés, egzisztencia kialakítás anyagi alapját Vagyonnal nem rendelkező fiatal pénztőkével nem indulhat el, csak a szakma tudásának tőkéjével. Az előbbiekben ismertetett indokokon túlmutat az az igény, melyet a versenyhelyzet, a naprakészség, sokoldalú tudás, rugalmasság, alkalmazkodóképesség és még számos egyéb követelmény kielégítése jelent a piacon jelenlévőknek. A képzésnek az elméleti anyagon kívül, amely legyen alapos és naprakész, feltétlenül szükséges eleme kell legyen a gyakorlatias, minden helyzetben magát feltaláló és megoldást produkálni tudó szakember. Röviden: a képzés legyen életszagú! Felsorolásszerűen ismertetem az egyik lehetséges megoldást a szakemberképzés átalakítására, melyet az ötletadókkal, szűk körben kialakítottunk. Tehát:- a színvonalas képzésért fizetni kell (kinek - milyen módon?, szülő-tanuló!)- a gyakorlati oktatók szakmai és emberi képességeik alapján minősítő kategóriákba kerülnének- a jelentkező tanulók, képességeik és tanulmányi eredményeik alapján szintén különböző kategóriákba sorolhatók- mindkét fél pályázhat és választhat oktatót, - tanulót- a jól tanulók bizonyos idő után kevesebbet fizetnének, mint az átlagos tanulók- azok a tanulók, akik bizonyítottan jó képességűek, ám a „tandíjat” nem tudják megfizetni, az erre a célra létrehozott alapítványból részesülnének- ezen alapítvány pályázatok alapján ösztöndíjat, az oktatónak pedig finanszírozást nyújthat- a sikerszakmákban magasabb lenne a tandíj, mint az átlagos vagy hiányszakmákban- a rendszer működőképességét egy magánvállalkozás biztosítaná és az érintettek közötti kapcsolatrendszert koordinálná. A felvázoltak kifejezetten csak egy elképzelt rendszert, mint alapkoncepciót takarnak, nem volt szándékom technikai részleteket aprólékosan bemutatni. Mondhatni: a dolgok lényege az apró részletekben rejlik. Ám egy újságcikknek nem lehet célja az aprólékos ismertetés. Sokan, egyelőre nem legális módon, az oktatásért pénzt vesznek fel. Tehát a rendszer működik, csak éppen ellenőrizhetetlen módon, a nyilvánosság kizárásával és a kontraszelekciós elvek alapján, melyeket a társadalom éppen elítélt Számításunk szerint az általam ismertetett forma minden visszaélést kiküszöbölne és érdekeltséget teremtene a gyakorlati oktatóknak, valamint a tanulót, szülőt is jobb eredmények elérésére serkentené. Kimozdulhatnánk a középszerűségből. KOVÁCS FERENC Folyóirat Vasember A munka ünnepén jelent meg először a Vasember, a Munkástanácsok Országos Szövetségének érdekvédelmi lapja. Az újságban olvashatunk a május elsejék történetéről (1531-ben az itáliai Lucca városának selyemmunkásai tüntettek ezen a napon, Munkás Szent József napján bérköveteléseik teljesítéséért), Gáspár Sándor jelenlegi vagyoni helyzetéről, az állami vagyon sorskérdéséről. Thoma László filozófus az üzemi tanács történetelméleti szerepéről írt cikket. A lap közli József Attila: Vigasz című, 1933-ban írt versét és Palkovics Imrének, az országos szövetség elnökének parlamenti felszólalását, valamint Legitim érdekvédelem nélkül csak látszatdemokrácia lesz! címmel a vele készült interjút. A lap nyilvánosságra hozta a munkástanácsok országos szövetsége programnyilatkozatát és az ózdi finomhengermű dolgozóinak küldött szolidaritási nyilatkozatát is. g. n.
