Paksi Hírnök, 1991 (3. évfolyam, 1-22. szám)
1991-06-05 / 8. szám
1991. június 5. 3 PAKSI HÍRNÖK Apáról fiúra r Asványmúzeum nyílt Györkönyben Április 30-án bensőséges körülmények között - a helybéli iskolások verse és Rohn Mátyás polgármester köszöntője után - Makovnik István mutatta be az érdeklődőknek ásványmúzeumát. „Hazánk rejtett szépségeit hoztuk ide. Ezzel a kiállítással a hazaszeretet ügyét, Tolna megye közművelődését (ezen belül a földrajz eredményesebb tanítását) és a helyi idegenforgalmat kívánjuk szolgálni.” - ajánlotta a jelenlévők figyelmébe a Villányi-hegységben, a Balaton-felvidék vulkáni hegységeiben, a Bakonyban, a Vértesben, a budai hegyekben, az Eszaki-középhegységben gyűjtött kaicitkristályokat, valamint azok más ásványokkal (pirittel, cinkkel, ólommal) társuló, különböző szín- és formavariációit. A megvilágított polcokon néhány ősmaradvány, mint kőzetalkotó elem is látható. „Édesapám amatőr hegymászóként harminc-harmincöt évvel ezelőtt ismerkedett meg az ásványokkal. Mint a bélyeggyűjtő, aki először veszi le a borítékról a negyvenfilléres bélyeget. Azután önerőből, autodidakta módon képezte magát, szakembereket is meghallgatott és később egyre tervszerűbben bővítette a gyűjteményt - ami időközben védett lett - és művelődési házakban és iskolákban mutatta be. Először Fertőrákoson majd Fertődön, az Esterházy-kastélyban rendezett be állandó kiállítást annak egy részét hoztuk el ide - mondta ifjú Ma-Egy kalcitkristály a kiállításról kovnik István, akinek györkönyi házában talált otthonra a bemutató. Az ifjú ásványgyűjtő már öt-hatéves kora óta járja édesapjával a gyűjtőhelyeket. Jelen volt a megnyitón a fiatalabb fiú, György is, akinek a nevéhez egy eddig páratlan ősmaradvány (egy antilopféle koponyacsontja két szarvval) megtalálása fűződik. A györkönyi ásványmúzeum szombaton és vasárnap 9-18 óráig várja látogatóit, előzetes bejelentés alapján természetesen más napokon is. A csoportok (családok, iskolai osztályok, szakkörök, baráti körök) az iskola telefonszámán - 75-33-054 -, levélben pedig az Ásványmúzeum. Györköny 7054 címén jelenthetik be látogatási szándékukat. g. n. Jegyzet Ha egyszer az angyalok lenéznek erre a gyönyörű, de lelkekben sivár Földre, akkor látnák azt a borzasztó dölyfösséget, amely megcsillan az emberek szemében. És látnák azt, amikor az okosság köszön a butaságnak Ám észrevennék a költőt is, akinek lassan elfogy a pénze. Mert a sorrend megváltozott: először alkohol, cigaretta, kávé és végül kenyér. Vagy a lapszerkesztőt, amint az őrület írásjeleit igyekszik kibogozni, olvashatóvá tenni. Ha egyszer az angyalok lenéznének a Földre, biztosan észrevennék a liberalizmus köntösébe bújt embereket és a konzervativizmus zászlaját lobogtató hivatalnokokat. Az ingyenkonyhákat, s az utcasarkon kéregető gimnáziumi tanárt, aki a falra kovalens-kötéseket rajzol órabérért. S észrevennék a szegény embert, aki legalább annyira halandó, mint Tiborc panasza, az ötgyermekes angyalföldi proli ferdítésében Való igaz, megőszült fejem... Időm eljárt jaj s panasz között Ó, Istenem! Tekéntenél csak egyszer házamba élve látnád a panaszt előtted. Miért valék becsületes, hiszen, gazember lévén mostan kiemelt nyugdíjat élveznék. Ó, a jó magyarlaknak Sok pénzre van szükségük: és mivel mi annyit adni nem tudunk, tehát sovány nyakunkra APEH-et ültettek - ez már égbe kiált Tán nem is lehetne őket embernyúzóknak nevezni - nyúzásra bőr kívántatik, holott azt elődeik magok lehúzták már csontjainkról, így tehát ezek a húsba kénytelenek belemetszeni - Igaz, hogy a metéltetett sikolt de hisz arra nem szükség hallgatni, csak haszon lehessen. Román mintára 16°-ra távfűtött lakásainkban csaknem megfagyunk házunk panelfalai között Miniszterelnökünk csordaszámra tartja gyülevész szolgáit éppenséggel mintha minden hajszála egy őrzőt kívánna, sok állam- és tárcanélküli minisztert olyankor azt hinné az ember, hogy tán akasztani viszik, Úgy körül van véve léhűtőktől, s mi egy házmestert... alig tudunk fogadni. Ő fogadásokat ád szüntelen, Úgy, mintha a félvilág a pereputtya volna: nékünk kukáinkról elpusztulnak a guberálók, mivel magunk emésztjük el a hulladékot is. Jó minisztereink a legszebb autókon ficánkolódnak, - tegnap egy Volga, ma egy Mercédesz, holnap egy Opel-, nekünk potyáznunk kell a Metrón, ha robotra, úrdolgára megyünk Aki száz meg százezert rabol, bírája lészen annak, kit a szükség garast rabolni kényszerített. El kellene pirulniok, midőn asszonyaiknak ezüst-arannyal vert övék verődnek lábszáraikra, mert véres verejtékünk gyümölcse az. Tűrj békességgel! - ezt papolta pénzügyminiszterünk is sokszor, de néki a zsebe tele volt... ... Istenem! Mi haszna? Ha szorongat a jelen,... a jövő sem jön oly szép színben a szemünk elébe. Szép földeinket s gyárainkat privatizálják. S kártalanítják régi és új urainkat De mondd, Nagyúr! Ki kártalanítana bennönket azért, hogy orcánk izzadása ezideiglenig is ebek harmincadjára ment! Kölcsön? Szép pénz: de adhatsz-é hát mindenik szűkölködőnek? Visszaadja-e mindenik kamatos kamatostul s kamatadóstul egyetemben azt? Igen, szép hazám! Míg tűrhetém, tűrtem becsületesen, most már gazember is lennék, de késő, - Van már belőlek elég! GÁLOSI JÁNOS
