Paksi Hírnök, 1991 (3. évfolyam, 1-22. szám)

1991-05-22 / 7. szám

PAKSI HÍRNÖK 8 1991. május 22. „A tánc a fontos és az alkotói ...” Beszélgetés Mádi Magdolnával L K. Gy.: A táncról essék szó. Jubileumi műso­rodat nézve felvetődött bennem, vajon koreográ­fiáid mennyire építkeznek a néptánc hagyomá­nyaira és mennyire az új táncűvészet elemeire. Számomra szokatlan szimbólumrendszerrel dol­gozol: meglepő és látványos. M. M.: Ez tömegpszichológia, azt hiszem. A néptánc világában élek nagyon régóta, de szak­emberként nem tudok ma már végigülni egy két­órás, csak néptáncból álló műsort. Végül is köze­lebb vagyok, jobban ismerem az anyagokat, és más szemmel is tudom és akarom is nézni őket Meggyőződésem, hogy néptáncműsorokból fél óránál többet nem szabad - még a legszínvonala­sabból sem - előadni, mert nem befogadható a közönség számára. A táncaimat a közönségnek írom és nem a szakmának. És, ha a néptáncműsorba ritmikus táncokat építek be, akkor az pihenteti a nézőket és befogadóbbá teszi az azt követő néptáncra is. Nos, én felmértem az utóhangokat, és szinte mindenki kiemelte a Carl Orff és az Art of Noise zenéjére írt koreográfiákat, ezt a két tematikus táncot. Na most, ez egyrészt abból is adódik, hogy arra számítottak, csak néptánc lesz, másrészt pe­dig annyira kiemelkedett a műsorból, hogy szinte majdnem csak ez maradt meg. Nem vették észre, hogy egy olyan palóc táncot láttak, amit életük­ben soha nem láthattak még, mert most mutattuk be először. Vagy a nyitóképben a kalotaszegi tán­cot, amely a legnehezebb magyar néptáncok egyike. A férfi és női része annyira virtuóz és any­­nyira nehéz, hogy nincs még egy olyan magyar nyelvterület, ahol hozzáfogható nehézségű tánc lenne. Ezt sem vették észre, tehát akkor valahol engem igazolt a közönség. L K. Gy.: A szimbólumrendszernek fontos sze­repe van a néptáncban? M. M.: Igen, épp azt akarom mondani, hogy a néptánc-koreográfián belül is kérdezed, hogy mennyire autentikusak? Ha így is kérdezed, ak­kor ez nagyon érdekes kérdés. Én nem is úgy ne­vezném az együttest, hogy néptáncegyüttes, ha­nem táncegyüttesnek Mert én a táncban hiszek. A testbeszédben, a testmozgásban és ez nemcsak néptáncból áll. Ezen túl azért azt tudni kell, hogy a néptánc a mi táncunk. A magyar népnek a tánca és ez soha nem lesz századrangú. Most egy táncon belül is érdekes, hogy meny­nyire autentikus, vagy mennyire nem. Miután a színpadra állítjuk attól kezdve a színpad törvé­nyeinek kell érvényesülniük. Azért is mondhattuk a nyitó szövegben is azt, hogy magyar néptánc­hagyományokra épülő, feldolgozott koreográ­fiák, mert attól a pillanattól kezdve, hogy megko­­reografáljuk megírjuk és színpadra állítjuk, ez már nem lehet igazán csak néptánc. Tehát olyan­fajta autentikára nem lehet szerintem a színpa­don törekedni - lehet egy táncban -, de hogy minden táncot úgy teszünk föl a színpadra, ahogy a paraszt bácsik táncolták az egyszerűen elkép­zelhetetlen. Egyébként volt Magyarországon ilyen divat­hullám, s volt a szakmában is az elmúlt harminc évben. Szóval az volt a sláger, ha minél autentiku­­sabban táncolt valaki. Ezzel vissza is éltek. Annyi­ra, hogy eljutott addig a magyar néptáncmozga­lom, hogy az volt az igazi művész, aki a Kiss Józsi bácsinak a táncát, úgy ahogy a 80 éves Kiss Józsi bácsi táncolta, táncolta el a színpadon. De hát ez nem művészet. L K. Gy.: Ilyen volt a Gyöngyösbokréta moz­galom is? M. M.: A Gyöngyösbokréta mozgalomnak volt egy hatalmas előnye: az egész népet, néptáncot fölrázta, megrázta és egyáltalán odafigyeltek erre. L K. Gy.: Valahol össznépi is volt M. M.: Igen, össznépi volt, de rengeteg negatí­vuma volt, mert egymásra úgy hatottak az együt­tesek meg az emberek hogy aztán telekerült gics­­csel, de ugyanakkor pozitív hatása is volt, hiszen értékmegőrzésen is alapult Ugyanúgy, mint az elmúlt negyven évben a táncházmozgalom, ez nagyon klassz dolog volt, de csak addig, míg az egész Magyarországra rá nem akart telepedni erőszakosan. Különben ez olyan széles kérdés volt, amit nem lehet igazán megválaszolni, mert ha azt né­zem, hogy a gyimesi csángó oláhos az majdnem nem is koreográfia volt hanem egyszerűen föl­mentek és ezt a gyimesit táncolták a gyerekek, a kalotaszegi egy agyonstilizált tánc volt a palóc palóc motivikával, de mondani is akartunk vele valamit nemcsak egy tánc volt. A gyerektáncok­nál is elmondhatom azt, hogy a Kígyó panasza, amit Puskás András készített, és az első táncai kö­zött van, szerintem zseniális. L K. Gy.: Hol vannak a gyökerek és hol van az a pont, amely már teljesen Mádi Magdolna, ami egyszeri és megismételhetetlen? M. M.: Remélem nincs ilyen. Komolyan. Nem igazán értem a kérdést, tudniillik az összes tán­comnál mindig attól félek, jaj, csak Mádi Magdol­na ne legyen. L K. Gy.: Miért? M. M.: Mert semmiképpen nem akarom azt. - Ez megint egy jó kérdés...

Next

/
Thumbnails
Contents