Paksi Hírnök, 1991 (3. évfolyam, 1-22. szám)
1991-05-22 / 7. szám
PAKSI HÍRNÖK 6 1991. május 22. VISSZHANG Érdektelenség nem egyenlő az Ipartestülettel Miközben olvastam a tudósító írását a Paksi Hírnök 6. számában, különösen tetszettek személyes megjegyzései, kritikai megnyilvánulásai. Teljesen jogosnak tartom ma, hogy a tények, adatok mellett a véleménynyilvánítás is helyet kap a cikkben. Követendőnek tartanám a hasonló szerkesztői, tudósítói véleményezéseket a testületi ülésekről, bizottsági megbeszélésekről megjelenő írásokban is. (Tudom megfontolandó dolog, netán botorság, hogy egy lap a „kenyéradó gazdájának” működését, munkamódszereit egyéb ténykedéseit kommentálja, esetleg minősítse, kritizálja, de egy közéleti folyóirattól véleményem szerint ez elvárható.) Megmondom őszintén, hogy nem az előbb leírtak miatt fogtam tollat, mert azok csak az én magánvéleményemet takarják, és ugyan ki kíváncsi ebben a nagy kavarodásban holmi egyéni megnyilatkozásokra. írásra ösztökélt az, hogy a cikkben közöltekkel egy kis vitatkozni- és kiegészítenivalóra is leltem. Itt van mindjárt a cím: „ÉRDEKTELENSÉG = IPARTESTÜLET’! Ez így természetesen nem igaz, hiszen e testületből jelen voltak hatvanan és ha a tudósító félidőben nem hagyott volna magunkra bennünket, hallhatta, tapasztalhatta volna, hogy érdeklődő kérdések, magvas és kritikai megjegyzések is elhangzottak ezen taggyűlésen. Továbbá szeretném közhírré tenni, hogy van ebben az Ipartestületben egy olyan mag (kb. 10-12 fő), akikről mindent el lehet mondani, ami rossz, csak azt nem, hogy nem érdekli, nem foglalkoztatja őket a testületünk sorsa, jövője, a város élete, a gazdasági körülmények, amelyben dolgozni kényszerülnek, a politikai csűr-csavarok. (Úgy érzem, még akkor is kerülni kellene az általánosítást, ha emiatt a tudósítás szegényebb lenne egy frappáns, flikk-flakkos főcímmel.) Aztán: a Budapest Bank paksi igazgatója tehet arról a legkevésbé, hogy nem tudott kedvezőbb hitellehetőségeket biztosítani intézménye. Én nagyon jó dolognak tartom, hogy a különböző pénzintézetek elindultak a kis- és középvállalkozók felé, mert ők is tudják, hogy a jövő „felvirágoztatására” nekik van a legnagyobb esélyük. (Az más dolog, hogy a kormány csak ígérgeti a kisvállalkozások támogatását, de ennek gyakorlati megjelenéséből ez idáig vajmi keveset tapasztalhattunk.) Megint más: a vállalkozók szeretnének „nagyban” működni, de ehhez többek között hiányzik az előbbiekből következően a tőke és ami a legszomorúbb, a vásárlóerő. A vállalkozások erősítésének, fejlesztésének formáját az elnökség nem kívánja keresni. Csakhogy a jelenlegi gazdaságpolitika még ennek fontosságát kellőképpen nem érzi át. így mi csak várhatunk, illetve a merészebbek kockáztatnak. (Egy tudatos beruházásba a kockázat is beépül, de arra vigyázni kell, hogy ne az legyen túlsúlyban.) A következő: a helyi adókról ismertetés hangzott el, mert az elnökségnek csak a taggyűlés és a levelezés ad lehetőséget arra, hogy a tagokat megismertesse a rájuk váró kötelezettségekkel. Adózni kell (ezt senki nem vitatta), csak nem mindegy hogyan és mennyit. Ezért örültünk a Gazdasági Bizottság elnöke által elmondottaknak és rendkívül jó elképzeléseinek. (Nem elég, ha az elnökség megy fülelni a testületi ülésekre, a testületnek is keresnie kell bennünket úgy, ahogy ez taggyűlésünkön történt Szépen köszönöm!) Ötödször: a tagdíjfizetésünk valóban kritikán aluli. Ha nem történik változás ezen a téren, kétségessé válhat működésünk Sajnos nagyon kevesen érzik az információnak a nélkülözhetetlenségét (Egyelőre anyagi nehézségeink miatt „csak” informálni tudjuk a tagokat Gondolom, ha megszűnik a feléjük áradó hírzuhatag, csak akkor jönnek rá, hogy a pénzükért nemcsak tagkönyvet, de pénzzé tehető ismeretet tudást is kaptak) Még valami: elhangzott az, hogy hogyan lehet kihasználni a hamarosan elkészülő Iparosházat. A jelenlévők hallhatták hogy még tulajdonjogi viták vannak az épület körül, hiszen e ház az IPOSZ tulajdona, és az, hogy a sajátunkat építjük vagy másét, nem mindegy. Hogy a paksi iparosok otthona lesz-e a szép épület vagy ismét eladhatják a fejük fölül, mint a régi székházat, ez sem mindegy. (Érdemes lett volna végighallgatnia a tudósítónak a beszélgetés ezen részét is.) A hetedik megjegyzésem: az elnökség valóban tervezi lemondását, de úgy gondolom, nem kizárólagosan a felmerült nehézségek miatt, hanem azért, mert úgy érzi sikerült a régi rendszer és a jelenlegi demokratikusan működő Ipartestület beindítása közötti átmeneti időben biztosítani a működést. Ez volt a feladatunk. Menetirányba állítottuk a Paks és Vidéke Ipartestületet. Kemény két évi munka volt, elfáradtunk. A kialakított alapokra (önálló ipartestület, alapszabály, működési szabályzat, új adminisztráció, új székház stb.) építse fel az épületet egy új, egy lelkes, egy másik vezetőség. Mi tagok maradunk, ha kell, és ha igénylik majd segítünk, a tapasztalatainkat (mert bármennyire hihetetlennek tűnik, van ilyen) átadjuk. Jó lenne ha magasabb szinten is gondolkodnának azon, hogy hány évig tart az átmenet! Utolsó megjegyzés: talán nem volt szerencsés dolog olyan tudósítót küldeni, aki véleményünk szerint elfogult a testülettel szemben. SCHUCKERT JÓZSEF Paks és Vidéke Ipartestület alelnöke Tisztelt Szerkesztő Úr! A Paksi Hírnök 1991. május 8-i számában Érdektelenség = Ipartestület címmel tudósítás jelent meg Eördögh G. tollából. A cikk jelentős részére az igénytelen, helyenként érthetetlen fogalmazás jellemző, ráadásul a tudósító még a számszerű adatok nagyságrendi pontosságára sem ügyelt. Úgy vélem, hogy az Ipartestület az írás egészét érintő észrevételeit közölni fogja Önökkel, ezért csak a személyemet érintő pontosítások közlését kérem. 1. A testületi ülésen a Paks és Vidéke Ipartestület elnökének felkérésére tartottam tájékoztatást az önkormányzat VÁRHATÓ - a helyi adókra vonatkozó - koncepciójáról. 2. A tájékoztató lényege az volt, hogy a helyi adókról szóló törvény értelmében 1992. január 1- jén megszűnő adók milyen mértékben érintik a város költségvetését, valamint az, hogy ezt a kb. 55 millió Ft kieső adót miként lehet az említett törvény helyi alkalmazása révén - a település lakói, vállalkozói, üzemei érdekét, érzékenységét lehetőség szerint nem sértve - pótolni. 3. Teljes félreértés az ún. speciális adóról szóló kitétel, megtoldva azzal, hogy „az erőműre akarják kivetni”. Többször szóba került ugyan az ún. iparűzési adó, de az sem nem speciális, sem nem szuper szelektív, hacsak a képviselőtestület nem hoz ilyen döntést, hogy a várhatóan kivetendő adó mentességi körét az erőmű kivételével mindenki kiterjeszti... - no, de ez már az irónia területe. A riporteri tájékozatlanság más kérdés formában is kiderül. A fent jelzett lapszám Mi történt a képviselőtestületi ülésen? c. riportjában Eördögh Szaniszlóné nem velem, hanem Paks polgármesterével mondatja el, hogyan „éreztem” az ÖMV cég paksi benzinkút-telepítési szándékával, illetve a polgármesternek az ügyben játszott szerepével kapcsolatban. Sajátoságos, speciális, hogy úgy mondjam, szelektív figyelem. Egy polgármester mégiscsak jobban tudja, hogy mit gondolok, hogyan „érzek”, mint én magam. Ezzel szemben talán az sem érdektelen, hogy ’ mit mondtam. Ha a tudósító kivárta volna az említett testületi ülés végét, maga is lejegyezhette volna azt a néhány konkrét gazdaság- és várospolitikai jellegű észrevételt, melyet a döntéselőkészítés folyamatára tettem. Akkor talán még a polgármester úr sem mérgelődik - a véleménye szerint is - önkényes riporteri kiemelések és átfogalmazások miatt. Paks, 1991. május 9. HAJDÚ JÁNOS az önkormányzati képviselőtestület gazdasági bizottsága elnöke Tisztelt Hajdú János képviselő úr! Köszönettel veszem a cikkemhez fűzött pontosításait A tényszerű tájékoztatás végett azonban szükségesnek tartom megjegyezni, hogy az ominózus ipartestületi ülésen ön a következőket mondta: „A PAV-ra speciális törvényt kell alkalmazni... Meg kell adóztatni!... Ha megtaláljuk a kiskaput, megtaláljuk az adózási formát is...” EÖRDÖGH GABRIELLA * * * Jegyzet Az indulatok a mélyből fakadnak föl. Aztán jönnek a nyomozások, gyanúsítgatások vérmérséklet szerint. Mert ugye ez is hozzátartozik a dolgok természetéhez, akárcsak a bujdosó félelem. Nos, ami az utóbbit illeti, kinek-kinek talán van is mitől. Azonban nem hiszem, hogy arról lenne szó, amit sokan szeretnének látni, tapasztalni. Tehát nem arról van szó, hogy szerkesztőként felbérelem munkatársaimat arra, hogy írásaikkal, fotóikkal indulatokat kavarjanak. Hanem inkább a tisztesség indítja őket, hogy tudósítsanak. Az elesettekről, az idősekről, akik szívükben szégyenkezve hajnali két órakor várják a szenesvagon érkezését. Vagy akik úgy lopódznak a városszerte szétszórt kukákhoz, mint a megvert eb. Ez a dolgunk és mi tesszük is. Ha kell hajnali kettőkor, és úgy öltözve ahogy tudunk. Hiszen ki hallott már olyant, hogy az igaz szót vállaló öltönyben botorkáljon a szénhegyek között. És vajon olyat ki hallott, hogy egy újság szerkesztőjét utasítsák arra, hogy ne készítsen felvételt, mert az a szakállas férfi ott a telepen nem beszámítható. Kijelentem: a tudósító nem rögzített semmit, csak beszélgetett. És elolvasta az érkezők névsorát, melyen egyazon név kétszer is szerepelt. Nem fenyegetett, de bocsánatot sem kért, mert nem volt miért. És ma sem teszi, még akkor sem, ha szóban életveszélyesen megfenyegetik. L Jl ^-t/ú -A lt+S>L& CXi
