Paksi Hírnök, 1991 (3. évfolyam, 1-22. szám)
1991-05-22 / 7. szám
1991. május 22. 3 PAKSI HÍRNÖK Hogy érzi magát, képviselő úr? percemberkék a pillanatba botlanak bele” A parlament munkáját figyelemmel kísérve, e lap hasábjain is gyakran olvashatunk a Tolna megyei képviselők felszólalásairól, javaslataikról, kezdeményezéseikről. De vajon mi minden történt velük a képviselővé választás óta eltelt közel egy évben? Sorozatunkban munkahelyén, az Országházban beszélgetünk egy-egy képviselővel arról, hogyan sikerült magára találnia új szerepében, hogyan alakult élete e „kettős kötődésben”.- Képviselő úr, Ón a választások után azt mondta, hogy mindenképpen megpróbálja őszszeegyeztetni a lelkészt hivatást és a képviselői feladatokat. Hogyan sikerült megoldania ezt?- Tulajdonképpen nem is én oldottam meg, hanem volt püspököm, dr. Tóth Károly, aki hatalmi eszközökkel négy év fizetés nélküli szabadságra kényszerített. 12 lelkész van a parlamentben. Ezek közül 11 folytathatja lelkészi hivatását, csak rajtam verték végig azt a büntető szankciót hogy a lelkész, ha politikai pályára vetemedik, akkor elveszti a hivatalát- Teljesen megszűnt a kapcsolata a dunaszentgyörgyi gyülekezettel?- Szerencsére nem. A büntetés csak félig sikerült, mert a hivatalom megmaradt sőt helyben lakhatom - köszönet a gyülekezet kiállásának. S kaptam egy számomra roppant fontos adományt: havonta egyszer felmehetek a szószékre. Havonta egyszer a dunaszentgyörgyiek is hallhatnak, mint papjukat s minden hét végén láthatnak...- S hét közben, a parlamentben milyen feladatai vannak?- Tagja vagyok az emberjogi és kisebbségi bizottságnak, lelkészként ez a szakterületem. Ez az a terület ahol úgy szólalhatok meg, úgy mondhatok kritikát úgy tehetek javaslatot hogy azért vállalhatom a felelősséget akár mások rosszallását is.- Egyik nyilatkozatában azt mondta, hogy a lelkészgyűléseken mindig a kontrás szerepét játszotta. Most változott a helyzet, változott a szerep: Ön a kormánypárt frakciójának tagja...- Csak félig változott. Kormánypárti képviselőként sem viselkedem másként mint „rebellis” koromban. A hibákat észreveszem, szóvá teszem. Ugyanakkor nagyobb a rálátásom, s a lelkészi mentalitás is hozzájárul ahhoz, hogy szavaim mögött ott a megértés, a megbocsátás. Valahogy egy kicsit mindig a jövőben élek. Mások a múltból, mint egy mély kútból bányásznak elő érveket és bizonyítékokat s bunkónak használják, a percemberkék a pillanatba botlanak bele. Én abszurd módon szeretnék a jövőben élni és a jövőből viszszatekinteni a jelen állapotba, az örökkévalóság szempontjaiból visszafelé nézve, „aláfigyelve” a dolgokra. —A választásokon minden korosztály számára ígért valami kapaszkodót, egzisztenciális vagy erkölcsi fogódzót: a fiatalok számára perspektívát, a középkorosztály számára létbiztonságot, az időseknek nyugalmat. Ma hogyan látja mindezt? Milyen esélyt lát ezek megvalósulására?- Mindezeket most is fontosnak tartom. Annyira, hogy ma sincs semmi, amivel kiegészíteném. Hogy milyen jövője lesz fiataljainknak? Én most szeretnék húszéves lenni! Nem a fiatalság, hanem a fiatalok előtt álló lehetőségek miatt Létbiztonságot ígérni a középkorúaknak valóban kényes kérdés most, amikor szanálások, csődeljárások folynak, amikor sokan rettegve várják, hogy mikor kapják meg a munkakönyvét. Ezt azonban csak átmeneti állapotnak tartom. Nem becsülöm alá azoknak az embereknek az érzéseit akik benne vannak ebben az átmeneti állapotban, de ha már a fiatalok biztos jövőjéről beszélhettem, akkor úgy gondolom, hogy a középkorúak is ezt a lehetőséget kapják. Bizonyos statisztikák szerint öt éven belül megkétszereződnek, megháromszorozódnak lehetőségeink. Több reménység és több bátorság kell! S mit mondhatok az időseknek, akiknek nem tudni, hogy hónapjai, évei, s milyen évei vannak vissza? Mózes példázatával üzenek nekik. Mózesével, aki Kánaán kapujához érve nem mehetett be, de Isten megengedte neki, hogy legalább láthassa. Ez a rálátás már most is adott; annál nagyobb lelki béke pedig nem lehet, mint tudni azt, hogy bármilyen rossz volt az életük, nem volt hiábavaló.- Köszönöm a beszélgetést. NAGY JANKA TEODÓRA Mindszenty József bíboros, prímás, esztergomi érsek temetéséről A borult, szeles, hűvös idő sem volt akadály annak a mintegy 70 ezer embernek, aki 1991. május 4- én eljött Esztergomba, hogy tiszteletét, háláját fejezze ki Mindszenty József földi maradványainak végső nyugalomra helyezése alkalmával. Eljöttek a magyar és az osztrák egyház vezetői, a kormány tagjai, Alois Mock osztrák külügyminiszter, a külföldi nagykövetségek tagjai, ott volt Habsburg Ottó, a Mindszenty Alapítvány képviselői, a máltai lovagrend tagjai, az egyházak, rendek tagjai és a hívők nagy serege. A gyászszertartást Opilió Rossi bíboros, a Szentszék képviselője celebrálta. O közölte a Szentatya üzenetét „Esztergom rendíthetetlen bíboros-érseke magasztos erények példáját adta a katolikus világnak. Egy nagy lelkipásztor méltóságával hordozta a fejére helyezett töviskoronát: olyan magasztos egyházi személy emlékét hagyta ránk, aki hosszú éveken át tudott imádkozni és szenvedni népéért” Antall József miniszterelnök beszédében kiemelte: „Magyarország fél évszázados idegen elnyomás és diktatúra után temetésekkel, újratemetésekkel, a halottakra való emlékezéssel születik újjá.” Mindszenty József a magyar történelem kimagasló személyiségévé vált hajthatatlansága, elszánt kiállása az egyház, a hívők érdekeiért jellembeli szilárdsága örök értéket jelent A sok szenvedésen, kínzáson átesett, de meg nem tört főpap írásos testamentuma így szól: „Ha Mária és Szent István országa felett lehull a moszkvai hitetlenség csillaga, vigyék tetememet az Esztergomi Bazilikái Sírboltba.” Száműzetésének 20. évfordulóján, halála után 16 esztendővel kívánsága teljesült Tanítása, imája ma is útmutatást ad mindannyiunknak „Kérve kérlek benneteket emeljétek a csüggedteket és mindenfajta ellenszenvnek gyűlölködésnek mondjatok ellent Nagyon-nagyon lángol a gyűlölet a világon. De nekünk ne legyen részünk benne és a gyűlölettől mi álljunk rendületlenül a szeretet mellé, Isten trónjánál és a felebarátunk érdekében. Ha ez lesz az életünk akkor az üdvösség útját járjuk akkor dicsőségére válunk a magyar népnek és számíthatunk az örök üdvösségre, az örök dicsőségre.” Megemlékezett a magyarok nagy mártírjáról Habsburg Ottó, az Európa Parlament elnöke, Miklósházy Attila, az emigrációban élő magyarok püspöke, a Mindszenty Alapítvány nevében Mehrle Tamás, domonkos rendi szerzetes. Sinkovits Imre megrendítő előadásában hangzott el a Szózat, majd a kb. ezer főnyi énekkar és a jelenlévők közös magyar és pápai himnusza után Mindszenty József koporsóját körbevitték a téren és végül örök nyugalomra helyezték a bazilika altemplomának sírboltjában. A sírbolt bezárása alatt együtt imádkoztunk Mindszenty József szentté avatásáért A sírtábla felirata: Az élet megalázta - a halál felmagasztalta. Rómában a coelius-hegyi Szent Istvántemplom presbiter bíborosa. Magyarország utolsó hercegprímása, esztergomi érsek. Az üldöztetés idején a leghűségesebb pásztor MINDSZENTY JÓZSEF 1882. márc. 29.-1975. máj. 6. A háború viharában szilárdan helytállt a zsarnoki hatalom megkínozta és fegyházra ítélte Hazájának száműzöttje lett a Római Anyaszentegyház engedelmes fia volt hőn szeretett hazájának becsületét mindhalálig erősíteni akarta. Mariazellben temették el, halála után 16 évvel hazahozták. Itt békében nyugszik. DR. SZÉCHENYI ATTILA
