Paksi Hírnök, 1990 (2. évfolyam, 1-24. szám)
1990-01-15 / 1. szám
Megjelent a Szentgyörgyi Krónika decemberi száma, melyben Figler Jánosnak, a község református lelkészének a karácsony szegénységéről és gazdagságáról írt cikke, Gyöngyösi Ferenc Tömörkény világát idéző novellája olvasható. A felelős szerkesztő, Kaszás Zoltán - saját írásai mellett - közölte Petőfi Sándor A magyar nemzethez című versét is. A nyolcoldalas újságban begi ünnepségről. A lap mellékleteként valamennyi olvasó kérdőívet kapott kézhez, melyet kitöltve mondhatja el véleményét közérdekű helyi kérdésekről. A közvéleménykutatás elemzését januárra ígérik az újság kiadói. A Krónika egyelőre ötszáz példányban jelenik meg. Üdvözöljük laptársunkat! 9-i-Egy kis újság nagy kálváriája... Kalap. Ez a szó a legerősebb asszociáció mellett sem juttat sok mindent az ember eszébe, de ez év szeptemberétől három paksi középiskolás számára újabb jelentést nyert. Az öt betű már jóval több, mint egyszerű fejfedő: A kalap! Nos, ez a szerény dm ma már az ESZI kollégiumának kiadványát takarja, ami jogi okokból csak mint alkalmi kiadvány jelenhet meg. Bár ez a lap eléggé szűk közösségnek, csakis a kollégium lakóinak szórakoztatása, tájékoztatása céljából íródott, ma már (vagy még?), a viszonylag nagy érdeklődés miatt, amit iskolánk, sőt a Szekszárdi Egészségügyi Szakközépiskola Kollégiuma (!) is tanúsít iránta, a tervezettnél nagyobb, 250-es példányszámban jelenik meg. Komoly újságokhoz képest ez nevetségesen kis szám. Sajnos, lehetséges, hogy nagyobb a füstje, mint a lángja, mert az első szám bizony szerény külsővel lát napvilágot A fent említett három fiatalembernek - a szerkesztőknek - azonban ez is rengeteg munkájába került Egy kis ízelítőt kaptak az életből, ahol mindenért meg kellett küzdeniük. Ezt az állítást mi sem bizonyíthatja jobban, mint az a tény, hogy az „újság” első száma még most három hónapnyi vajúdás után született meg. Ki tudja, hogy az erőműbe küldött prototípus, amelyről a másolatok készülnek, hol, melyik rostán akadt meg három hétig. Most már elárulom, hogy a három szerkesztő közül az egyik írja ezeket a sorokat Barátaimmal két éve koptatom az iskolapadokat s tanáraim idegeit itt Pakson, így hát van némi tapasztalatom, s ismerem az itt uralkodó viszonyokat is. Nemcsak én, de mind a hárman azt hittük, jól tudjuk mire vállalkoztunk. Nekifogtunk, írtunk, írtunk, s fokozatosan rájöttünk, hogy ez nemcsak ennyiből áll. A tartalomnak formát is kell adni, nem is akármilyet! Ezzel ugyan kezdettől fogva tisztában voltunk, de arra a legrosszabb álmainkban sem gondoltunk, hogy ennyit fogunk bajlódni. Ráadásul mi hárman írtunk mindent, a rejtvénytől a sporthírekig! Ez még mind semmi volt ahhoz képest, amennyit az újságszerkesztő programnak kellett utánajárni! Na és a kezelését megtanulni - erről külön regényt lehetne írni -, szóval a minőségért meg kellett szenvedni! Egyedül még itt sem tartanánk! Nagyon sokat segítettek a tanáraink, sőt az erőműben is találtunk patronálókat! Persze van a dolognak napos oldala is, erről sem kell hallgatni. Úgy hiszem, mindannyian élvezzük és szívesen csináljuk, még ha pénzbe, fáradságba került is. Utaztunk, új ismerősöket tapasztalatokat szereztünk, s olyan kapuk nyíltak meg előttünk, amikről azt sem tudtuk, léteznek! S ezért még semmit sem kellett letennünk az asztalra, megbíztak bennünk, noha azt sem tudhatták látnak-e a munkánkból valaha is valamit! Most már úgy tűnik sínen van minden. Abba már nem hagyjuk, de a viszontagságok még nem értek véget! Ezután jön a neheze: a fogadtatás. De ha csak feleakkora lesz a sikere, mint amekkora port vert fel - már nyert ügyünk van! Hirsch Zsolt 1990. JANUÁR 15. 9 PAKSI HÍRNÖK háború dunaszentgyörgyi hősi halottairól megemlékező közsészámolót találunk az október 29-i, az első és a második világ-
