Paksi Hírnök, 1990 (2. évfolyam, 1-24. szám)
1990-03-14 / 5. szám
Miért hallgat a paksi polgár? A fenti megállapítás kijelentő mondatként jelent meg a Paksi Hírnök 11/2. számában, ami kérdőmondat is lehetne, mert sem az előfizetők 300-as létszáma, sem a reagálások száma nem nagy érdeklődést mutat a több mint 6 ezer paksi családból. Nem ismerhetem az okokat körülményeim folytán, mint idős nyugdíjas, csak keveset tudok mozogni az emberek között, de hogy nap mint nap újabb és újabb újság jelenik meg a standokon az biztos. Az is biztos, hogy ezek közül sok előbb-utóbb eltűnik a porondról. Mégis, hogy ne legyen a mi lapunk, a Paksi Hírnök az első a megszűntek között, csatlakozom Gálosi János szerkesztőbizottsági tag felhívásához. Ahhoz, hogy egy lap rentábilis legyen, előfizetőkre van szükség, amit csak úgy tudunk megnyerni a lap számára, ha olyan hírek, tudósítások jelennek meg, amik érdeklik a paksiakat illetve a vonzáskörzetébe tartozó települések lakóit. Én sem vagyok zsurnaliszta, annak ellenére, hogy gimnazista koromban, a szegedi 183. számú Kinizsi cserkészcsapat Előre című cserkészújságnak voltam a társszerkesztője. A lapot kézzel írtuk több példányban, melyben a csapat 3. számú Fecske őrse volt a szerkesztőbizottság. Mindig elfogyott a lap, pedig akkor is voltak országos ifjúsági lapok is mint a Zászlónk és sok más. Pakson hagyománya van a lapkiadásnak, amiről meggyőződhettünk az elmúlt időben látott különböző helytörténeti kiállításokon. Az 1990-es évek elején nem is egy sajtóorgánum került napvilágra éppen Pakson, ahol aztán a háborúk elnémították a múzsákat A Paksi Hírnökben nemcsak falrengető dolgokról lehet és talán kell is hírt adni, hanem a nagyon egyszerű hétköznapi dolgokról, melyek a lakosság némely rétegét érdeklik. így: süket fülekre talált észrevételem, az autóbusz-megállóhelyeken, rosszul elhelyezett biztonsági (zöld) homokos ládákról, ami akadályozta sok esetben a fel- és leszállást sőt veszélyt is okozhat, éppen úgy, mint a Táncsics Mihály utca sarkán, a magasított megállóhely annyira el van rongálódva, hogy ott könnyen baleset lehet és akkor vagy a Volánnak vagy a Városi Tanácsnak fizetni kell. És még sorolhatnám a rendetlenségeket városunkban, de a többit majd választás után, amikor megalakulnak a demokratikus önkormányzatok, amiről jó lenne többet is olvasni a Paksi Hírnökben, ami elvégre a mi lapunk. Bálint István Grafológiáról mindenkinek az estén kapott szellemi élményt. Igaz koraszülöttek vagyunk még, de élünk, s együtt tanuljuk és hirdetjük az élet fő tantárgyait a szeretetet és a tiszteletet. S így tudjuk majd értékelni, ami arra érdemes. Pakson, február 15-én a Munkásművelődési Központban nagy érdeklődés mellett kellemes, családias hangulatban zajlott dr. Agárdi Tamás izgalmas előadása a grafológiáról. Kedves, baráti légkörben hallottunk ennek a tudománynak a sokrétűségéről, hasznos alkalmazási területeiről. Dr. Agárdi Tamás lebilincselte és magával ragadta hallgatóságát s betekinthettünk egy csodálatos, számunkra még titokzatos világba. Ketrecbe zárt életünk színes foltja volt ez a rövid idő, mert felszabadulhattunk a mindennapok nyomasztó gondjaitól. Jó volt teret adni a képzelőerőnek, ami szabaddá teszi az embert és közel kerülhetett gondolat a gondolathoz, ember az emberhez. Lehullottak a gátak, a fékek, s kiszabadultak a kérdések, mert a kíváncsiságon túl ott szorongott a megismerés igénye. Mi sem bizonyítja jobban ezt az igényt hogy az előadás sikeres volt. Majd két órán keresztül feszült érdeklődés, kíváncsiság, feloldódó mosoly, nevetés jelent meg az arcokon. Lám elkezdeni nehéz csak valamit sokkal nehezebb abbahagyni, szinte lehetetlen, hisz olyan tág a világegyetem. Amit eddig elvesztettünk, ezen a napon egy parányi szikrában megnyertük. Megnyertük magunknak, s a jövőnek. Ha az elmulasztott éveket bepótolni nem is tudjuk, de igyekszünk felzárkózni a szellemi élet megújulási folyamatához. Bűnt követünk el, ha kizárjuk a tudást mint hatalmat - mégha el is fáradtunk az úton - ami alapja és biztosítéka egy nemzetnek. Adjuk át másoknak is a csodálatos varázs izgalmát ezen Ezt megvenni nem lehet beszélni róla kevés: tenni kell érte! Köszönjük az előadást dr. Agárdi Tamásnak, aki felejthetetlen élményt nyújtott és sokakban felébresztette az érdeklődést Ezúton köszönöm meg a Magyar Irástudományi T ársaság nevében az MMK dolgozóinak önzetlen segítségét akik csodálatos partnerei a szellemi életnek. Az előadás után többen kérték grafológiai tanfolyam indítását. Ennek a kérésnek örömmel teszünk eleget. A MIT keretében az MMK-val közösen meghirdettük a tanfolyamot amelyre még korlátozott számban jelentkezni lehet az MMK- ban, s bővebb felvilágosítást is kapnak a kedves érdeklődők. Kiss Gáborné MIT-tag 1990. MÁRCIUS 14. 13 PAKSI HÍRNÖK
