Paksi Hírnök, 1990 (2. évfolyam, 1-24. szám)
1990-03-14 / 5. szám
Egészségügy, hogyan tovább? Sokat beszélünk egészségügyünkről, mind országos viszonylatban, mind városunkban és annak környékén. Ezen beszélgetések mindig ott végződnek, hogy zsúfoltak a rendelők, korszerűtlen a műszerezettség, javítani kellene a helyzeten, de sajnos nincs rá pénz. Paks és környéke viszonylatában hosszú-hosszú évek óta felmerülő igény egy kórház építése. Ezen jogos igénynek nincs realitása, hiszen egy ilyen kórház felépítése 1 milliárd forint és akkor még nem beszéltünk a felszerelésekről és az intézmény fenntartásáról. Rendelőintézeti helyzetünkről az ott dolgozókon kívül még betegeink tudnának többet mondani, de ezen témát most nem feszegetném, hiszen mindannyiunk által ismert. Megoldás? Lenne. Új rendelőintézet mely 350 millió forintba kerülne. Ezt is azért írom feltételes módban, mert meggyőződésem, hogy az elkövetkező 10-15 évben erre pénzügyi fedezet nem lesz. Akkor hogyan tovább? Belenyugodni a megváltoztathatatlannak tűnő állapotba? Nem! Az élet felkínált egy lehetőséget mely lehetőséggel nem élni a betegeinkkel szemben elkövetett bűnnek tartanám. Konkrétan, miről is van szó? A volt pártház jelenleg üresen áll, hasznosításáról rövidesen határozni kell. Az utolsó tanácsülés elvi döntést hozott, elsőbbség: az egészségügyé. Orvos-egészségügyi vezetőkkel, műszaki szakemberekkel konzultálva a következő tervet dolgoztuk ki. Az épületből egészségügyi központot alakítanánk ki. A földszinti és első emeleti részeken rendelőket tervezünk. Itt helyeznénk el a központi ügyeletet, 20 ágyas megfigyelő-fektetőt, onkológiát, nőgyógyászatot, Család- és nővédelmi tanácsadót gégészetet szemészetet. Az átalakítás hozzávetőlegesen a 8 millió forintot nem haladná meg. Ebből 5 millió forint rendelkezésünkre áll, a PAV-tól kaptuk erre a célra. A különbözetet a jelenleg egészségügy kezelésében lévő, de az átszervezés során megüresedő ingatlan eladásából fedeznénk (Pongrácz-ház). A volt pártház felső két emeletét is az egészségügy részére szeretnénk hasznosítani, mely további szervezési munkát jelent Úgy érzem ezen átszervezéssel a többi rendelőintézetet is részben tehermentesíteni lehetne, így városunk lakóinak egészségügyi ellátását európaibbá tehetnénk. Ezen elképzeléseink megvalósításához az itt élők érdekében kérem, a lakosság hatékony erkölcsi támogatását. Dr. Brázay László A FIDESZ „csillaghullási” rendezvénye--------------------------------------)------------------------------------* Tisztelt főszerkesztő úr! A 45 évvel ezelőtti tragédiák, családi tragédiák szele csapott meg a Paksi Hírnök 1990. február 14-i számában első és második oldalán megjelent - a II. világháború áldozataira emlékező- és részükre kegyeleti hely állításáról szóló cikk olvasásakor. Elve a lehetőséggel magam is hozzá szeretnék járulni az áldozatok névsorának kiegészítéséhez. 1944. december Tjén Paks község elfoglalása, a szovjet csapatok bevonulása napján, vagy másnap életét vesztette a háború áldozataként Tapodi Vendel, Németh András, Tóth József mindhárman Paks, Tolnai úti lakosok. Tapodi Vendel leánya Tamás Jenőné Tapodi Erzsébet a Paksi Konzervgyár volt dolgozója, férje Tamás Jenő tanár volt a III. Sz. Általános Iskolában. Németh József és testvére Németh Katalin- Németh András gyermekei, jelenleg is a Tolnai út elején laknak. Németh Katalin egyébként a paksi városi tanácstól ment ismereteim szerint nyugdíjba. Tóth Józsefről Halász Sándor (1940?) paksi lakos - akinek Tóth József felesége a nagynénje volt (tud felvilágosítást adni). Az áldozatok névsorában két Haaz János is szerepel, sajnos van egy harmadik is: az én apám. Haaz János (1890— 1945), akit 1945. február 25-én szántóföldi szemléje során bestiális módon megsebesítettek (bajonettel átvágták a torkát, elvágva a nyelő- és légcsővé! hangszálakat), 1945. február 28- án „a légcső és nyelőcső nyílt, erőszakos sérülése, tüdőgyulladás és vérmérgezés” következtében hunyt el a szekszárdi kórházban. A tettesek ugyanis a barbár tett után (még egy bicska sem volt a zsebében) belelökték a jelenlegi paksi kenyérgyár alatti részben akkor meglévő kubikgödrök egyikébe, amelyek vízben álltak, ahonnan saját lábán keservesen hazavánszorgott: sokan látták a község lakói közül, 8 éves fejjel magam is... A tettesek személye katonai egyenruhájuk és nyelvük alapján nem volt kétséges. A sors fintora, hogy apám, aki az I. világháború után 3 évig volt orosz fogságban, jól tudott beszélni oroszul, így hónapokig tolmácsként dolgozott a paksi orosz parancsnokságon... A dunaföldvári járási hadigondozó bizottság 1947. február 15- én kelt határozatával (365/1947) anyámat hadiözveggyé -, apámat hősi halottá nyilvánította: az okmányt fénymásolatban mellékelem. Anyám évekig havi 67 Ft hadi özvegyi „nyugdijat” kapott.. Apám emlékének, a nővérem, a magam és gyermekeim becsületének tartozom azzal, hogy apánk neve is - az unokabátyám Haaz Mihály és a többi áldozatok mellett felkerüljön az emléktáblára. Az emlékhely és tábla felállításához egy szerény összeget 5000 Ft-ot ezennel megajánlok, amely összeget 30 napon belül a megjelölt számlára befizetem. P. S.: nevünket az idők során Haas-nak, Haáz-nak, Haász-nak, de igazán Haaz-nak írták. Haaz János 7030 Paks, Rákóczi u. 3. A/l. III. 7. * Mi kerül többe? A megemelt árú víz vagy a jó szomszédság? Nekem egyelőre a jó szomszédság, bár mondják, több család a vízért fizet többet Társasházban lakom, olyanban, ahol a lakások alapterülete azonos, de azokat igen változó nagyságú családok lakják. Naivan azt hittem, hogy nem az azonos méretű lakások takarításához használjuk azt a rengeteg vizet mely elfogy, hanem fürdésre, mosásra - ne adj Isten - WC- használatra. Az pedig mégiscsak független a lakás alapterületétől. Próbáltam erről meggyőzni szomszédaimat de hiába. A 15 éve alkotott alapszabály az alapszabály. Nem lehet ezen változtatni akkor sem, ha ésszerűtlen, ha igazságtalan vagy netán az alapító tagok fele már elköltözött. Ma az általam használt víznek - becslés szerint a 2-3-szorosát fizetem, hiszen kénytelen voltam alávetni magam a többség akaratának, de igazságérzetem lázadozik a rám kényszerített „adakozástól”. 1990. MÁRCIUS 14. 9 PAKSI HÍRNÖK