Paksi Hírnök, 1990 (2. évfolyam, 1-24. szám)
1990-03-14 / 5. szám
* Visszatekintés * jámin nem bírta cérnával és a következőket mondta: „Kedves elvtársak, a további félreértések elkerülése végett szíveskedjenek tudomásul venni, hogy ez az értekezlet nem hivatott arra, hogy azt vitassa: hol gazdaságosabb és hol nem az építkezés.” Aztán kiabálva mondta: „Szíveskedjenek tudomásul venni, hogy szovjet javaslatra Pakson fog megépülni az erőmű.” No ezután csend lett- Nem gondoltak a veszélyre?- Eszébe sem jutott senkinek Ezért nem értem az ófaluiakat Hát ki kérdezett meg bennünket, hogy idejön az erőmű? Senki! Mindenki tudta, hogy hoz valami fejlődést a falunak. Igaz, Novovoronyezsbe küldöttség ment megnézni az ottani erőművet így meg lettek nyugtatva az emberek Beszámoltak arról, hogy az erőműtől 4-500 méterre kertészet működött A nagy többség örült, mert fejlődést látott benne. A kevés méltatlankodás nem is az atomerőmű miatt volt, hanem egyesek attól tartottak, hogy Paks második Sztálinváros lesz. Ilyen irányú problémák viszont valóban voltak. Az erőművesek mérgesítették el a helyzetet Bántották az őslakók fülét a „na, bemegyünk a faluba”-féle megjegyzések Tehát nem úgy közeledtek a paksiakhoz, ahogyan kellett volna. Ennek következtében az őslakók egy része szintén ellenségesen lépett fel az erőművesekkel szemben. Nem kellett volna akkor így elkülöníteni a lakótelepet, keveredni kellett volna... Még egy igen lényeges dolgot hadd mondjak! Nem lenne szép tőlem, ha bármelyik utódomra valamilyen megjegyzést tennék de nagy bajnak tartom, hogy az akkori vezetés nem találta meg a kontaktust a Pónyáékkal. Óriási baj volt Én esküszöm önnek - egyszerű parasztgyerek létemre - hogy ha én akkor elnök vagyok háromszor annyit profitál a város... (Folytatjuk)-beri-Beszélgetés a volt tanácselnökökkel Sajnos, túl későn kezdtem el a visszaemlékezések rögzítését Kiss József, Németh Ferenc, Rangáné és Haag Ferenc már eltávozott közülünk, így a sort Aradi Imrével kezdem, aki 1958-tól 1972-ig volt Paks nagyközség tanácselnöke.- Imre bácsi! Milyen volt Paks a ’60-as évek kezdetén?- Csendes vidéki település volt Akkor folyt a tsz-szervezés.- Milyen munkavállalási lehetőség volt akkor a nagyközségben?- Akkor, 60-61-ben volt öt tsz, a legnagyobb üzem a konzervgyár volt. De ekkor már erősödött a költségvetési üzem, amelyet én alapítottam 1959-ben 40 fővel. Aztán itt voltak a cipészek, a téglagyár és az állami gazdaság. És persze elég sokan jártak Dunaújvárosba, ingáztak.- Ekkor még lakták a barlanglakásokat?- Bizony még megvoltak ezek a lakások. 1962-től rendszeresen kaptunk pénzt a megyei tanácstól a barlanglakások felszámolására. De a nép nem akart kijönni belőle, úgy kellett könyörögni nekik. 1962-től kezdtünk állami lakásokat építeni részükre az Április 4. utcában. Itt 44 ikerlakás épült, tehát 88 családot hoztunk ki a barlangokból 1965-re. Ennél jóval jelentősebb a törpevízmű-társulat megszervezése. 36 km vízvezeték-hálózatnak kellett árkot ásni. Rettenetes ellenállás volt, nem akarta a nép a munkát vállalni. Szerencsére az egyházakkal jó kapcsolatom volt. Falugyűlést tartottunk, és itt az evangélikus és a katolikus papok segítettek a nép meggyőzésében, így sikerült Pakson kiépíteni 1964- től a vezetékes vízhálózatot. Viszont igen sok bajunk volt a pincékkel. Lépten-nyomon csőtörések keletkeztek. Ebben az időben épült a piactér is. Nagy feladat volt 1962- ben a cigányok kitelepítése a mai uszoda helyéről. Szegények ott lak tak a putrikban, WC nem volt ha nem „aknamezőt’ csináltak a kon zervgyár kerítéséig. Képzelje el, mi lyen látvány lehetett ez a 6-os útról. Fel is jelentettek a pártközpontban, de a kiküldött hölgy belátta, hogy Pestről nézve más a kép mint a 6- osról. No, ezután el is nevezték a cigányok új helyét Aradi sornak. Ara di utcának. Megéltem, hogy még életemben utcát neveztek el rólam. 1964-ben adták át a PSE labdarú gópályáját. Ezt is nagyon ellenezte a nép, a vb majdnem leszavazott. Ma a megye egyik legszebb vidéki pályája. De hát említhetném az út és járdaépítéseket. Igaz, nem olyanok voltak mint a maiak, de akkor cementet csak összeköttetés útján lehetett beszerezni.- Úgy érzem, nagyon mozgalmas volt ez az időszak?- Bizony nem volt megállásom. Egy évszázados hátrányt kellett ledolgozni és az igazi fejlődés csak az 1960-as évektől kezdve indult meg a község életében.- Akkor nem keltett nagy feltűnést az erőmű építésének elkezdése?- Végül is eggyel több munkát jelentett Különösebben nem foglalkoztunk vele. Azt tudtuk, hogy egy ilyen építkezés sokat hoz a településnek. Hiszen ezért szerette volna Szekszárd mindenáron megszerezni. Nagyon emlékszem arra a gyűlésre, amelyet 1968 elején tartottunk a járási hivatal tanácstermében. Akkor Szabó Benjámin volt a kormánybiztos, egy nagyon rendes ember, én szerettem és a kapcsolat is jó volt vele. Az értekezleten megszólaltak a megyei szócsövek. Bizonygatták, mennyire jobb helye lenne Szekszárd mellett az erőműnek. No aztán Szabó Ben1990. MÁRCIUS 14. 3 PAKSI HÍRNÖK
