Paksi Hírnök, 1990 (2. évfolyam, 1-24. szám)
1990-02-28 / 4. szám
ECCE HOMO-ÍME AZ EMBER! Munkácsy képe áll előttem, rajta a minta, a példakép, az istenember Jézus. Körülötte mellékalakok; félrevezetettek és félrevezetők, hamis tanúk és a hamis bíró, erkölcstelenség fenn és lenn. Mennyire igaz, és mennyire mai ez a kép! Ha meg kellene festeni a magyar erkölcsi élet képét, a nagy festő ecsetjét kellene kölcsönkérni hozzá és nagyon sok fekete festéket Megpróbálok kép helyett vázlatot készíteni az ország erkölcsi állapotáról. Arról ami van, s arról ami nincs, de nagyon kellene. Sokáig tagadták, hogy gazdasági válságban vagyunk, ma már ez több mint tudható, érezhető. Az okot keresve, állítom, hogy a gazdasági válság az erkölcsi válságból nőtt ki. A külső züllésnek belső oka vaa Egy apró példa: nem igaz, hogy az alkalom szüli a tolvajt, - a tolvaj áll készen minden alkalomra. Akit nem visz rá a lélek a lopásra, az nem fog lopni. A magyar nép gazdasági romlásának döntő oka, hogy tönkretették az erkölcsét A kereszténység eszmeköréből és szellemiségéből kinőtt kultúrát és viselkedési formákat száműzték. Elsorvasztották az ősi faluközösségeket s a panelgettókba terelt fiatalság „rágógumikultúrát” kapott Új messiások jöttek, és hazudtak. Nyilvánvaló igazságoknak mondták az ellenkezőjét Nekünk meg kellett hallgatni és meg kellett tapsolni őket Közben mindenki tudta, hogy nincs keleten Eldorádó, háborút és fogságot megjárt katonák elmondták, hogy ahonnan visszajöttek, az az ország nem a világ közepe. A Rákosi-korszak nemcsak a testünket sanyargatta meg, embervoltunkban is mélyen megalázott Felvonulások és tapsviharok statisztái lettünk Ránkparancsolták a műboldogságot S ha a szív és a száj egysége megbomlik akkor az erkölcsi érzék egészén rés támad - s a többi jön magától. Jött is. A látszat a valóság árnyéka külön életre kelt s fénylőbb akart lenni - a csillagnál, a Napnál. Mi magyarok 1100 éve odahagytuk Ázsiát s utánunk jött Ázsia, mint egykor Batu káa Emlékeztetőnek pár kép múltunk éjjeléből: lesöpört padlások villamoskalauzból, suszterból lett tsz-elnökök, elkeresztelt ősi utcanevek Egyházak elleni terror. Csoda-e, hogy ide jutottunk? A csoda az, hogy nem mélyebbre Ennyi arculcsapást csak úgy lehet kibírni, ha nem vesszük komolyan magunkat Ha holnapok híján beérjük a mával. 1988-ra jövőtlenné lettünk Sokak véleményét írom le; nem érdemes becsületesen dolgozni ott, ahol a többség nyomorog, míg mások többmilliós prémiumot kapnak Tanulni sem volt vonzó perspektíva, hiszen az érvényesülés sokszor egyetlen egy könyvön, a „KÖNYVÖN” múlott Vadászni is lehetett, kinek a Gemencben, kinek forintokra hónap vége táján, lének a kukában. Amikor az számít sikernek, hogy még van hitelünk a kölcsönkéregetéshez, az előttem maga az erkölcsi csőd. Többségünket nem kunyeráló koldusokká nevelt a szülői ház. íme az ember! - Anno 1990: szegény nyugdíjas üres szatyrával csirkelábra vár, felnőtt férfi munkából elbocsátva, anyák gondja - cipőt vagy kabátot vegyen gyermekének s a másik oldalon arcátlan emberek magamutogatása, zászlócserék a kalózhajókon, és szavak, szavak, szavak.. Pilátus és Kajafás előtt egy esélye van Jézusnak hogy igaz és tiszta. Kinő közülük Hazánkat nem a nyugati tőke fogja megmenteni - vagy mi magunk, vagy senki földönégen. Új honfoglalás előtt állunk Ezt nem fegyverrel, hanem dolgos kézzel nekünk kell végigvinni. Továbbá a gondolatunk tisztaságával, szavunk hitelével, áldozathozatal-készségével, és nagyon sok reménnyel. Ha a jövőnkre gondolok, dereng a kép. Fények fakadnak föl, s már nem is Munkácsy és az ország képét látom, hanem egy réten vagy játszótéren játszó gyermekpárt; egy kisfiú kézenfog egy kislányt és kacagva szaladnak szabadon előre... ECCE HOMO - íme az ember amivé lehet a gyermekünk vagy az unokánk Ha magunkért már nem is, értük talpra kell állnunk! Figler János Az ESZI-USZI egy éve Lassan egy éve történt Elérkezett egy nap, 1989. február 13. Ez a nap is úgy indult mint a többi, mégis a paksi emberek számára csaknem történelmi jelentőségűvé vált Hozott valami újat amire már nagyon régen vártak Lehet hogy nem tűnik olyan nagy dolognak itt a Duna partján, de mégis sok vita, keserves munka eredményeként született meg ez a létesítmény. Nem versenyuszoda ugyan, nem is az a szabadidőközpont amiről eleinte álmodoztak az emberek Egy tanuszoda nyitotta meg kapuit ezen a napon közönsége, a paksiak előtt Erre telt a „téglajegyekből”, a társadalmi munkából, a paksi vállalatok s nem utolsósorban a PAV támogatásából. Eleinte különböző mendemondák keringtek a városban. („Az uszoda biztos a pavosoké lesz, a város lakói nem használhatják”) Az eltelt napok és hetek eloszlatták ezeket a híreket és azóta a város lakói közül sokan kipróbálták az uszoda kéken csillogó vizét Intézményünk az Energetikai Szakképzési Intézet kezeli és gondnokolja a létesítményt az egész város szolgálatára. Reggel 6-8-ig, este 17.30-21 óráig állunk a nagyközönség rendelkezésére. A nap közbenső időszakában gyerekek és sportolók veszik birtokba a létesítményt térítés nélkül. Általános iskolások középiskolások serege érkezik óránkénti váltásban, hogy szakemberek irányításával sajátítsák el az úszás fortélyait Különösen a délutáni edzések kedvelt színtere a jól felszerelt konditerem, ahol lelkes erőpróba folyik A tanuszoda-elnevezésének megfelelően - számos gyermek- és felnőtt-úszótanfolyamot szervez, ahol láthatni meghökkent 6 éves gyereket aki először dugta vízbe a fejét és megcsodálhatunk itt éltes hölgyeket urakat akik hatalmas akaraterővel tempóznak a siker érdekében. Az uszodában helyet kap a művelődési ház által szervezett aszszonytoma és a mozgássérültek gyógytornája is. 1989-ben 88 000 fő vette igénybe a tanuszoda szolgáltatásait 1990. január 12-én játékos sportvetélkedővel és úszóversennyel egybekötött „USZI DISCCT-t rendeztünk ahol a fiatalok a paksi kisiparosok által ajándékozott tárgyakból és a PAV szakszervezet ajándékaiból válogathattak A rendezvény színvonalát emelte a vidám diszkóritmusban éneklő-táncoló PA-DÖ-DŐ együttes. Visszatekintve az elmúlt évre, talán nem tűnik szerénytelenségnek ha az eltelt időszakot eredményesnek értékeljük Sok tapasztalattal gazdagodtunk amit a jövőben munkánk során, rendezvényeinken hasznosítani kívánunk Reméljük minél több uszodalátogató megelégedésére. Az ESZI-USZI dolgozói PAKSI HÍRNÖK 14 1990. FEBRUÁR 28.
