Paksi Hírnök, 1990 (2. évfolyam, 1-24. szám)
1990-02-28 / 4. szám
Szakmai bemutató a „Mozgássérült” óvodai csoportban Immár 4 hónap telt el azóta, hogy létrehoztuk óvodánkban a „Mozgássérült” óvodáscsoportot. A jelentkezett és felvett 8 gyerek közül sajnos 5 olyan kisgyermekünk van, akinél a mozgásproblémához más fogyatékosság is járul, így hallás- és beszédelégtelenség. A kezdet kezdetén mi is félve fogtunk munkához, hisz gyakorlatunk úgyszólván semmi, tapasztalat nincs, a várva várt konduktor az utolsó pillanatban meggondolta magát és visszalépett Maradt az akarat az elszántság és a körülmények maximális kihasználása. Szerencsére a Pető Intézet segített, - egy 4. éves, végzős konduktor személyében, aki Tolna megyei, így 2 hetenként 1-1 napot nálunk tölt, illetve komolyan dolgozik. No, de hát gyerekek vannak, az élet nem állhat meg, munkára fel! így kezdtünk. Két gondozónő és az óvoda kollektívája, no meg a végtelen optimizmusunk. Az első 1-2 hét zökkenői után beindult az intenzív munka. A gyermekneurológus, óvodai gyermekorvos, konduktor együttes véleménye alapján 3 kisgyerek kikerült egészséges társai közé, 1 nagy, 1 középsős és 1 kiscsoportos korú. A többiek sajnos még olyan egészségi szintén állnak, hogy állandó felügyeletet igényelnek, beszélni nem tudnak, illetve középsúlyos értelmi fogyatékosok. Két kisgyereket közülük csak próbaidőre vettünk fel, de őszintén szólva nehéz lenne megválni tőlük. A mindennapos tréning eredménye - nekünk is, akik minden nap látjuk és foglalkozunk velük - szemmel láthatóan ugrásszerű. A gyerekek megszokták egymást, a gondozónőket, és az óvoda miliőjét. Szívesen járnak ide, jól érzik magukat. Két havonta fényképeket készítünk róluk, amit kórlapjukhoz mellékelünk, ezen is illusztrálva a fejlődés menetét, ami eddig ugyancsak biztató. Most jött el az ideje annak, hogy az érdeklődő szakmai kolléganőknek és fenntartó szervünknek jelezzük, nézzék meg, hogyan telik el egy napunk, egyáltalán hogyan élünk, mit csinálunk e csoportba járó gyerekekkel? Ezért került sor a szakmai bemutatóra, melyet sokan megtiszteltek a meghívottak közül. A konduktor és a gyerekek összhangja tökéletes volt, - annak ellenére, hogy vele csak kéthetente találkoznak - majdnem két órán keresztül dolgoztak, a kéz-, láb- és beszédgyakorlatok változatos tárházát mutatták be. A 4 hónap konkrét eredménye: Zsuzsika iskolába megy, Melinda már hangokat hallat, alakul a beszédfejlődése, Gyurika szobatiszta lett és önállóan megy, Gergő pedig már ülni is tud, és segítséggel szépen lépeget. Tudom, ez egy kívülállónak talán nem sokat jelent, de nekünk, a gyerekeknek és a szüleiknek igen. Kísérletünk eddigi eredményei biztatóak. Az idei tanévre működésünk biztosított - köszönet érte a városban adakozó vállalatoknak, intézményeknek, magánszemélyeknek — és főleg a PAV-nak, hiszen nélkülük nem tudnánk létezni. A reményt nem adjuk fel, újra pályázunk, hátha az idén is ránk mosolyog a szerencse és szeptemberben nem kell azt mondani a gyerekeknek és szüleiknek, sajnos vége, eddig tartott a keret. Haholt Miklósné Paks Városi Tanács V. B. Vállalkozási Irodája családi házak építésére alkalmas LAKÓTELKEKET KÍNÁL ELADÁSRA Pakson, a Malomhegyen (Öreghegy u.-Wiedemann u. folytatásában, II. ütem). Kiválasztás és értékesítés a jelentkezések sorrendjében történik. Érdeklődni lehet a városi tanács 212-es sz. irodájában. PSE kontra Vábró Az elmúlt év decemberi számában, A focidivat Pakson is hódít’ c. írásban már foglalkoztunk a Paksi SE NB Il-es labdarúgó csapatának volt vezetőedzője és a játékosok közötti viszony okozta helyzettel. Az azóta eltelt időszak alatt történt egy, s más lényeges dolog, ezért ismét visszatérünk - reméljük most már utoljára - a Vábró-PSE ügyre. Emlékeztetőül annyit hogy november 30-án a városi munkaügyi döntőbizottság kötelezte az egyesületet hogy Vábró Józsefet helyezze vissza eredeti munkakörébe. Nos, mivel ez megoldhatatlannak bizonyult tárgyalásokat kezdeményeztek az ügy békés rendezésére. Már a döntőbizottsági tárgyalás befejezése utáni percekben az egyesület vezetői felajánlották Vábrónak az utánpótlás szakágvezetői munkakör betöltésére a jelenlegi munkabére változatlanul hagyásával. Az ajánlatra Vábró egy két nap és nem két hét gondolkodási időt kért Ugyanis időközben ennyi múlt el, mert Vábró kérésére a következő egyezkedésre csak december 12-én kerültsor. Ekkor Vábró, hasonlóan a korábbi ajánlatokhoz ezt az ajánlatot sem fogadta el, visszautasította azt és makacsul ragaszkodott az NB Il-es csapat vezetőedzői posztjához. Ezután Rákosi Gusztáv szakosztályvezető és Kródi József szakosztály elnökségi tag - akik egyben az egyesület elnökségének is tagjai - még egy kísérletet tettek az ügy békés rendezésére, de sikertelenül Ugyanis Vábró még azt sem tartotta méltányosnak és elfogadhatónak, hogy felajánlották neki a havi átlagkeresetét, a prémiumot sőt a bentmaradás után járó prémium időarányos részét is. Erre - ki tudja hányadszor - Vábró ismét gondolkodási időt kért A szakosztályvezetés képviselői közölték Vábróval, hogy döntését három napon belül most már az egyesület elnökével közölje Felhívták figyelmét hogy milyen hátrányokkal jár, ha ezt elmulasztja. A válasz: „tisztában vagyok vele”. Ezután ismét a hallgatás időszaka következett, egészen 1989. december 20-ig (a levél december 18-i keltezéssel íródott), ugyanis Vábró ekkor kereste meg levélben az egyesület elnökét és kérte, hogy közölje: hol, mikor és kinél vegye fel a munkát Közben december 19-én az egyesület elnöke is levelet írt Vábrónak, melyben közölte vele, hogy munkaviszonyát a vonatkozó jogszabály (17/1979. (XE. L) MüM. sz. rend. 22. §-a) alapján 1989. november 30. hatállyal megszüntette. Ezt a döntést a volt vezetőedző nem vette tudomásul és panasszal fordult a városi munkaügyi döntőbizottsághoz és kérte, hogy helyezze hatályon kívül az egyesület határozatát 1990. január 5-én újabb döntőbizottsági tárgyalás. Hosszú vita, bizonyítékfeltárás, tanúkihallgatás, érvek-ellenérvek elhangzása után megszületett a döntés. A városi munkaügyi döntőbizottság Vábró József kérelmét elutasította és az egyesület döntését helyben hagyta azzal a módosítással, hogy 1989. november 30. helyett, 1989. december 15. napjával kell a munkaviszonyt megszűntnek tekinteni. Tehát ezen a napon került sor a kenyértörésre. Annak ellenére, hogy a volt vezetőedző a napilapokban több esetben pocskondírozta és rosszhiszeműséggel vádolta az egyesületet az egyesület több esetben tárgyalóasztalhoz ült vele, s az utolsó pillanatig azon fáradozott, hogy békésen, kenyértörés nélkül záruljon le az ügy, de ebben Vábró nem volt partner. Hogy végül is ki volt a rosszhiszemű, a rosszindulatú, azt döntse el a kedves olvasó. -za jó-1990. FEBRUÁR 28. 11 PAKSI HÍRNÖK
