Paksi Hírnök, 1990 (2. évfolyam, 1-24. szám)
1990-12-26 / 24. szám
A tél A végtelen fehér pusztán ez a csend zizeg kora reggel a levegőben, ágtól ágig ér, fától fáig, erdőtől házig, házfaltól arcokig, zizegni tudó csend, tiszta hó porka porában mocorgó, lebegő, csillagos hópehely hátán érkező csend: a karácsonyi reggel csendje, fenyőfákat átölelő, ezüstfenyőket terelő, hatalmas, égig érő, amelybe beleolvad a vakítóan fehér hó roppanása a templomba igyekvők lába alatt; csend van a házak között és csend van az emberek között is, békével áldott talpalatnyi csend, amelyben egymáshoz érnek a pillantások s amelyben a felszálló harangszó az egyetlen méltó hangzat, csend, leheletkönnyű, gyertyalángfényű, oltárhoztérdelő; imára kulcsolt kezek csendje, egymástkereső kezek csendje, megnyugtató, vigasztaló, felemelő, megbékítő, reményt adó, s az orgonaszó utolsó akkordjából szétáramló csend, templomos csend, a karácsony délutáni csendje, amikor másodszor gyúlnak ki a csillagszórók a karácsonyfákon ha az ablakon betekint a kíváncsi alkonyat, s másodszor állják körbe a fát a békével áldott emberek, őrizve szívük nyugalmát, a tegnapit, a szenteste gyertyafényű szavait, melyeket igazzá nemesített az ünnep, melyekben megpróbáltak feloldódni, s melyekben megkapaszkodnának holnap is és az eljövő időben, mert a gyertyák sercegő csendjében reménnyé változik a hit, s a karácsony éjszaka csendje, a csillagfényű, holdragyogású, hócsillanású ezüstfehér csend, mikor a későnmegtérők illetlennek érzik saját léptük zaját ebben az egyetemes lecsendesültségben, csend van a pusztán is ilyenkor; az éjszakai csend pusztáján a puszta éjszakai csendje szitál, néha fázósan összekoccannak a szederágak és lassú hullással földre szállingózik a rájuk vastagodott puha hó, néha ágreccsenés hallatszik a kökényes felől, s a bokros sűrűségből osonó léptekkel indulnak az árnyak a csillagfényt szóró éjszakába, és néha teljes csend van; mérhetetlen, megfoghatatlan, dobhártyát fájdító, mindent körülölelő, mindenre ráhajló, mindenre ráfonódó, mindent magába hullató csend: a mozdulatok félbemaradása a madárhang elillanása a surranóeszű lábak megtorpanása az árnyékok elsötétülése a faágak görcsbe rándulása a szavak elnémulása a kezek ernyedt lecsüngése a tekintetek távolba révülése a mosolyok kihűlése, mozdulatlan, feloldhatatlan, mindent kioltó csend, a pillanat csendje, a téli éjszaka csendje, a mezőkre, városokra, falvakra rázuhanó csend, a végtelen, amelynek mélységét egyszer mindenki megismeri. ACSÁDI ROZÁLIA csendjei A ritmikus sportgimnasztika „öregjei” Mindig őszinte öröm számomra, ha tehetséges fiatalokkal találkozom. Két mosolygó szemű lány dobogtatta meg a közelmúltban a sportszerető paksiak szívét: Hermész Anita és Saáry Ágnes. Az eredmények, sikerek mögött kemény munka, kitartás, szorgalom, sok lemondás rejlik.- Hogyan indult sportpályafutásotok?- A sportágunkkal 1983-ban ismerkedtünk meg. Az 1986-os úttörőolimpián első helyezést értem el - mondja Anita. Azóta sportolunk versenyszerűen. Minden országos versenyen részt veszünk és az első lóban mindig benne vagyunk. Edzőink sokat foglalkoznak velünk, kemény munkát követelnek, de meg is van az eredménye. Szeretettel sorolja Ági edzőik nevét: Tóthné Gulyás Gabriella, Gyarmatiné Tukacs Anita, Balláné Farkas Gabriella és Vass Anita.- Hogyan kerültetek a válogatott csapatba?- Ennek érdekes története van: neveti el magát Anita. Január 8-án kezdődött a kéthetes edzőtábor és minket előző este értesítettek telefonon, hogy számítanak ránk. Kb. 40 főből 8-an maradtunk a csapatban. Három hónap megfeszített munkája után négy nemzetközi verseny következett. Áprilisban az NSZK-ban buzogánygyakorlatunkkal 8. helyet szereztük meg. Szeptemberben Olaszországban 2. helyezést, majd Hermész Anita októberben Hollandiában háromszor 2. helyezést. November 1-4-e között volt Göteborgban az Európabajnokság. Itt a válogatott csapat az ötödik helyet szerezte meg.- Nagyon örültünk az eredménynek - egészíti ki csapattársát Ági. Az edzők sírtak örömükben. Utólag megkérdeztük őket, hogy melyik helyre várták a csapatot. A 7. helyre gondoltak minket a verseny előtt.- Melyek a további terveitek?- Készülődés a világbajnokságra, ami jövőre Athénban lesz.- Mit szóltak a csapattársak, iskolatársak a sikerhez?- Ők örültek, mi megkönnyebbültünk. Az iskolában nagyon vártak vissza minket, büszkék voltak ránk. Engem virágcsokorral fogadtak a Vak Bottyán Gimnáziumban, a 2. a osztályban. Sokat segítenek a tanárok és az osztálytársak a tananyag pótlásában - mondja Anita. Ági az ESZI- ben az 1. f osztályban tanul. Őt is szeretettel fogadták. Büszke az igazgató úrtól kapott ajándékkönyvre.- Hogyan látjátok biztosítva az utánpótlást sportágatokban?- Mi voltunk az úttörők, mi fogadtattuk el ezt a sportot itt Pakson. Nagyon sajnáljuk, hogy amikor mi komolyan kezdtünk versenyezni, már „öregek” voltunk. Most óvodáskorban kezdenek a gyerekek ismerkedni a gimnasztikával. Nekik sokkal könynyebb lesz majd a későbbiekben. El kell mondanunk, hogy a családunk sokat vállal értünk. Támogatnak anyagilag és erkölcsileg minket. Másképp nem is lehetne eredményesen dolgozni. Sokat segít a PSE és a PAV, amit ezúton is nagyon köszönünk. Rövid volt a beszélgetés. Edzésre siettek a lányok. Mindkettőjüknek és az egész csapatnak további sportsikereket, erőt és kitartást kívánunk. L. NÉMETH ERZSÉBET PAKSI HÍRNÖK 18 1990. DECEMBER 26. Saáry Ágnes
