Paksi Hírnök, 1990 (2. évfolyam, 1-24. szám)
1990-12-26 / 24. szám
Kodály Zoltán születésnapjára * , * * Több mint 40 évi megpróbáltatás után, hazánkban, ebben a kis Magyarországban is megalakulhatott a valóban demokratikus államforma. Szomorú, hogy ennek első évében romba dőlt a szeretet, az ember megbecsülése, a tisztelet egymás iránt. Éppen ezért, én most mégis, a ránk következő december 16. alkalmával a sokunk által nagyra becsült, világhírű zenetudós születésnapjára emlékezem. Kodály Zoltán ő, aki 50 évig harcolt a magyar zenei műveltség felemeléséért. Nekünk magyaroknak, akik Kelet-Közép-Európában rokontalan nyelvűek vagyunk, sokáig az a hírünk volt. hogy lovasnemzet vagyunk, volt olyan is, hogy futballnemzet vagyunk, ezeket már régen nem mondhatjuk el magunkról, de hogy éneklő nép vagyunk, ezt már tudja széles e nagyvilág. Ma már Kanadától Japánig, az óvodásoktól a felnőttekig Kodály zenepedagógiája szerint tanítják énekelni az embereket. Az embernek szüksége van a szépségre, örömre, művészetre. A zenére is. Ezt bizonyítja Kodály Zoltán szívhez szóló üzenete: „...a zene múlhatatlan része az emberi műveltségnek. Akiben ez nincs, annak műveltsége tökéletlen, zene nélkül nincs teljes ember.” A zene, mint a művészet többi fajtája is, erősen hat az emberek tudatára. „A zene mindenkié” jelszó hatványozott mértékben érvényesülhetne hazánkban, ha nem ilyen volna a magyar politika, ami inkább szétválasztja az embereket mint összeköti. Ma, amikor oly gyenge a családi élet, azt tapasztalhatjuk, ahol a család együtt énekel, ott a gyermekek és felnőttek közötti kapcsolat nemcsak jónak, de szépnek is mondható. 1871. március 4-én egy fiatal vasutas tisztviselőt helyeztek Kecskemétre, a hírős városba. Ebben az időben telepedik ide Jaloveczky Ferencz kereskedő és kocsmáros, akinek leánya, Paula lesz Kodály Zoltán édesanyja. Kodályéknak 1882. december 16-án második gyermekként született Zoltán fiúk, aki Bartók Béla szerint, a legnagyobb magyar zeneszerző-pedagógusunk lett. Tóth Aladár szerint Kodály költészete a kultúránkat magába ölelő csodálatos, egészen egyedülálló jelenség. A zene, annak dallama a különböző nyelven beszélők számára is könnyen megérthető. Buzdítani, lelkesíteni tud a dallam, megvigasztal és pihentet a zene. Egyszóval a zene, a muzsika mindenkié, nemzetközi. Én mint a teljesen semleges nemzetközi eszperantó nyelv híve, bátran állíthatom, amint közös a nyelvben az eszperantó, úgy közös a nagyvilágban a zene. Nekünk magyaroknak összekötőkapocs más népekkel a tánc, a zene, amit számtalan hazai és nemzetközi kulturális esemény meggyőzően bizonyít. December 16-án nagyon sok helyen, elsősorban a mester szülőhazájában és az ettől elszakított magyarlakta területeken, de sok helyen a nagyvilágban, ilyenkor leginkább Kodály-műveket szólaltatnak meg nagy zenepedagógusunk emlékére. Ezt teszem én is, amikor gondolataimmal a Paksi Hírnökön keresztül, karácsonyi üzenetként mások figyelmét is felhívom Kodály Zoltán immár 108. születésnapi évfordulójára. A közelgő szeretet ünnepe alkalmával pedig kívánok a Tisztelt Szerkesztőségnek, a Paksi Hírnök valamennyi olvasójának szeretetteljesebb, boldog karácsonyi ünnepeket! Zene- és énekiskoláinknak, népdalkórusainknak pedig sok sikert a zene és ének szívet melengető terjesztésében. Bálin, ,stván Bolhái a fülbe! A vidéki turizmusról Kapaszkodjunk mindenbe, amink van, amibe csak lehet. Ilyen kapaszkodó a vidéki turizmus is, amit nem mi magyarok fedeztünk fel, annak komoly hagyományai vannak tőlünk Nyugatra fekvő országokban, így a szomszédos Ausztriában is. Az osztrákoknál a vidéki turizmus a kis ember megélhetésének része, kiegészítő jövedelem olyan vidékeken, ahol a munkaerő-kereslet kisebb, illetve olyan családoknál, ahol a feleség otthon akar, a család, a gyerekek, az öregek ellátása mellett jövedelmet szerezni, további hasznos tevékenységet folytatni. Napjainkban, amikor a teljes foglalkoztatás illúziója szertefoszlik, feltétlen meg kell ismerkednünk olyan jövedelemszerzési, munkalehetőségekkel, amelyek otthon vagy az otthonhoz közel folytathatók és elismert nemzeti készségünket, a szívélyes vendéglátást teszik áruvá, kultúránkat ismertetik meg. Az is tény, hogy városunkban is a családok igényeit messze meghaladó, többgenerációs 150-200 m2 alapterületű lakóházak is készültek az elmúlt évtizedekben, amelyekben a gyerekek kirepülése után már csak 1-2 idős ember lakik. E házak fenntartása napról napra nagyobb teher és a terhek további növekedése várható. Emellett a nemzeti és a magánvagyon részei a nagy számban meglevő, jól felszerelt, esetenként alapvető közművekkel ellátott, keveset használt tanyák, hétvégi házak, luxuspincék lakószobával, amelyek szintén alkalmasak igényes vendéglátásra. A vidéki turizmusból származó jövedelem, akárcsak az egyéb mezőgazdasági tevékenységekből származó 500 000 Ft értékhatárig, illetve, 10 ágyas mértékig adómentes. A vendég szereti a csendet, a nyugalmat, a szeparáltságot, de olyan komfortadottságok mint a járható út, a közeli telefon, a lakrészhez tartozó külön fürdőszoba, szintén elengedhetetlen feltételek. Jó ha egy-egy településrészen, utcában többen vállalkoznak vendéglátásra, így a házikosztfőzés, a helyi borok bemutatása is része lehet a vendéglátásnak. Paks város, a környezetében levő Györköny, Németkér nemzetiségi települések. Érkeznek évente olyan távol élő vendégek, akiknek a baráti, rokoni szálai megszűntek, illetve szívesen töltenének itt önállóan néhány napot, ha megfelelő programot találnának. Györkönyhöz, Németkérhez hasonlóan, ahol évente több nemzetiségi rendezvény van, Pakson is több alkalom adódna a közös ünneplésre (Szüreti nap, műsor a Sárgödör pincéinek központjában, folklórműsorok stb.) Paks vízparti település, mégis úgy él, mintha nem is itt folyna a Duna. Új látnivaló a Makovecz Imre által tervezett Szentlélek-templom. A Vörösmalom-tó környékét kirándulóhellyé lehetne fejleszteni. A Gárdonyi Géza utcából gyönyörű panoráma tárul elénk, ezt máris felfedezték a kirándulóbuszok, gyakori itt a buszokból kiszálló vendégek csoportja. Paksról könnyen elérhető Györköny, Dunafóldvár, Simontomya, Szekszárd, Tamási, sőt tulajdonképpen a Balaton sincs messze. A többi nyevtanfolyam mellett olyanok is indíthatóak lennének, amelyek a vendéglátás nyelvi tudnivalóit okítják. Dunafóldváron készülnek egy olyan tanfolyam tartásra, amely a vendégfogadás tudnivalóit tanítaná. Többnyelvű, Paksot és 50-80 km-es környékének látnivalóit bemutató propagandaanyag szerkesztése is megtérülne a város vállalkozóinak támogatásával. Célszerű ebben sok nívós fotó, kevesebb ismertetőszöveg megjelentetése. A kiadványt ki-ki megvásárolhatná, téveszthetné az átutazóknak, érdeklődőknek, vevőknek. Kuncsaftoknak, messziről jött barátainak külhonban és e hazában távol élő paksiaknak. Jó lenne, ha ilyen módon sok kihasználatlan lakó-, üdülőingatlan hatékonnyá válna és minél több paksi polgár munkát, hasznos tevékenysé-, get találna. Katonáné Szalai Irén Egy 1945 elejéről származó községi főjegyzői jelentés a paksi piaccal is foglalkozik. Itt említi meg Tarisznyás Gerő községi főjegyző: „...horribilisen magas árak vannak, mert a katonaságnak van pénze és 10-20 pengőt fizet egy-egy tojásért, viszont egy tyúkért megadja a 200 pengőt”. Azóta változott a helyzet, pengő helyett forint van, katonák helyett városlakók járnak a zsúfolt piacra. Más változás nincs! 1990. DECEMBER 26. 17 PAKSI HÍRNÖK
