Paksi Hírnök, 1990 (2. évfolyam, 1-24. szám)
1990-12-26 / 24. szám
* * * Helytörténet * * * Torok kon falmaradványok? A legújabb kutatási eredmények szerint a középkori Paks települési magva a Szentháromság tér-Deák Ferenc utca-Anna utca által határolt területre esik. A volt polgári iskola átépítésekor az alapok mentén történt ásáskor török kori leletek kerültek elő. Innen került elő egy nagyon szép turbános sírkő is. Legújabban a Tüdőgondozó melletti épület és udvari része izgatja a múzeumi szakembereket. Az Alpek István tulajdonába került ház bontási és felújítási munkálatai közben igen érdekes falmaradványok, pincelejárók kerültek elő. A telek ÉNy-i végében álló téglafal olyan látszatot kelt, mint egy erődítmény falai, melyek alatt boltíves tornác és abból nyíló pincék futnak L alakban és mélyen a vastag téglafal alá. Alpek István nagyon szeretné, ha a múzeumi szakemberek kutatást végeznének ezen a helyen. Váija a szakemberek érkezését, nem szeretné végérvényesen elpusztítani - lebontani ezeket a régi falakat. Amennyiben a szakemberek hitelesen megállapítják a falak eredetét, ő anyagiakkal is hozzájárulna a helyreállítási munkák költségeihez. bosszúálló alkonya Társadalmunkban megtörtént a csendes forradalom vagy elitcsere, amit a rendszerváltás fogalomkörbe soroltunk. Nagy izgalomban tartott a dolog mindenkit - egy darabig. Nekem a változásról a változás jut eszembe. Mint annak idején, amikor a volt csendőrtiszt egyszerre csak ott állt az utcán, immár civilben. Hívták a megújhodott rendőrség kötelékeibe, de nem kapott az ejtőernyős madzag után. Lakása előtt több óráig állt egy teherautó; barátokkal, ismerősökkel, akik elindultak az ismeretlen, új világ felé. Ő maradt. Eszébe jutottak azok a napok, amikor az amerikai fogságból hazatérve a határon elfogták. Mindent elvettek tőle. Politikai okokból vizsgálati fogságba került. Felesége térdig lejárta a lábát, míg két zsidó embertől megszerezte az igazolást, ami bizonyította humánus hozzáállását a fasiszta időkben. S lássunk csodát, akadtak zsidó barátok. Na persze a filmekből nem így ismerjük a kakastollasokat. Eszébe jutottak a rendőri felügyelet alatt átrettegett éjszakák, a kopogtatások a kis ház ablakán, ahol pici gyermeke és felesége aludt. Már nem lett volna rá szükség. Benevezett az „Ismerd meg faludat” mozgalomba, mivel két évig ki sem tehette lábát a helységből. Elfogadta a honi földért a gyötrelmes napokat, a megaláztatásokat. Bízott. Szülei ősi földjén próbált új életet kezdeni, gazdálkodni. Rövid idő alatt az udvarban állt a könnyű kiskocsi, az istállóban két deres meg egy tehén. Féltve őrzött családi ékszerek és kedvenc Philips rádiója árán szerelte fel a kis gazdaságot. Sokat dolgoztak. A nappalok hosszúra nyúltak, az éjszakák rövidültek. Hogy érdemes volt-e dolgozni, alkotni akkor? A beszolgáltatási kötelezettség valóban nagy kedvcsináló lehetett. Talán még rosszabb, mint a jövedelemadó? 1956 októberében is kopogtak a csendőr-gazdálkodó ablakán.- Elérkezett a mi időnk - hívták a volt barátok.- Korai ez még, gyerekek! Nem érett a politikai helyzet a nép győzelmére - válaszolta. Az események után mégis kérdőre vonták, meghurcolták. A népfelkelés vagy régi nevén az ellenforradalom megszedte áldozatait. A számokat ismerjük!?). S vajon azoknak a számait, akik leszármazottként kerültek „feketelistára”? Én félek, hogy ez az adat nem lenne pontos a legnagyszerűbb statisztikus szakemberek által felmértek alapján sem. Hogyan járt a csendőr a leánya felvételi vizsgáján? A kezeit gyűrögetve tördelő iskolaigazgató jelentőségteljesen, de bizalmasan súgta neki oda: ugye megérti?... hát tudja, hogy van ez ... a politikai okokat tekintve... A kitűnő tanuló leány nem értette, akkor még nem, hogy tizennégy évesen akarva-akaratlan kirekesztett lett. Az gyanús volt, hogy a szomszéd tökfejű gyerekéből egykettőre valaki lett, s minden valószínűség szerint az ő csemetéje is élvezheti a megszerzett „kutyabőrt”. Közben meghirdették a „Közös föld, közös haszon” című tsz-egyfelvonásost. Ez túl jól sikerült - hangzott egyszer volt vezetőnk szájából a frappáns megállapítás. Igaza volt. A csendőrből lett gazdálkodó kiment az istállóba, kivezette a lovakat. Befogta őket a kocsiba, utánakötötte a tehenet és elindultak. Kemény arcán könnycseppek gurultak végig. Aznap este sok bort ivott és mély álomba merült. Álmában kifényesített kardjával ragadozó szemű emberekkel hadakozott, a végén pedig magát látta levágott fejjel. Reggel az asszony ébredt elsőnek, s a megszokott mozdulatokkal indult az istálló felé. Az ajtóban jutott eszébe, hogy nem kellett volna ilyen korán kelnie. Amikor belépett a konyhába, férje csak annyit mondott: tudod, anyám, hosszú életünk lesz, legalábbis annak fog tűnni. Történelmünket tekintve az embernek az jut eszébe, hogy nem szabad a magyar embernek győznie. Vagy az embernek? Az új hatalom törvényszerűen csak a régi cserepeken keresztül tudja érvényesíteni - diadalittas mámorban - akaratát? Míg lelkiismeretünket nyugtatgatjuk a rehabilitációkkal, erkölcsi elégtételekkel, újabb bűnöket követünk el. Talán azért, hogy megint legyen dolgunk. KISS GÁBORNE ALMÁDI ÉVA Érzelmek PAKSI HÍRNÖK 12 1990. DECEMBER 26.
