Paksi Hírnök, 1990 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1990-11-27 / 23. szám

Szél borzolja végig a fák tetejét s a pör­gő levelek fölvillantanak néhány ezüst­foltot, amelyek eltűnnek és újrarajzo­lódnak a karcsú ágak hajlékonyságá­ban; és csend van újra, a Duna túlsó partján mozdulatlan méltósággal őrzi a nyár titkait az erdő, koronás-sátras lágy formáival, fáradtfényű, még min­dig zöld színeivel, dajkálva a délutáni csendet, ezt a csendet szövi a pók is az erdő tisz­tására belopódzó fényben, az összehaj­­ló ágak között, ahova csak nagyon rit­kán jutnak el kíváncsi szemek és kí­váncsi mozdulatok, ezt a csendet rejti szárnyai alá a körívben lebegő madár, a levegő gyönyörű vitorlása, a halhatat­lan szabadság zarándokénekese, és ezt a csendet vonja hajsátra alá a szomorú­fűz, néha még nyár van; apró kék lepkék cifrázzák a levegőeget, talán a készülő­dő alkonyatnak szőnek színeket, ker­­getőző villanásukba belegabalyodnak a lezúduló napfényszálak, s a ponttá kes­­kenyedő gyalogúton megáll a délután, korhadt fatörzsön zöldbársony moha: bársonyfényű a csend is, csak néha Az ősz csendjei bontja meg apró zizzenéssel egy-egy pilinckéző levél, s a holtvíz mozdulat­lan csend-homályában egykedvűen szemlélődik a fatörzs-krokodil, szem­léli a buborékfelületű vizet, a víz fölé ékelődő erdő lebbenő mozdulatsorát, és a mézsárga akáclevelek csipkevilá­gát, az út mellett, a figyelő fenyőfák árnyé­kában vaddohány-gomolyagok billeg­nek kórószáraz száraikon, vattapuha csenddel bélelik az avarszáraz földet, őszmeleg csend van, levélszínesítő, ra­gyogó fekete-bodzafényű, pompázatos csend, falvakat, városokat, országré­szeket, országokat egymáshoz színesítő csend, amely esténként már egyre ár­vább a tücskök dala nélkül, egyre mé­lyebb kékségbe borul, s a hideggé der­medő éjszakák csendjében a vándor Holdat féltő gondoskodással kísérő csillagok egyre nehezebben tudnak át­jutni a felhőhalmokon, csend van: a lehullott levelek csendje, a letűnt idő csendje, a koszorúba kötött virágok csendje, és a gyertyák lobbaná­­sát befátyolozó őszi eső csendje. ACSÁDI ROZÁLIA A XX. század végi bazársorok A 80-as évek közepére formálódott ki az az építészeti elképzelés, amely szerint az ó- és újvárost építészetileg közelíteni kell egy­máshoz. Talán ebből az alapötletből fakad az a törekvés, hogy a lakótelepen is építet­tek bazársort. Építők úti bazársor. Tervezte: Horváth András pécsi tervező 1990. NOVEMBER 27. November 7. utcai bazársor. Tervezte: Ritter József paksi építész Építők úti sarokház. Alapterv: Horváth András munkája, átdolgozta: Alisca Patent Kft. PAKSI HÍRNÖK

Next

/
Thumbnails
Contents