Paksi Hírnök, 1990 (2. évfolyam, 1-24. szám)
1990-11-13 / 22. szám
Diktátor vagy bűnbak? A napközis óvoda épülete, Vörösmarty u. 11. Az épületnek eléggé viharos múltja van, bár végig kulturális célra használták. Eredete a paksi zsidó hitközség kettészakadásáig vezethető vissza. Pakson az ortodox zsidó egyház szigorúan ragaszkodott a zsidó törvényekhez és elutasította az újítást szorgalmazó 1808. évi statútumokat. Mikor azonban a híres paksi ortodox rabbi, Ungar Joel meghalt 1886-ban, mégis megtörtént a szakadás. A paksi ortodoxia az országos szervezethez csatlakozott és annak legnépesebb vidéki tagja lett. A paksi zsidóság tanultabb része megalakította a statusquo hitközséget. Ezzel egy időben építették fel a Vörösmarty utcában, a városképbe beilleszkedő, klasszicizáló ima- és iskolaépületet, melyet 1886. november 15-én már meg is nyitottak. Építője a már ismertetett Hirschinger István volt. Az akkori Paks legmodernebb iskolája 3 tanteremből állt, előttük három méter széles, zárt folyosóval; kitűnően felszerelve, négy tanerővel kezdte meg működését. Az iskolaszék elnöke, dr. Róth Zsigmond paksi neves orvos volt. A statusquo hitközség létszámapadása következtében, 1927- ben, fennállása 41. évében megszűnt, vele együtt az imaház és az iskola is, melyet tanulóhiány miatt már 1919-ben bezártak. Ugyanebben az évben, 1919-ben, Mihalik Gézáné, született Bertalan Margit mártírhalála miatt szünetelt az általa alapított paksi leánypolgári iskola is, mely a már szintén ismertetett Deák Ferenc utcai volt Novák-kúria, ma egészségház földszintjén működött tekintélyes létszámmal, de szűkös körülmények között. Ekkor a leánypolgárit „társulati” iskolává szervezték át és átköltöztették 1919-ben a Vörösmarty utcai volt zsidó iskola épületébe, melyet bérletként használtak. Itt négy osztályban, 30-35-ös osztálylétszámmal tanítottak. Megbízott iskolaigazgató Fülöp Etelka lett, aki öt tanerőssé fejlesztette. Állami rendeletre a paksi leánypolgári iskolát az 1920-1921-es tanévtől az állam vette kezelésbe és áthelyezték az Anna utcai volt Daróczy-kúriába, a közismert Ybl-féle épületbe, végleges helyére. Igazgatója Farkas Irén, a kiváló pedagógus lett. (Folytatás all. oldalon) Beszélgetés az újságírás mai helyzetéről Poéta barátnőmet hatalmas íróasztala mögött találtam, orra hegyén szemüveggel. Törékeny alakja, csodálkozó tekintete ábrándozó kislányra emlékezteti az embert. Amikor azonban megszólal, óriási erők törnek felszínre, méltóságot sugározva. A szlovák-magyar kisebbséghez tartozik, de tudunk egy nyelven beszélni és gondolkodni itt Magyarországon. - Mi bajod? - kérdezte természetes őszinteséggel, elfeledkezve megbeszélt jövetelemről. Professzori szórakozottsága mosolyra hozta számat.- Diskurzust beszéltünk meg a sajtó mai helyzetéről, az újságírók szerepéről és a gondolatszabadság közlésének lehetőségeiről.- Ja, vagy úgy! Már emlékszem. Nos, a mai újságírás lényege nagyrészt a szenzációhajhászás, ami mögött elsősorban az üzlet húzódik. Ezért sok a gátlástalan, ízléstelen humor, ami semmiképpen nem értékelendő. Az emberek fejlődésének nem biztos, hogy megváltó ereje a technika. Megvan az a veszélye, hogy az ember biorobottá válik. Nem közömbös dolog ugyan, de jóra és rosszra egyaránt használható. A pelyvát a magtól nem könnyű megrostálni, s főleg nem parancsra. A pelyva elszáll, a magból életnek kellene születnie. A hirdetett gondolatszabadságot élvezni csak akkor lehetne, ha nem volnának olyan indulatok az emberben, mint a hiúság, az irigység, amely fékeket tesz a valós közlésekre. A szabadságra, a gondolatok közlésének szabadságára lehet jogot alkotni, de az érzelmekre, mint mozgatórugóra, nem.- Törvényeknek, jogoknak lenniük kell a rend miatt. Ám valóban sok a sértődés, az álsértődés, a magába visszavonult ember és rengeteg a szájhős. De kell lennie közös nevezőnek a tájékoztatási eszközökre is.- Ezekre az eszközökre is igaz: nem mindegy, hogy milyen előjellel és hogyan tódulnak ki a szellemek a térbe. Sokak félreértik az újszülött gondolatszabadság közlését. Hiánycikk a tolerancia, a megértés a kultúra minden területén. Ha el akarsz valakit gondolkodtatni, előfordul, hogy megsértődik. Egyszerűbb. A kollégád irigykedik, mert nem neki jutott eszébe az a gondolat. Mit képzelsz magadról - te kis firkász -, hogy valamivel többet meglátsz a világban.- Ha visszatekintünk sokat szidott múltunkra, úgy tűnik, egyszerűbb dolga volt a toliforgatónak. Megmondták, mit lehet és mit nem. Az más kérdés, hogy voltak, akikben felforrt az indulat, ki-kitört az ősi ösztön. Ez az „állóvíz” kedvezett egyeseknek a maga kényelmével, előnyeivel. Előrefutott szellemváltásunkban ezután a minőségi munka színvonalának kellene döntenie, megszüntetve egy letűnt korszak - kánaáni - állapotát.- Egy beidegződött ideológiának nem lehet „balra át-ról - jobbra át-ot” parancsolni. A volt diktátorok nem értik, hogy tegnap még kezükben a pakli, osztották a lapokat, ma a sarokban a helyük. A pozícióféltés miatt nincs eszközválogatás. Az impotens szemléletű szűkös fejek sajátja a kiabálás.- Az ordítás messze hangzik, de hallásának ereje nem lehet akkora, hogy megrettenjünk tőle.- Minden cselekedet - akár jó, akár rossz - következménnyel jár. A világ rendjébe beletartoznak az útmutatók, a tömeg pedig halad rajta. Ha menet közben ki akarnak csinálni valakit, nem kell mást tenni, mint eltörpíteni a kiválasztott áldozat értékeit, ezzel szemben kinagyítani a hibáit. Szerencsétlennek van mindkettőből. S ki látott már ügyeletes bűnbakot bársonyszékben? A bűnbak-politika egyik törvénye: dobd be, elviszi a balhét és te tiszta maradsz. Kézenfekvő és egyszerű megoldás, - felelősség vagy pozícióféltés miatt - az áthárításnak ez a formája. Mondhatni azt is, elterelő hadművelet. Amíg másra figyelnek, én űzhetem „kisded játékaimat”.- A gondolatszabadságnak egyenlőnek Ulene lennie a szellemi jóléttel. Ha diktátorok és bűnbakok hozzák egyensúlyba a rendet, az nem jólét és nem szellemi.- A szellemi jólét értékelése a közölt tartalmaktól is függ. Ám van egy szépséghibája: az emberek gondolkodását lehet formálni, alakítani. Ha én folyamatosan orientált információkat kapok, egyéni gondolkodásom is ennek befolyása alá kerül.- Mindezt mosolyogva mondod, bennem viszont egyre jobban ágaskodik a gondolatszabadság, az emberi jogok elmélete. Igenis vannak, akik meggyőződésből írnak igazat, akadnak fanatikusok, akik kockáztatnak egy cél érdekében, s persze léteznek stréberek is.- Bizonyos értelemben az újságírók a sajtó diktátorai. Most felruházták őket a szabadság közlésének jogaival előretolt helyőrségként. Egyenes következmény, hogy kiket kapnak el elsőként, ha valami sérti az „álom” nyugalmát. Akárhogy csűrjük-csavatjuk, próba-szerencse az életünk. Van egy érintkezési pont, ahol az átmenet a környezetről az emberre végbemegy. Ez a parancsnoki hidunk. Kapcsolóközpont, ami meghatározza cselekedeteinket. Itt dől el az újságíró szerepe is. Nagyon fontos, hogy milyen hatások érték és érik naponta. Az sem elhanyagolható, hogy mindannyian féltünk valakit.- Olyan hatást tettél rám, hogy az összes mosoly rámfagyott Úgy érzem magam, mint a fegyvertelen katona a harctéren.- Valóban nem nevetséges ez a küzdelem. Nyugodj meg: az újságíróból lehet diktátor és bűnbak is. Rajta áll és az őt körülvevő világon, hogy hogyan tudja belehelyezni magát környezetének képébe.- Ez mind szép! S mi lesz a valós értékek közlésével? Azokkal a gondolatokkal, amiben nem az Uyen-olyan érzelmi viharok hemzsegnek. Azokkal, akik a tiszta források előfutáraiként keresik az utat a haladás, a világosság felé?- Mindig voltak és lesznek született gondolkodók. Ők azonban - földi létük miatt - soha nem lesznek diktátorok, sem bűnbakok. Tanításaikat hallgatják majd utódaink ötven-száz év múlva.- Töredelmesen bevallom, nem bánnám, ha száz év múlva közölnék szerény gondolataimat KISS GÁBORNÉ PAKSI HÍRNÖK 8 1990. NOVEMBER 13.
