Paksi Hírnök, 1990 (2. évfolyam, 1-24. szám)
1990-10-30 / 21. szám
Nemzetközi Oktatótelevíziós Szeminárium EGER ’90 Az egy hétig tartó szemináriumon 16 nemzet képviselői jelentek meg. A megnyitó díszvendégei voltak: Fekete György művelődési és közoktatási államtitkár, Berényi Dénes az MTA elnökhelyettese, Bányai Gábor az MTV ügyvezető igazgatója és Szabó József a PAV általános vezérigazgató-helyettese. A szeminárium fővédnöke: Pónya József a PAV vezérigazgatója. Az alábbiakban Szabó József megnyitó beszédét közöljük, melyből kitűnik, miért vállalt a PAV védnökséget ezen szeminárium felett. íme a beszéd: Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Joggal kérdezhetik, hogy ennek a szemináriumnak, mely a televíziós ismerettetjesztés és oktatás témakörét vállalta föl, miért éppen az atomerőmű a fővédnöke? Megtisztelő lehetőséget kaptam arra, hogy néhány mondatban feleljek erre, és kísérletet tegyek, hogy érzékeltessem, milyen jelentőséget tulajdonítunk a tudomány és a tudomány adta műszaki alkalmazás népszerűsítésének. Saját bőrünkön kellett tapasztalnunk, hogy az alapvető ismeretek hiánya, az ebből fakadó titokzatosságunk és titkolózásunk, milyen kárt tudott okozni vállalatunknak és állíthatom, hogy az egész országnak is. Ha Ófalu nevét kimondom, minden magyarországi polgár azonnal asszociál, a tudatába sulykolt „atomtemető” teljesen hamis és hazug kifejezésre. Hamis és hazug azért, mert kihasználja a népesség alapvető ismeret és információ hiányát, rosszindulatú hangsúlyával alaptalan félelmet és ellenállást szít. (Folytatás a 8. oldalon.) Nincs oka panaszra a Paksi Konzervgyárnak Nem kerülnek utcára a konzervgyáriak A Bezerédj iskola diákjai paprikát pucolnak Három témában kerestem fel városunk nagy termelő létesítményét, a konzervgyárat. Az aszályos nyárról, a privatizáció kérdéseiről, valamint a vállalati tanács szerepéről beszélgettünk a gyár igazgatójával.- Schiller úr, minta gyár vezető gazdasági embere, hogy érzi magát e természetsújtotta nyár után?- Az idei év a legrosszabb mezőgazdasági évnek könyvelhető el. Emberemlékezet óta nem volt ilyen napégette a földünk. Országos szinten a konzervipar nagyon rosszul áll. A Paksi Konzervgyárnak eddig különösebb panaszra nincs oka. Jól zártuk a paradicsomszezont, befolyt a kívánt mennyiség. A paprikától féltünk, de az is szerencsésen alakult. Nagy kiesés volt viszont zöldborsóból, az uborka pedig katasztrofálisan rossz volt. Összességében mégis eredményesnek ítélhető az eddigi munkánk. Az év hátralévő időszaka dönti el a valós nyereségességet.- Úgy tudom, hogy javarészt a szovjet piacra termeltek az elmúlt években. Önöket mennyiben érinti a köztudottan beszűkült szovjet piac?- Ha most azt mondom, többet vásárolnának, mint azt lehetőségeink engedik, ellentmondásosnak hangzik. Nem erről van szó. Tekintve a rossz mezőgazdasági évet, a példának említett zöldborsót és uborkát nem lehet pótolni más termékkel. Másrészt azonban fel kell váltani a szovjet piacot, nem lehet döntő súlya, hisz az egyoldalú piacpolitikának veszélyei is vannak. Várhatóan rendeződnie kell az elszámolás-politikának is.- Milyen árak várhatók?- Kemény ártárgyalásoknak nézünk elébe. Ráfizetéssel nem tudunk és nem is akarunk dolgozni. Bármekkora a belső infláció, ami költségeinket emeli, a konvertibilis piacon partnereinktől nem várható el ennek akceptálása. Mindenképpen meg kell azonban egyezni, figyelembevéve a kereslet-kínálat szigorú, kemény törvényeit. A belföldi árakra vonatkozóan a konzervipar szolid árpolitikát folytat. Ez nem jószívűség kérdése, csupán azon ismeret, hogy a belföldi vásárlóerő korlátozott. Érzékenyen reagál a piac, és ez visszaveti a forgalmat. Éppen ezért nem szándékozunk árat emelni, szeretnénk elkerülni, mert nem lehet cél a fogyasztás csökkentése. Bele kell nyugodni egy alacsonyabb, szolidabb jövedelmezőségbe, tekintve a hazai lehetőségeket.- Ön, mint gazdasági ember, hogyan látja a privatizáció hódítását?- Magyarországon ma elég nehéz helyzetben vannak a gazdasági vezetők. Rendkívül dinamikus az átalakulás. A piacváltás feltételei még nem adottak. Ahhoz, hogy be tudjunk tömi a konvertibilis piacra, elengedhetetlen követelmény a minőségi áru, ami a termelőegységek és a háttéripar modernizálása nélkül lehetetlen. Ehhez tőke kell.Tudom,hogymaeza legkevesebb, s itt be kell lépnie a külföldi tőkének. A külföldi partnerek, üzletemberek jól ismerik a magyar adottságokat, az átalakulási bizonytalansági tényezőket, de az üzlethez szükséges a kockázat.- Olyan rémhír terjedt el a városban, hogy külföldi vállalkozó tőkét kíván befektetni a gyárba.- Legyen ez a rémhír igaz! Tény az, hogy a Paksi Konzervgyárnak jó híre van és szinte a világ minden részéről kapunk ajánlatokat. Több is az érdeklődő, mint kellene. No ez nem baj! így lehetőségünk van azt a partnert választani, aki a mi szempontjainknak megfelel. E szempontok között szerepel a tőkeerősség, a piacbiztosítás. Legyen olyan kiépített piaca, ahová besegít bennünket- Azt is beszélik az emberek, hogy 300 főre csökkenne a gyár dolgozóinak létszáma. Meg tudjuk nyugtatni a pánikhangulatú kedélyeket?- Ennek semmi alapja nincs. Ekkora céget nem lehet 300 fővel üzemeltetni. Egyik szempontunk a leendő tőketárssal szemben a termelés nagyságának biztosítása, a gyár dolgozóinak munkájára építve. Olyan „csemege-igényünk” is van, hogy dolgozóink részvényeket vásárolhatnak, ezzel résztulajdonosai lehetnek a gyárnak. Mi mindenképpen szeretnénk, ha ez kedvezményes lenne, és tárgyalópartnereink sem zárkóznak el ilyen jellegű egyezkedéstől.- Még egy kérdés igazgató úr! Nagyon foglalkoztatja az embereket a vállalati vagy munkástanácsok munkája. Milyen szerveződés van Önöknél?- 1985 óta vállalati tanács működik a gyárban. Éppen ma választanak küldötteket. Amiben én a problémát látom, hogy az emberek más értelmezést adnak ezeknek a szervezeteknek. Érdekképviseleti szervezetként értékelik létüket, holott csak bizonyos fokig az, mivel csak részben gyakorolhatja atulajdonosi jogokat. Az igazi tulajdonos azonban az állam. Éppen a tulajdonviszonyokból eredően adódik tévesen, hogy egy nyereségosztásnál nemcsak a bérek alakulására kell figyelni, hanem a fejlesztésre is, ami a következő időszakra biztosítja a nyereséges munkát. A dolgozók foglalkoztatásával összefüggő problémákat és érdekképviseletet a szakszervezeteknek kell ellátnia.- Köszönöm a beszélgetést. KISS GÁBORNÉ Szerkesztői megjegyzés: A cikk a 19. számból maradt ki, anyagtorlódás miatt és nem azért, mert közben az igazgatót nem erősítette meg beosztásában a vállalati tanács. Újra döntött a vállalati tanács A rendelet értelmében a vállalati tanácsoknak ismét állást kellett foglalniuk: megerősítik a jelenlegi igazgatót, vagy nem. A Paksi Állami Gazdaság vállalati tanácsa 1987. május 1-jétöl Pál Józsefetválasztotta meg igazgatónak. 1990. szeptember 28-án ismét összeült a v állalati tanács 28 fős szervezete, és 23 S arányban ismét bizalmat szavazott Pál József igazgatónak, akinek a mandátuma 1992. április 30-án jár le. Pál Józsefnek gratu lálu nk és sok sikert kívánunk ebben a nagyon nehéz gazdasági helyzetben. A Paksi Konzervgyár vállalati tanácsa 13 igen és 7 nem szavazattal nem erősítette meg Schiller József igazgatót. Az igazgatói teendőkkel - ideiglenesen - Dr. Ferenczy Istvánt bízta meg a vállalati tanács, és pályázatot írt ki az igazgatói szék betöltésére. Előreláthatólag november elején bírálják el az addig beérkezett pályázatokat - s -1990. OKTÓBER 30. 3 PAKSI HÍRNÖK
