Paksi Hírnök, 1990 (2. évfolyam, 1-24. szám)
1990-10-16 / 20. szám
A volt zsinagóga Anglia törökországi nagykövete és felesége, Mary Wartley Montagne, 1717- ben járt vidékünkön. Útinaplójában meglehetősen sötét képet festett az akkori magyarországi állapotokról. „Utazásomra készülvén úgy érzem, olyan ünnepélyességgel kell elbúcsúznom barátaimtól, mintha valami veszedelmes szakadékon akarnék átkelni. Buda-Eszék között az ország nagy részét erdők borítják, csak itt-ott találtunk házat, a vidéket emberek alig látogatták. A portyázó tatárok foglyul ejtették az utasokat, ezért jelentékeny, 500 főnyi kísérettel vonultunk déli irányba. Csak azt ehetjük, amit magunkkal viszünk. Ajánlatosabb a falvakban szállást kérni a papnál vagy a tanítónál, mint a fogadóban. Paksnak csak romjait láttuk, de így is ki lehetett venni hajdani nagyszerű állapotát.” Azóta minden megváltozott. Paks belvárosára ma is meghatározó az a sajátos településrend, melyet három évszázaddal ezelőtt, a telepítő földesurak és a letelepülő népcsoportok, köztük a zsidók hoztak létre. A közbirtokosok a letelepülést mindenki számára biztosították, a teljes lelkiismereti- és vallásszabadsággal együtt, sőt minden felekezetnek külön telket osztottak templom, papiak, iskola és egyházi intézmények számára. Az ezzel járó kiváltságokat pedig külön-külön szerződésekbe foglalták. „A zsidó közösségnek telket engedélyezünk templom építésére. A mellette épült kórház, fürdő, rabbilakás és talmud-iskola, a különálló temetővel együtt a zsidóságé. Ha ezek elpusztulnának, joguk van a telken azokat újra felépíteni. Boraikat a zsidókocsmában árusíthatják. A hitközség bíráját és esküdteit külön engedély nélkül, szabadon választhatják. Sátoros ünnepeikre ingyen vihetnek az urasági erdőből lombot. így legyen és maradjon mindörökké, az egész zsidóság boldogulására.” A földesurak a zsidók letelepedését elsősorban gazdasági és kereskedelmi szempontból szorgalmazták. A paksi jobbágyság viszont sérelmezte ezt, és 1776-ban egyenesen a királynőhöz, Mária Teréziához fordultak az alábbi panasszal: „Kiváltképpen kárát okozza a szegény városunknak, hogy a földesurak fölötteképp szorgalmazzák a zsidók gyarapítását, ide letelepítését. Úgy annyira, hogy már elfoglalták a város derekát. Az emberektül elveszik a házaikat és a zsidóságnak adják, és ebbül károsodik a szegény nép.” A paksi földesuraknak érdeke volt, hogy a környező falvak jobbágyainak is megfelelő ellátása legyen és ezzel is késztessék őket a helybenmaradásra. Az ellentmondás tehát csak látszólagos. A zsidóság létszámának növekedésében, a főleg német ajkú külföldi telepesek, a saját telepítési kiváltságaik megsértését, csorbítását látták, amit a királynő sem fogadott el indoknak. Esetleges veszteségük sokszorosan visszatérült a zsidók közvetítésével, akik áruikkal ellátták a kis tanyákat is, viszont az ottani termények felvásárlásával megkímélték a lakosságot a vásározástól, felesleges utazgatástól stb. Akkor a közbiztonság sem volt éppen rózsás, az ezzel járó rizikót is maguk a zsidók vállalták. A zsidó közösség a Villany utca sarkán lévő imaház melletti épületben rabbilakást és kántor-sakter lakást rendezett be. Mindkettőt két ízben is tűzvész pusztította el, legutóbb 1777-ben. A helyükön álló mai zsinagóga és a tágas rabbiépület ezután épült. A Duna felé húzódó telken, ami ma piactér, állt a híres paksi „rabbiképző” és rituális fürdő, a kollégiummal. A kollégium kisebb épülete a közelmúltban belülről kiégett és lebontották. A kórház két házzal odébb a Duna felé, ma is áll, magánosok lakják. Miután a paksi izraelita hitközség a deportálások következtében létszámban lecsökkent, a háború után viszszatérők pedig elvándoroltak, a telket és a zsinagógát, valamint a rabbi-kántor lakást eladták. A volt zsidóiskolában bölcsőde működik, a zsinagóga, majd legutóbb a rabbilakás épülete is a paksi városi könyvtár kezelésébe jutott. Homlokzatán azonban, mint a képen is látható, jelentős átalakításokat végeztek és ezzel építészeti jellegétől megfosztották. így alakult át a „Szentkönyv népének temploma könyvtárrá, a könyv szentélyévé”! Eredeti homlokzatának visszaállítása szükséges, mert stílusával egyik legjelentősebb műemlék épületünk. Ma ez annál is aktuálisabb, mert az országban sokfelé megindult a zsinagógák felújítása, illetve volt épületeik helyreállítása. Dr. Németh Imre Régi fényképek kerestetnek! Kedves Paksiak! Talán észrevették azon törekvéseink egyikét, amely a Hírnök címlapján megjelenő fotókkal kapcsolatos. A város az elmúlt tizenöt év alatt duplájára nőtt. A lakosság egyik fele sziileitőlnagyszüleitől megtanulta - megismerte Paks múltját, ám a lakosság másik fele csak most ismerkedik a város múltjával. Ezt az ismerkedést szeretnénk megkönnyíteni, az itt születettek számára pedig feleleveníteni azokkal az írásokkal, amelyek a címlapfotókkal kapcsolatosak. Szeretnénk minél több régi épületről fotót és írást közölni. Ezért tisztelettel kérjük azokat, akiknek régi képeslap, vagy régi épületekről készült fotó van a tulajdonában, tudassák azt szerkesztőségünkkel. Várjuk leveleiket és előre is köszönjük segítőkészségüket. Szerkesztőség PAKSI HÍRNÖK 2 1990. OKTÓBER 16.
