Paksi Hírnök, 1990 (2. évfolyam, 1-24. szám)
1990-10-01 / 19. szám
„Még egyszer a piacológiáról” Külföldről hazatérve csak a minap került kezembe a PAKSI HÍRNÖK 1990. augusztus 7-i száma, amiben saját írásom olvasva, egy enyhén szólva idétlen kitételen akadt meg a tekintetem. Nevezetesen: „...Ezen döntést követően az erőmű vezérkara egy nagyon ízléstelen csinos és rámenős hölgyet jelölt ki a piaci ügyek intézésére...” Az általam leadott szöveg így hangzik: „Ezen döntést követően az erőmű vezérkara egy nagyon csinos és rámenős hölgyet jelölt ki a piaci ügyek intézésére.” Rendkívül ízléstelennek tartom az ízléstelen jelző közbeiktatását és egy kicsit ostobának is. Kérem a lapot, hogy az általam tisztelt, de név szerint nem említett hölgytől kéijen nyilvánosan bocsánatot. DR. DALLOS TIBOR Szerkesztői megjegyzés: A leadott kéziratban valóban nem szerepel az ízléstelen szó. A szó szerkezetileg sem illeszkedik a mondatba. Sajnos a kézirat elkészültekor sajtóhiba csúszott be. A hibáért tisztelettel kérek elnézést az általam nem ismert hölgytől és dr. Dallos Tibortól. BEREGNYEI MIKLÓS Tisztelt szerkesztőség! A Paksi Hírnök 1990. szeptember 4-i számának 7. oldalán megjelent három lehetséges címerváltozattal kapcsolatban szeretnék két - egy formai és egy tartalmi - észrevételt tenni. A formai: úgy érzem tényleges választásról nincs szó, szeptember 30-án csupán arról szavazhatunk, hogy milyen legyen a címer formája, alakja. A három változat között ugyanis nincs lényeges eltérés. Ezért azt javasolnám, hogy a Hírnök 1989. decemberi mutatványszámának címlapján lévő két címerváltozatról is lehessen szavazni. Ezek lényegesen különböznek a fenti háromtól. A tartalmi: nem tartom szerencsésnek az atommagnak a címerben való „szerepeltetését”. Azt készséggel elismerem, hogy az erőmű léte meghatározó a város életére (főként a sportra), de nem hiszem, hogy pl. Székesfehérvár címerében hasonló megfontolásból a Videotont szimbolizálni akarnák. Ezenkívül: egy atomerőművet 30-40 évre építenek. Tehát, ha ennek elteltével megszűnik, a címert is meg kell változtatni, mert nem aktuális. Úgy gondolom, egy címerbe maradandóbb jelképek kellenek. Ezért sem értem, hogy az általam fentebb javasolt „templomos címer” miért nem szerepel a variációk között. Érdekes összehasonlítani a három változatot a jelenleg érvényes „szocialista” címerrel. A csillag kivételével lényeges eltérést a címeralakok között nem találunk (hárslevél, atommag és a Dunát jelképező hullámok). Ha Paksnak ezek a fix szimbólumai, akkor felesleges új címert alkotni. Végezetül elnézést kérek, ha észrevételeim laikusak - a címertanhoz nem értek -, de azt hiszem: lehet egy címer heraldikailag tökéletes, attól még nem biztos, hogy tetszik is. KISS GÁBOR Válasz Kiss Gábornak Tisztelt Kiss Gábor Úr! A Paksi Hírnök szerkesztősége felkért, hogy mint helybeli szakértő, a címerrel kapcsolatos reflexiójára és a további félreértések elkerülésére szakvéleményt adjak és válaszoljak. Kiss Úr bizonyára figyelemmel kísérte a mostanában lezajlott államcímerünkkel kapcsolatos parlamenti vitát. Hogy miért a koronás címerre esett a választás? Ez államcímerünk fejlődésével magyarázható. Az (1222-ben kiadott) Aranybullán jelent meg első ízben, a váltakozó fehér és vörös színnel hétszer osztott pajzs. A kettős kereszt IV. Béla (1243), a hármashalom III. Endre (1290), a korona pedig Zsigmond király (1389) óta állandósult. Ezek egyesítéséből áll össze államcímerünk, egy középkori pajzsformára helyezve, mely egyenes oldalú, alul pedig csúcsban végződő élű. A fentieken változtatni eddig is indokolatlan volt és öncélú. Paksnak, mint helységnek eddig címere nem volt. Nem is lehetett, mert korábban csak azok a városok alkothattak címert, melyek saját sereggel rendelkeztek és azt megkülönböztetésül a pajzson jellel kellett ellátni. A címeralkotás szabályai azóta sem változtak, csupán a címerhasználatra jogosult városok köre bővült. E városok címeralkotása nem kis gondot okoz, egyáltalában nem lehet tetszik, vagy nem tetszik kérdése. Paks szerencsés, mert van miből teljesen egyéni összetételű címert alkotnia. Már a korábbi vezetőség, nagyon helyesen olyan címeralakokat választott, melyek vagy történelmi jelentőségüknél, vagy kiemelkedő és egyedi jellegüknél fogva, egyértelmű megkülönböztető jelek. A múltra a volt középkori Paksy család címere utal. Formája teljesen azonos az államcímer pajzsformájával, tehát egyértelműen egy korból származnak, megváltoztatása indokolatlan. Ezért kell a korábbi háromszögű pajzsformát megszüntetni. A hárslevelet, mint pajzsalakot a levélíró és észrevétel nélkül elfogadja. A jelenre a XX. század nagy felfedezése és energiaforrása az atommag közismert emblémája utal. Elévülhetetlen jel, mert az országban nálunk használták fel az atomot békés célra legelőször. Nem a PAV-ot jelképezi, mert az kétségtelenül megszűnhet, miként a Paksy család is kihalt, de az említett elsőség sosem fog megszűnni. Szabálytalan a régi címerben a címeralakok területi elhelyezése is, mert a fö címeralak, a hárslevél, a pajzs bal oldalára került, holott a jobb oldalon kellene lennie. De azért is, mert a hárslevél, nem egy agyon stilizált és csipkézett, durva erezésű eperfalevélhez hasonlít. Meg kellett változtatni a Duna ábrázolását is, mert a folyó a címeren enyhén hullámos szélű pólya formájában jeleníthető csak meg. Választani csak ezekből lehet, illetve ezek változataiból, melyek bizony éppen a kötöttség miatt alig térhetnek el egymástól, ha nem így lenne, nem volnának hitelesek. A pajzsformára, a hárslevélre, a folyóra és az atommagra, így együttesen Pakson kívül egyetlen magyarországi helység sem tarthat jogot, ezért egyedi a címerünk. Kiss Gábor Úr formai és tartalmi kifogásai ellentmondásosak, mert Paksnak nem valami új címert kell „kitalálni”, hanem a fent említett néhány alkotó elemet esetleg többféle változatban bemutatnia. Az atommag helyett Kiss Gábor Úr sem tudott jobbat javasolni. Az Ön szavaival élve észrevételei laikusak, a címertanhoz nem ért. Ez nem elnézés kérdése. Semmiképpen sem címer a javasolt templomos viaszpecsét, mert eleve nélkülözi a legfőbb elemet a pajzsot, templom pedig majdnem mindenütt van, néhol több is, tehát nem alkalmas egyediség kiemelésére. A javasolt címerváltozatokat szakértői vélemény után a közelmúltban Budapesten lezsűrizték és ott is kiállták a próbát. Hogy később ismét változhat Paks címere, ez természetes. Legjobb példa erre államcímerünk. Ötször is megváltozott, de minden esetben a régi címerképek maradtak, csupán egy újabbal egészítették ki. Most a parlament minden bizonnyal éppen azért fogadta el a régit, minden kiegészítés nélkül, mert nem találtak olyan történelmi értékű kifejező címerképet, mint a régiek. Végső következtetésként csak azt javasolhatom, a címeralkotás szabályait be kell tartani és tartatni, mert a városnak nem sapkajelvényt, PAV vagy Videoton gyári emblémát kell alkotnia, hanem örök érvényű címert, mely épp úgy kiállja az idők változásait, mint államcímerünk. Ne haragudjon, hogy végül megfordítom levelének utolsó mondatát: lehet, hogy egy címer tetszik vagy nem tetszik, ebből még nem világlik ki, hogy címertanilag tökéletes-e. DR. NÉMETH IMRE Emlékezzünk régiekről MAGYARORSZÁG LEÍRÁSA. FÉNYESEINK, MTI* í'<,t\Kt), KViVAD ACAUKXIAI lEMXKZÍI TAU, tSIHAk, , ««óm wF,<;m TÁvutiNtJA. •{ i i. fuki£. -~ .Vígjnriirsuig (UUnoisn. »•ESTFA, MÖJUTOTt BEIXElAÉt. JM7. Egy másik leírást közbevetek e mérlegeléshez, melyet pontosan 100 évvel ezelőtt, 1890-ben Rudolf trónörökös jegyzett fel, „Tizenöt nap a Dunán” című visszaemlékezésében. Elhajóztak először Duna-Pentele, Dunaföldvár, majd Paks mellett, amennyire a távolból észrevehették, e helységek mind a magyar helységek jellemvonását viselték magukon. Majd így ír tovább: „A helységeket messzeteijedő házsorok, széles, lóitatókkal telirakott utcák, szalma-és nádfódelű alacsony házak, karcsú gémeskutak, zöldségeskertek jellemzik, melyek egyes növénypéldányokkal kifutnak a homokra. Szakadatlan kutyaugatás, a nyájak kolompjának hangja és a pásztorok tőrőlmetszett kurjantásai alakítják a képet, amelyet a vándor talál. Van ebben valami egyéni jellemvonás, valami hamisítatlan stílus, ami hatalmasan vonz mindenkit, aki e vidéken hosszabb ideig élt, és a külföldön, az egy kaptafára vont, típus nélküli nyugaton, ellenállhatatlan vonzalmat és honvágyat fakaszt az oda elszakadtaknak lelkében.” Úgy gondolom, nem érdemes az elmondottakat különösképpen kommentálni. Hisz az utána következő 100 év alatt sok-sok minden megváltozott e sok vihart és szenvedést átélt vidéken. Én magam csak egyre reflektálok. Itt az óváros kellős közepén, a feltűnően sok változás ellenére, az állandó és „hamisíthatatlan kutyaugatás” változatlanul fennmaradt. DR. NÉMETH IMRE PAKSI HÍRNÖK 18 1990. OKTÓBER 1.
